Csak nézünk, mint a moziban?

Ahogy mondani szokás, csapjunk a lecsóba: meglepte Marian Kotleba és pártja országos választási sikere? 

Egyáltalán nem. De nemcsak ez az eredmény érdekes, hanem az is, hogy olyan országban élünk, ahol valaki trubadúrsállal a nyakában pár hetes kampánnyal a semmiből is bejut a parlamentbe! Vagy ahol szinte máról holnapra a jobbközép élére törhet a 2011-ben még a saját kormányát megbuktató SaS, viszont a stabilnak látszó Híd a vártnál jóval kevesebb szavazatot szerez; vagy éppenséggel Losoncon 60, a macskaugrásnyira fekvő Füleken már csak 41 százalékos volt a választási kedv. Összefüggő és egyben összetett kérdések ezek, s azt jelzik, hogy megbillent a társadalmi értékrend. Gyökereiben megváltozott valami, aminek levét hosszabb ideig fogjuk inni. 

Marian Kotleba 152 934 preferenciakarikát, a pártja 209 779 szavazatot kapott országosan. Megyefőnöke népszerűsége láttán lenyelte már a békát, vagy még kapkodja a levegőt? 

A békát már sokszor le kellett nyelni, lassan gyakorlatom van benne. Bár ez nem jelenti azt, hogy feladom a harcot. 

Pedig úgy hírlik, a megyei képviselőtestületben az ön frakciója együttműködik az ĽSNS-szel... 

Mondják meg azt is, hogy miben! Ha lényeges dolgokról van szó, például a költségvetésről vagy hasonló fontos kérdésekről, akkor egyetlenegyszer sem. Legfeljebb formális ügyeket szavazunk meg velük, vagy olyankor bólintunk rá valamire, amikor a megyei hivatal álláspontja egyeztethető a képviselői javaslatokkal. 

Tisztázzuk: a megyei képviselőtestületben ki kivel van koalícióban? 

Csupán frakciók vannak. A legnagyobb, 26 fős, a Smeré. Külön csoportot alkot a független és a különböző pártok 18 képviselője, az MKP-frakció pedig öttagú. Hol vannak már azok az idők, amikor tizenöten és ebben megyei alelnöki poszttal is képviseltük az MKP-t. Általában a Smer erős frakciójával szoktuk elutasítani a megyeelnöki javaslatokat, illetve ezzel a szavazattöbbséggel támogatjuk a képviselői indítványokat. Igaz, e képviselői döntéseket viszont a megyeelnök nem szokta aláírni, így aztán egy következő ülésen kell áttörni az ő vétóját. 

Marian Kotleba és pártja bemasírozása a törvényhozás legfelső házába jelent-e pozitívumokat a megye részére? 

A megyének? Semmit. Szerintem ez pusztán az ő személyi erősödését segíti. Még inkább módja nyílik önmaga prezentálására. Parlamenti működése nem Besztercebánya megye fejlesztéséről fog szólni, hanem inkább az ĽSNS erősítéséről. Ő ebben a helyzetben ugródeszkát lát, ami szinte kísértetiesen hasonlít bizonyos történelmi eseményekhez. Annyi biztos, hogy Kotleba úr pártja nem szokványos politikai formáció; az ambíciója pedig a duplájára, netán a triplájára srófolni a március 5-én elért nyolc százalékot. Arra épít, hogy a protestszavazók könnyen elhiszik: szinte egy csapásra minden jobb lesz, jobb lehet. Egyszerű, egyértelmű szavakat használ, amelyek az utóbbi negyedszázad társadalmi modernizációjának veszteseinél jól rezonálnak. 

A megyei hivatal vezérhű vezetőinek észrevehető hányada, sleppként, szintén a parlamenti padsorokba avanzsált. Ennek is van jelentősége? 

Ez a pártépítés újabb lépcsőfokát fogja jelenteni. A saját embereit, részben a családtagjait először beültette a megye hivatalnoki székeibe, most páran, vele együtt, följebb léptek. Megyei szintről országosra. 

Igaz volt például a megyei hivatal alkalmazottaira kivetett „tizedről” szóló sztori? 

Igaz. A hivatal dolgozói, mondván adományként, fizetésük tíz százalékát a megyefőnök bankszámlájára utalták, aki földgyalura gyűjtött, hogy Krasznahorkaváralján önkényesen ledózeroljon egy putritelepet. Az ügyben kezdeményezett rendkívüli és nyilvános képviselőtestületi ülést viszont olyan időpontra meg helyszínre hívta össze, hogy ő és az őt támogatók túlharsoghassanak minden más megszólalót. 

Ugyanakkor, a választási eredmények elemzésének tükrében, az szintén igaz, hogy március ötödikén bőven kapott magyar szavazatokat is! 

Elsősorban nyilván azoktól, akiknek három-négy hangzatos jelszó is elég a lelkesültséghez: a kőkemény EU-ellenesség, falak húzása a határokon, a romaellenesség és az erőskezű rendteremtés ígérete. Kérdés, hogy ez utóbbin mit ért Marian Kotleba és a pártja. Segíti a népszerűségét, hogy ezen a vidéken már régen túl nagy a munkanélküliség, az azzal járó kiábrándultság. Miként sok helyen azt sem bírja már elviselni mindenki, hogy fejére nő a szomszéd, miközben a saját megélhetési gondjai hosszú évek óta megoldatlanok. Az ilyen elkeseredett kisembernek sokszor annyi is elég, ha valaki kategorikusan a helyzet „ráncba szedését” hirdeti; közben meg nem veszi észre, hogy ily módon diktátor ült a nyakára. 

Robert Fico 2013 őszén alaposan melléfogott, amikor jópofáskodva kijelentette: Kotlebát a megyei választások második körében még egy zsák krumpli is legyőzi. Ehhez képest bizony elgondolkodtató az ĽSNS diadalmenete a parlamentbe. Már csak azért is, mert a múlt század harmincas éveiben akadt egy német politikus, aki az új rend fellépéséről beszélt – Marian Kotleba pedig a márciusi választások éjszakáján megjelent nyilatkozatában Szlovákia új éráját jövendöli! 

Párhuzamokat emlegetni, szerintem, nagyon korai lenne, ráadásul csak ő tudja, mit akar elérni holmi új korszak teremtésével. Inkább a közvéleménynek és a civil szféra nagyobbik, józan részének illene ráeszmélnie az összefogás fontosságára. Hogy ne csak nézzünk, mint a moziban, és közben a rossz győzedelmeskedjen. Mert a vádaskodástól ugyan óvakodom, de történelemtanárként azért akadnak aggályaim. 

A pedagógust kérdezem. Vajon a parlamenti választások hozta helyzet már a rendszerváltás után felnőtté vált korosztályban a történelmi emlékezet és a demokrácia iránti deficitet jelzi? 

Lehet ezt így is értelmezni. Noha a dolgok csírájából még nem lehet azt bizonygatni, hogy merrefelé haladnak majd a fejlemények. Hiszen deficit ide vagy oda, azért az emberek nagy része elégedetlen azzal, ami ebben az országban társadalmilag zajlik. Hogy például a politikusok közvetlenül vagy a strómanjaik révén óriási pénzeket tudnak lenyúlni. Egy ilyen szituációban könnyű odabiggyeszteni az óriásplakátokra, hogy majd meglakolnak a nyakkendős tolvajok meg az élősködők. 

Grigorij Mesežnikov, a pozsonyi Közéleti Kérdések Intézetének vezető elemzője úgy véli: hiba azt gondolni, hogy az emberek nem tudják, ideológiailag kicsoda is Kotleba, illetve hová sorolandó a pártja. Hogy Nyugat-ellenes, ultrakonzervatív, radikális, xenofób, a romákkal szemben gyűlölködő. 

Igen, ezek a megnyilvánulások meg-megjelentek a képviselőtestületi üléseken is vagy a megyei hivatal intézményi életében. Mégsem hinném, hogy aki őrá és az ĽSNS-re szavazott, okvetlenül radikálisan szélsőséges. Még ha a látszat ilyesmit mutat is. Mert akkor ebben – objektív értékítélettel – az is szerepet játszott, hogy a roma lét társadalmi gondjainak ügyében huszonöt év alatt csupán kvázimegoldások születtek; hogy a korrupciós botrányokat és az egyéb „kezelhetetlen” országos skandalumokat sorra szőnyeg alá söpörték, és 2012 óta érdemben például a Gorilla-affér sem került terítékre. A mezei polgár, a választó érzékeny az ilyesmire, nem kedveli, ha kioktatják vagy megvezetik, mert szereti legalább a látszatát megőrizni annak, hogy ő dönt. Hadd utaljak akár csak a 2013-as Besztercebánya megyei választások tapasztalatára: annak kimenetele – a krumpliszsákot emlegető Fico-kijelentés után – nem Marian Kotleba győzelme, hanem megyei szinten a Smer és az előző megyeelnök, Maňka úr veresége volt. A helyi viszonyok ismeretében ezt világosan látni illik. Ha Robert Fico ugyanezt máig sem látja így, akkor beképzeltebb, mint gondoltam, meg a realitásérzék is távol áll tőle. 

Besztercebánya megyében és a megyeházán bő két esztendeje viszont egyvéleményes és az egypártrendszeres időkre emlékeztető vezérlés dívik. Ön megyei képviselőként, a megye polgáraként tart valamitől? Rosszabb a közérzete, mint korábban volt? 

Világéletemben pozitívan gondolkodtam, és továbbra is ehhez tartom magam. Bár polgárként is, történelemtanárként is néha döbbenten figyelem a különböző tüneteket. Nem szívelem a „megoldjuk!” és a hasonló jelszavakat, hiszen akkor fölmerül bennem, hogy hogyan. És kivel? És milyen áron? Egy demokratikusan gondolkodó ember számára természetes kérdések ezek. Az pedig kétségbe ejt, ha fiatalok jönnek ide egyenruhában, bakancsban, kopaszra nyírva és kijelentik: most akkor rendet teremtünk! No, ettől azért tartok. 

E jelenségek magyarázhatók pusztán azzal, hogy a fiatalok nem ismerik a 20. század két totalitárius rendszerét, így hát csak protestszavazók? 

Bizonyosan ennek is megvan a maga szerepe. És ha lehet, soha ne is ismerjék meg a parancsuralmi rendszereket. Pedagógusként azért azt sem hiszem, hogy Marian Kotleba választói körében mindenki kötelezően neoakármilyen jelzőkkel illethető. Különösen, ha fiatalokról van szó, elvégre az iskola azért megteszi a kötelességét mind a történelemoktatásban, mind a toleranciára nevelésben. Inkább talán az otthoni környezetben mutatkozhatnak hiányosságok; mert lássuk be azt is, hogy az élet realitásai az iskola falain túl egészen másak. A nyitott szemmel járó fiatalok különösen érzékenyek a társadalmi élet olykor kirívó visszásságaira, ahogy megvan a naprakész véleményük is. A reakcióikban viszont ritkán számolnak az esetleges következményekkel. 

Noha egész Szlovákiára jellemző, hogy az ország abban stabil, mely szerint politikailag-társadalmilag instabil – Marian Kotleba és az ĽSNS fellegvára mégiscsak Besztercebánya megye. Itt a 2017-ben esedékes megyei választások előtt körvonalazódik már egy, őt a háttérbe szorítani képes ellenzék? 

Már többször is felvetettem, hogy időben kellene megtalálnunk a személyével szembeni alternatívát. Akár „csak” gyakorlatias okokból is, hiszen 2013 óta húszmillióra rúgó, korábban már elnyert uniós támogatástól esett el a megyénk, mert Kotleba úr egyszerűen nem írta alá a szerződéseket. Úgy könnyű spórolni, ha nem fejlesztek. Olyan típusú emberről beszélünk, akinél könnyen csődöt mond a józan gondolkodás. És a demokrácia klasszikus eszközeivel csupán a következő megyei választásokon lehet őt leváltani. 

Marian Kotleba pár éve Rozsnyón leköpte a Kossuth-szobrot. Ez ügyben interpellálta őt valaki? 

Nyilván megérdemelte volna, de interpellálni csak megyei kérdésekben szoktunk, és Rozsnyó Kassa megye része. Saját megyénk ügyesbajos dolgaiban viszont képviselőtestületi ülésenként akár tíz témában is interpellálunk. 

***

NÉVJEGY 

CSÚSZ PÉTER (1966) tanár, politikus. Diplomát Pozsonyban, a Komenský Egyetemen magyar nyelv–történelem szakon szerzett. Tanítani Füleken kezdett. Az 1998-as választások után a Losonci Járási Hivatal elöljáró-helyettese, 2003-tól elöljárója. 2006-tól a losonci Kármán József Alapiskolában tanít, 2011-től annak igazgatója. 2001 óta megyei képviselő, 2004 és 2005 között a megyei képviselő-testület alelnöke. Jelenleg az MKP megyei frakcióvezetője, pártja kerületi elnöke. Vezetése alatt a losonci BK E. S. O. kosárlabdacsapat 2006 májusában Szlovákia bajnoka lett.