Csáky Károly: Irodalmi kapcsolatok I.

Csáky Károly, akit néprajzkutatóként, pedagógusként és helytörténészként már jól ismerünk, ebben a könyvében új arcát villantja föl, mégpedig az irodalomtörténészét. Az Irodalmi kapcsolatok I. érdekes, pontos és alapos munka, ráadásul kiválóan használható az iskolában, különös tekintettel arra, hogy a regionális kötődéseknek és helyi kapcsolatoknak egyre nagyobb jelentőségük van az oktatásban.

A kötet helytörténeti vonatkozásai kapcsán megjegyzendő, hogy Csáky Károly Madách Imre felvidéki vonatkozásainak egyik legalaposabb ismerője, és nagy szerepe van abban, hogy — öszszefogva a Jarábik Gabriella vezette Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumával meg a környékbeli polgármesterekkel, pl. Jámbor Lászlóval — az alsósztregovai Madách-kúria meg a szklabonyai Mikszáth-ház várhatóan a közeli jövőben igazi irodalmi zarándokhellyé válhat. Az persze már nem miatta van, ha végigolvasva a könyvet csak sóhajtani tudunk az egykor virágzó felvidéki városok jelenlegi sorsa felett.

Minél figyelmesebben olvassuk a könyvet, annál fájdalmasabb a kérdés: Mivé vált mára a diákvárosként még Petőfi idejében is virágzó Selmecbánya vagy a polgári életmódjáról neves Losonc, Rimaszombat, Nagykürtös stb., amelyek azóta periferiális szerepbe utaltságuk okán szinte halódásra lettek kényszerítve, ráadásul szinte visszafordíthatatlanul meggyengült a magyar kultúrközeggel való kapcsolatuk is?

A könyv több fejezetében találunk érdekes és újszerű irodalomtörténeti adalékokat. Ezt vagy úgy éri el, hogy újszerűen rendezi a már ismert adatokat (pl. a Petőfi és Selmecbánya fejezetben), vagy azzal, hogy helyszíni kutatással, főleg a selmeci líceum levéltárában ellenőrzött s ezáltal pontosított, kiegészített egyes irodalomtörténeti adatokat. Nagyon valószínűnek, sőt szinte biztosnak látszik, hogy számos kutató (Rejtő István, Véber Károly, Praznovszky Mihály) nyomán véglegesen pontosította annak okát, miért hagyta félbe selmeci tanulmányait az 1863/64-es tanévben Mikszáth Kálmán. Csáky Károly könyvének éppen az az egyik legnagyobb erénye, hogy állhatatosan és következetesen ellenőrzi a teljes hivatkozási apparátust, és van türelme megvizsgálni minden egyes körülményt, akár Petőfi osztálytársainak szociális státuszáról, akár Mikszáth iskolai hiányzásainak pontos okáról van szó.

Kimondottan előnye a könyvnek, hogy olyan ember írta, aki pedagógusként tisztában van vele, milyen témákra lehet szükség az iskolában. Többek között kiválóan alkalmas arra, hogy például az érettségire való felkészülés során a magyar irodalomtörténet számos felvidéki vonatkozását — Tinódi Lantos Sebestyéntől Kazinczy Ferencen és Krúdy Gyulán át Tóth Árpádig és Mécs Lászlóig — taglalja. Még akkor is igen praktikus lehet, ha hiányzik a könyvből egy térkép, amely föltüntetné a könyvben előforduló településeket, helyeket. Ez nyilvánvalóan nagy-nagy segítség lenne nemcsak a honti—nógrádi területektől távolabb élő pedagógusok számára, hanem azoknak is, akik mondjuk a jövőben iskolai kirándulást terveznek a térségbe.

Vajda Barnabás

(Elhangzott február 3-án Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, a könyv bemutatóján)