Christopher szerint a világ

Mark Haddon A kutya különös esete az éjszakában című regénye (The Curious Incident of the Dog in the Night-Time, 2003) a detektívregény, a fejlődésregény és a szöveg megírását jelenetező metanarratív regény sajátos ötvözete. Egy kamasz fiú nyomozását és a kamaszkorból az ifjúkorba való átlépésének folyamatát kísérhetjük figyelemmel benne, s ezzel együtt megismerkedünk a regény keletkezéstörténetével is. A könyv különlegessége abban van, hogy a főhős (aki egyben az elbeszélő is) egy tizenöt éves fiú, Christopher Boone, aki Asperger-kórban szenved. Ez az autizmus egyik megnyilvánulási formája.

Ez azt jelenti, hogy szigorúan szabályozott program szerint él, és létfontosságú, hogy ebből ne zökkentsék ki. Ha bármilyen változást tapasztal a napirendjében vagy a lakás elrendezésében, ez agressziót és dühkitöréseket vált ki belőle. Nem szereti, ha hozzáérnek vagy ha a dolgait tapogatják. Nem képes kinyilvánítani az érzelmeit, képtelen az empátiára, s a többi ember hangulati vagy érzelmi változásait sem érzékeli. Viszolyog az emberekkel zsúfolt helyektől, sőt már attól is, ha idegenekkel kell egy szobában lennie. Tud kommunikálni, de általában kerüli a szemkontaktust, s leblokkol, ha egyszerre túl sok információt kell feldolgoznia. Mások beszédét szó szerint értelmezi, egyáltalán nincs érzéke az irónia és a metafora iránt, s ugyanezen okból nem érti a vicceket sem. Nem tud hazudni, s ezért utálja a regényeket is, melyeket merő kitalációknak, azaz hazugságnak fog fel. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mindezek mellett milyen detektív is válhat belőle?

Míg az előbb felsorolt tulajdonságok hátráltató tényezőknek tekinthetők, az olyan, az autistákra általában is jellemző vonásai, mint a rendszeretet és a logikus gondolkodás kimondottan a detektívmunka előnyére válnak. A matematikai példák és a logikai feladványok megoldásához szükséges képességei átlagon felettiek. Imádja a különböző fejtörőket és a sakkot. Ezenkívül kivételes a memóriája és érzéke az apró részletek iránt. Szenvedélyei közé tartoznak a természettudományok, idegen tőle mindenfajta metafizika. Mindezek fényében nem meglepő, hogy szívesen olvas detektívtörténeteket. A műfajhoz tartozó műveket találós kérdésekhez hasonlítja, melyeket meg kell oldani, s ha elég ügyesek vagyunk, ez még azelőtt sikerülhet nekünk, mielőtt a könyv végére érnénk. Kedvenc hőse Sherlock Holmes, akinek módszereit maga is igyekszik követni, a figura megalkotóját, A. C. Conan Doyle-t viszont nem szereti a miszticizmus iránti vonzódása miatt.

A regény erős, lényegre törő felütéssel indul: Christopher megtalálja a szomszédasszony kutyájának vasvillával átdöfött tetemét. Nyilvánvaló, hogy bűntény történt, a tettes ismeretlen, tehát ki kell nyomozni. Nemsokára kiderül, hogy amit olvastunk, az Christopher regényének nyitófejezete. A fiú ugyanis megpróbálja írásba foglalni az esetet. Detektívregényt ír, hangsúlyozza azonban, hogy nem kitalációról van szó, hanem olyan eseményekről, amelyek tényleg megtörténtek. Christophernek íróvá válásában és az eset ily módon való feldolgozásában egyik kedvenc tanára van segítségére. A művet végigkísérik a tőle származó, az írás mikéntjére vonatkozó megjegyzések.

A krimi tradícióját idézi az is, hogy először maga Christopher keveredik gyanúba (az ártatlan gyanúsított motívuma). Ő találja meg a tetemet, s a helyszínre kiérkező rendőr, nem ismervén a betegségét, félreértelmezi a fiú agresszív megnyilvánulását, melyet a rázúdított kérdésözön vált ki. Beviszi, s vizsgálati fogságba helyezi őt. Az apja érkezését és magyarázatát követően bocsátják csak szabadon. Ezért mondhatjuk azt is, hogy a nyomozás tétje innentől kezdve nemcsak a bűnös leleplezése, hanem a fiú ártatlanságának bizonyítása is.

Christopher nyomozása a szomszédok kikérdezésére és a tetthelyen talált nyomok olvasására korlátozódik. Az így nyert információkból próbál aztán következtetéseket levonni. Úgy jár el, mint Sherlock Holmes. Részletesen ismerteti például kedvenc regényének, A sátán kutyájának cselekményét és a detektív következtetéseinek láncolatát, s az írásban utánozza Doyle elbeszélő fogásait. Jóllehet nem képes felfogni a fikció létezését, minduntalan eszébe jut, hogy bizonyos helyzetekben mit tesznek a nyomozók és a gyanúsítottak a regényekben, s ebből igyekszik levonni a tanulságokat a maga számára. Sőt: úgy éli meg életének ezt a nagy kalandját, mintha egy irodalmi műbe cseppent volna vagy egy számítógépes játék szereplőjévé alakult volna át.

A művet végigkísérik a Christopher által rajzolt vagy beillesztett képek – rajzok, szemléltető ábrák, diagramok, térképek, emblémák. Ezek egyrészt (a klasszikus krimik hagyományának megfelelően) a bűntény körülményeinek jobb megvilágítását szolgálják, másrészt vizuálisan jelzik a fiú kutatómunkájának egyes állomásait, és a közben szerzett új tapasztalatokat.

A rejtély, tehát hogy ki ölte meg a szomszédasszony kutyáját, már a regény közepén megoldódik. Az ezt követő fejezetekben a történet már eltávolodik a klasszikus detektívtörténet műfaji hagyományától, s a szerző csak rövid Doyle-utalások formájában tartja melegen ezt az irodalmi nyomvonalat. A fiú nyomozása befejeződik ugyan, de az előtte álló út legalább annyi izgalmat és fordulatot tartogat a számára, mint az utcájukban végzett detektívmunka: Christopher Londonba szökik, hogy felkeresse halottnak hitt anyját.

Gyökeres változás ez az életében, lévén, hogy addig ki sem tette a lábát abból a kisvárosból, sőt abból a negyedből és utcából sem, ahol lakott. Innentől kezdve az ő belső átalakulását és újbóli helykeresését kísérhetjük figyelemmel: konkrétan azt, hogy miképp dolgozza fel magában a felnőttek hazugságait, miképpen találja meg helyét a családja körében, a számára ezer veszélyt rejtő nagyvárosban, és ezt követően a nagybetűs életben is. Abban, hogy ez végül sikerülni látszik neki, központi szerepe van az eredményes nyomozásának.

A kutya különös esete az éjszakában ifjúsági regény, melynek kérdésfelvetései viszont túlmutatnak a kamaszok világán; mindenkit érintenek. Azzal, hogy Mark Haddon Christophert teszi meg a történet narrátorává, érzékletesen adja vissza egy beteg fiú gondolkodásmódját és világszemléletét. Az ő szemszögéből, az ő sajátos – tömör, tárgyilagos és érzelemmentes – nyelvén tárja elénk az eseményeket. ĺgy megismerjük azt, miképp látja ő a felnőttek világát, és miként viszonyulnak hozzá a többiek, beleértve szüleit is. Találkozunk itt olyan felnőttekkel, akik megértőek és segítőkészek, de olyanokkal is, akik idegenkednek tőle vagy egyenesen ellenségesek vele szemben. A regény Christopher nevelődésének története, melyet egy bűnügyi rejtély megoldása kísér, illetve keretez. S aki elolvassa a könyvet, rájön, a két dolog szorosan összetartozik.

(Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában. Fordította Sóvágó Katalin. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004, 264 oldal)