Brexit: fontos szerepet játszik a thatcheri időszak iránti nosztalgia

Milyen eredményre számít az EU-ból való kilépésről szóló brit népszavazáson? 

Úgy tűnik, a maradáspártiak vannak többségben, ami tükrözi a politikusok, gazdasági döntéshozók, a média és a közéleti személyiségek többségének véleményét. 

Mennyire osztotta meg a téma a közvéleményt? 

Elég jelentősen, s jellemző volt az is, hogy a közvélemény kilengett, hol a kilépés, hol a maradás irányába. Jelenleg a maradáspártiak többségét jelzik a felmérések. Nagy kérdés, a két oldal mennyire tudja a hajrában mozgósítani a szimpatizánsait. Fontos hozzátenni, hogy az unióból való kilépésért szóló érvek többsége inkább érzelmi jellegű, az észérvek egyértelműen az EU-ban való bennmaradás előnyösségét támasztják alá. 

Meg lehet határozni, kik tartoznak az egyes táborokba? 

Van egy generációs, valamint egy jelentős regionális megoszlás. Az utóbbi alapján láthatóan kirajzolódik, hogy az ún. peremvidékek – Wales, Észak-Írország, Skócia, valamint a hagyományosan munkáspárti ipari körzetek erősen EU pártiak, míg Délkelet-Anglia, illetve Közép-Anglia, tehát a régi konzervatív bástyák inkább a kilépés felé hajlanak. Ami pedig a generációs megoszlást illeti, jellemző, hogy a fiatalok EU-pártiak, míg az idősebb generáció körében népszerűbb a brexit. Itt jelentős szerepet játszik a thatcheri időszak iránti nosztalgia, amikor Nagy-Britannia még nem kötődött olyan erősen az EU-hoz. 

Ellentmondásos, hogy bár a Konzervatív Pártból jött a népszavazás kezdeményezése, maga Cameron miniszterelnök a bennmaradást támogatja. Hogyan alakult ez így? 

A Konzervatív Párton belül évek óta van egy elég erős euroszkeptikus vonulat, beleértve Boris Johnson volt londoni polgármestert, aki David Cameron utódja lehet a párt élén. A népszavazás lehetőségének megvillantásával az előző parlamenti választások előtt az volt a célja Cameronnak, hogy benntartsa ezeket az embereket a pártban, akik majd lehetőséget kapnak arra, hogy támogatóik kifejtsék a véleményüket a témában, azzal a hátsó szándékkal, hogy úgyis a maradás mellett dönt a többség. A helyzet azonban az, hogy egy szoros maradáspárti végeredmény mellett sem biztos, hogy a témát az egyik napról a másikra sikerül törölni a napirendről. Sok függ attól, hogy sikerül-e megvalósítani azokat az engedményeket, amiket David Cameron az EU-tól már kicsikart, illetve hogy Brüsszel hajlandó lesz-e további kompromisszumokra London irányába. 

S mi van, ha a kilépés mellett dönt a többség? Ez kötelező érvényű lesz? 

Igen. Ebben az esetben megkezdődik a kiválási folyamat, amire az EU alapszerződése értelmében van mód. Ez nagyjából egy kétéves periódust jelentene. A végeredmény ebben az esetben meglehetősen nyitott olyan értelemben, hogy a skála egyik végén ott a teljes függetlenség az EU-tól, a másik véglet pedig egy Svájc vagy Norvégia típusú megállapodás, ami gyakorlatilag egy szabadkereskedelmi egyezséget jelent. Hozzá kell tenni, hogy ebben az esetben ugyanúgy vonatkozna Nagy-Britanniára a szabad munkaerő-vándorlás elve, mint ma, ami a brexit támogatóinak egyik vesszőparipája. Számos elemző szerint ez a forgatókönyv azt jelentené, hogy Nagy-Britanniának továbbra is számos olyan rá vonatkozó döntést kellene elfogadnia, amelyek meghozatalában már nem vehetne részt.