Csendes már a tanterem

Az online kerekasztal résztvevői: Andruskó Imre, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója; Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója; Gajdács Mónika, az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi főosztályának frissen kinevezett vezetője, április végéig az ipolysági Szondy György Gimnázium tanára és Vetter János, a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola igazgatója.

Sánta Szilárd: A koronavírus-járvány az élet minden területét alaposan felforgatta, ez alól az oktatásügy sem kivétel. Hogyan érintette az intézményeteket a váratlanul előállt helyzet?

Andruskó Imre: Őszintén szólva, rosszul. A kollégáknak és a diákoknak is fáj, hogy nem járhatnak iskolába, de megértették, hogy első körben meg kellett állítani a járványt. Megnehezíti a dolgunkat a kormány kommunikációja, hiszen, ha az oktatásügyi miniszter bejelent valamit, azt a miniszterelnök megváltoztatja. Például e héten vártuk a bejelentést, hogy mi történik az iskolákkal, a kormányfő pedig közölte,   hétfőn jelentik be. Ezen a kommunikáción kellene javítani. Megértjük, hogy ez nem könnyű, válság van. Mi, amennyire tudtunk, alkalmazkodtunk. A távoktatás nem tudja teljesen pótolni a „normál” iskolai működést. Kezdetben nagyon hiányzott, hogy nem volt egy központi platform, a legtöbb iskola improvizált, a Messengert, a Skype-ot, a Zoomot vagy a Google platformot használta az oktatásban. Később egységesen elkezdtük használni a Classroomot. Az EduPage még nem volt tökéletesen előkészítve ilyen helyzetre. Sokat segített volna, ha van egy kipróbált, működő rendszer.

Vetter János: Bennünket is váratlanul ért, nem voltunk felkészülve ilyen helyzetre. Az egyik következménye ennek a válságnak az, hogy le kell vonni a tanulságot. Ha a jövőben hasonló helyzet állna elő valamilyen okból, akkor felkészültebbek legyünk. Kezdetben arról volt szó, hogy két hétre tervezünk, ezért mindenki egyedül szervezte a távoktatást, később kezdtünk egyeztetni. A Classroom használata nálunk is elterjedt, illetve mailekben küldik a tanárok a feladatokat. A gimnáziumokhoz képest annyival nehezebb a helyzetünk, hogy nagyon sok gyakorlati tantárgyunk van: a műhelyben tartott órát, az elektrotechnikai mérést nem lehet távoktatással pótolni...

SSZ: Hogyan lehet ezzel megbirkózni?

VJ: Megpróbáljuk valahogy megoldani, de vannak olyan tárgyak, amelyeknél nagy kieséssel számolunk. A diákoktól is az a visszajélzés érkezik hozzánk, hogy már szeretnének visszatérni a tantermekbe, mert egészen más hatékonyságú az élő magyarázat, azonnali visszacsatolással. A szaktantárgyaknál való kiesést a következő tanév elején igyekszünk pótolni.

Gajdács Mónika: Kezdetben mi is azt a információt kaptuk, hogy két hétre tervezzünk, és a már átvett anyag ismétlésére, elmélyítésére koncentráltunk, valamint mi is kerestük a megfelelő platformot. Egy rövid keresés után átálltunk a Classroomra. Az érettségizőkkel nagyon intenzív munkát folytattunk. Amikor a miniszter úr bejelentette, hogy nem lesz érettségi vizsga, akkor egy kicsit mindenki felszabadult, mivel az érettségizőkkel több online óra volt. Nálunk is az a visszajelzés érkezik a diákoktól, hogy örömmel visszatérnének az osztálytermekbe, hiányzik a tanár-diák kapcsolat és a magyarázat. Több kollégával videókat készítünk, amelyeket elküldünk a diákjainknak – az előnye az, hogy bármikor meg- és visszanézhető. Nem voltunk felkészülve erre a helyzetre, amely tanár és diák számára is nagyobb igénybevételt jelent, és többletmunkával jár. A középiskolások valószínűleg szeptemberben térhetnek vissza az iskolapdba…

SSZ: Melyek azok a gyakorlatok, módszerek, amelyeket szeptemberben hasznosítani lehet a digitális oktatásból? Mi épül be az elmúlt hetek tapasztalatából? Milyen hatása lesz a járványhelyzetnek a pedagógustársadalomra?

Fodor Attila: Talán azt gondoljátok, hogy én most nagyon kényelmes helyzetben vagyok hozzátok képest, mivel ezek a kérdések, problémák engem nem érintenek. Közben pedig az intézetekünket teljesen ledöntötte a koronavírus. Elsősorban szolgáltatásokat nyújtunk pedagógusoknak, tavaly ilyenkor már 15 képzést tartottunk, jelenleg szüneteltetjük a képzésinket. Otthon viszont egész jó megfigyelésekre van mód: a feleségem egy szakközépiskolában tanít, a fiam pedig gimnazista. Azt látom, hogy a fiam még soha nem tanult ennyit, mint most, viszont nem tudom, milyen eredménnyel. Érdemes lesz megvizsgálni, milyen tudást szereztek a diákok a távoktatás során. Van bennem kétely az eredménnyel kapcsolatban, de ezt meg kell vizsgálni. A nem szubjektív, intézeti elemzésekre több idő kell. Attól tartottam az elején, hogy nagyon sok leckét küldenek át a diákoknak a pedagógusok elektronikusan, mintha ezzel egy kicsit kompenzálnának. Igen ám, de átküldeni egyszerű, viszont feldolgozni, megtanulni már nem. A pedagógusok egy csoportja most jött rá, hogyan lehet használni az oktatásban a tulajdonában levő kütyüket. Én is meg tudom erősíteni, hogy kezdetben a helyzet kaotikus volt, hiszen egy világjárványra nem lehet megfelelően felkészülni. A nehézségek ellenére azonban le lehet vonni tanulságokat. A járvány azt gyorsította fel például az eszközhasználatban, amit mi tíz éve az akkreditált képzésekkel nem tudtunk megtenni.

SSZ:Hogyan lehet ezeket a tapasztalatokat a járvány utáni időkben összefogni, közvetíteni az intézmények között? Hogyan működhet a tudásmegosztás, az elkészült segédanyagok cseréje?

GM: A felvidéki matematikusoknál ez már elkezdődött. Online találkoztunk, és beszámoltunk a tapasztalatokról. Kaptam például egy tornaljai kollégától videót véleményezésre. Az egyes szakterületeken ez már szerveződik. Osztályfőnökként és szülőként is meg tudom erősíteni, amit Fodor kolléga mondott, sokkal jobban terheljük ebben az időszakban a diákokat.

AI: Mondok egy konkrét példát. A feleségem matematika és informatika szakos tanár, ők a Zborovňa oldalt használják, nagyon sok feltöltött anyag elérhető. Mi, intézményvezetők egymással kommunikálunk, de ez elsősorban az irányításról és a szervezésről szól. A tudásmegosztás és a segédanyagok cseréje egészen biztos, hogy beindul. A távoktatást az egyetemeken már könnyebb alkalmazni, mivel megvannak hozzá a készségek, a fiatalabbaknál inkább szükségszerűség, az alapkompetenciák elsajatítása távoktatás formájában szinte lehetetlen.

VJ: Ha lesz hozadéka ennek az időszaknak, akkor az az lesz, hogy megnő az együttműködés az egyes szakokon, tantárgyakon belül, sőt, az iskolák között is. Sok helyen ez már eddig is működött, a jelen helyzet fölerősítheti a meglevő együttműködéseket.

SSZ: A minisztérium sokat kifogásolt, nem egyértelmű kommunikációjára már a beszélgetés elején történt utalás. Ebbe a sorba illeszthető a szóbeli érettségiről való tájékoztatás is, hiszen márciusban még az országos tiszti főorvos úgy nyilatkozott, hogy a megfelelő óvintézkedések mellett meg lehet tartani a szóbeli érettségit. Mindenki elkezdett készülni a feladatra, majd jött a bejelentés, hogy mégsem lesz érettségi. Hogyan fogadtátok a hírt?

AI: Nagyon nehéz ebben az időszakban jó döntés hozni, viszont dönteni kell. A diákokokat és a szülőket rosszul érintette. Mégis lesz szóbeli érettségi, hiszen, ha valaki a kötelező négy tantárgyon kívül, amelyből a négy év átlaga alapján kapnak jegyet, egy választható ötödikből is szeretne érettségizni, akkor szóbeliznie kell. Ha valaki orvosira jelentkezik, a magyar, a szlovák és az idegen nyelv kötelező tárgy, és az orvosi egyetemeken a biológia- és a kémiaérettségit is megkövetelik. Tehát sok magyar végzős diáknak érettségiznie kell. A mi gimnáziumunkban ez 65 diákot érint.

VJ: Nálunk nagyon gyakran a választott tantárgy a matematika, tehát ebből a tárgyból lesz érettségi. Angolból pedig azok jönnek szóbelizni, akik emelt szintű érettségit szeretnének. Az, hogy idén így alakul az érettségi, szükséges döntés volt. Nem tartom tragikusnak, hogy ilyen formában kapják a diákok az érettségi jegyeket. Nehezebben elfogadható döntés, miért kell szóbelizni a választható tárgyakból, hiszen itt is lehetett volna átlag alapján osztályozni.

GM: Ebben a kritikus helyzetben korrekt döntésként értékelem. A legfontosabb, hogy senkit se veszélyeztessünk. Az ötödik tárgyból kevesen jeletkeznek érettségire, ezért tömegesen nem jelennek meg diákok az iskolában. Az átlag meghatározásával is kaphatunk egy objektív jegyet.

SSZ: Mit jelent pontosan az átlagolt jegy? Hogyan lehet kiszámítani? Ha valaki nem fogadja el a megajánlott jegyet, akkor érettségizhet?

AI: Meg kell dícsérnem a minisztériumot, mert a az EduPage-en nagyon világos és egyszerű segítséget kaptunk az átlag kiszámításához. A megadott félévi és év végi jegyekből egy gombnyomással ki lehetett számolni az átlagot. Ezzel nem volt semmilyen gondunk. Szeretnék visszatérni a főosztályvezető asszony azon állításához, hogy az ötödik tárgy kevés diákot érint. Talán ez a megállapítás a szlovák iskolákra érvényes, de nálunk hatvanöten érettségiznek az ötödik tárgyból. A lebonyolításra érkező útmutatásban az áll, hogy a lehető legkevesebb diák tartózkodjon egy teremben. Ha a felelő és a feleletre készülő diák nem tartózkodik egy teremben, akkor kétszer annyi ideig tart az érettségiztetés.

GM: Azzal lehetne felgyorsítani az érettségiztetés menetét, ha egy másik teremben is sikerülne felügyeletet biztosítani, amíg a diák felkészül.

AI: A kérdés az, nem sértünk-e törvényt, ha nem az érettségiztető bizottság előtt készül a diák. A törvényben az áll, hogy a felkészülés és a felelet is a bizottság előtt folyik.

GM: Arról az iskolák kapnak pontos értesítést (a beszélgetésre május 13-án került sor – a szerk. megj.), hogy milyen módon tudják ezt a nehézséget áthidalni. Abban egyetértünk, hogy a magyar érettségizők arányaiban többen választják a választható, ötödik tárgyat.

VJ: Én nem tartom kivitelezhetetlennek, hogy a felkészülő diák, betartva az előírásokat és a kétméteres távolságot, ugyabban a teremben tartózkodjon, mint a felelő diák. Hiszen mindenhol van nagyobb terem. A minisztérium meghatározhatná, milyen méretű legyen ez a terem.

SSZ: És mi a helyzet a szakérettségivel?

VJ: A szakérettségire is ugyanaz érvényes, mint a többi tantárgyra, átlagolást végzünk. A különbség az, hogy mi határoztuk meg, mely tantárgyaknak a jegyét vegye figyelembe a program. Előfordult, hogy hat–nyolc tantárgyat kellett beszámítani. Úgy, ahogy a többi tárgyból, a szaktantárgyból is egy objektív jegyet kaptak. Az előző évek gyakorlata is az volt, hogy a szóbeli érettségit követően a bizottság figyelembe vette a diák négyéves teljesítményét, nem csupán egy felelet határozta meg, milyen jegyet kap. Az érettségi vizsga eddig is – bizonyos értelemben – „feltette az i-re a pontot”.

SSZ: Fodor Attila korábban elég kritikusan fogalmazott a közösségi médiában. Azt írta, hogy az érettségi vizsga egy megszerzett tudás állami hitelesítése – tulajdonképpen ez marad most el…

FA: Valóban az én felfogásom szerint, az érettségi az egy tudás állami hitelesítése. Vannak országok, ahol ez nem az iskolákban történik, hanem más központokban. Az én megközelítésemben a vizsgáztatás elmaradása jogsérülés, ezért jogászoknak kellene megvizsgálniuk, mi történt. A tudás hitelesítése idén elmarad. Azzal kapcsolatban is kétségeim vannak, hogy így mennyire objektív jegyeket kapunk. Hiszen, ha egy pedagógus tanította négy évig a diákot, akkor annak alapján kap érettségi jegyet, ezért szubjektív. Szerintem az érettségi nem lélektani és érzelmi, hanem jogi kérdés. Az világos, hogy ebben a helyzetben kellett valamilyen döntést hozni, viszont nem vagyok meggyőződve arról, hogy jó döntés született. A Covid-19 napi teszteléseinek eredményeit és a napi azonosított fertőzöttek számát figyelembe véve, nem látom okát annak, miért nincs érettségi. Ezzel szemben még a szorgalmi időszakban bejelentették, hogy megvan az érettségi. Szinte mindent megnyitottunk, sok helyen tömeg van, de egy osztályterembe nem mehet be két érettségiző. Talán elhamarkodott döntés született.

AI: Korábban is utaltam rá, ebben a helyzetben nem lehet jó döntés hozni, viszont dönteni kellett. Az érettségi nemcsak egy felelet, hanem egy rituálé is övezi, a ballagás, a szerenádok stb. – egy korszak lezárása – ez a része is nagyon hiányzik a diákoknak. Az objektivitáshoz: 136 végzős diákunk van, a négy kötelező tárggyal szorozva az 544 jegy. Mindössze két jegyet nem fogadtak el, tehát 542-őt elfogadtak. Ebből az következik, hogy a diákok is úgy érezték, objektíven értékelték őket. Talán, ha döntéshozó helyzetben vagyok, egy kicsit vártam volna a döntéssel, hogy ne legyen érettségi, igazgatóként viszont el kell fogadnom a döntést.