Bosszú galamb képében, vagy szemet szemért

Tizenhat mese került a Méry Margit nevével jegyzett Ipoly menti népmesék című gyűjteménybe. A könyv gyerek olvasóknak készült, ezt sugallja nemcsak a kivitelezés, hanem a népmesék stilisztikája és a kötet terjedelme is. Vajon hogyan tud hatni a megcélzott korosztályra ez a mesegyűjtemény, mely a 2001-es eredeti mű újranyomása?

A mesék nagy része a realitás tartományában mozog, hősei egyszerű falusi emberek (esetleg emberi tulajdonságokkal felruházott állatok), akik krízishelyzetben sok leleménnyel, furfanggal szüntetik meg az áldatlan állapotokat. Gyors és ötletes visszavágások, jogos elégtétel lehetne ezeknek a meséknek a kulcsszava. Itt nem annyira a „jótett helyébe jót várj”, mint inkább a „szemet szemért, fogat fogért” elve érvényesül, akárcsak a minket körülvevő világban. Ki kell használni az alkalmat, meg kell ragadni a szerencsét, ezt sugallják ezek a rövid, frappáns történetek (A két koma; A róka meg a töviskes disznó; A ravasz cigány; Erős, de lusta Jancsi). Aki nem elég leleményes és okos, az bizony alulmarad, megsínyli butaságát (Ilók meg Mihók; A zsugori ténsasszony; Az együgyű házaspár).

A jogos elégtétel annak bizonyítéka, hogy a mese és valóság határán egyensúlyozó mesehősök sorsukat maguk alakítják. Ennek ellenpólusa a külső erőktől származó vagy külső segítséggel kapott jutalom és büntetés. A segítség égi vagy tündéri eredetű, és ezekben a történetekben még a hagyományos mesei alapelv a mérvadó, itt bizony a jótett jutalmat kap, a gonoszság büntetést. Ezek a mesék a kötet kisebb részét alkotják (Ősz apó; Jancsi meg Juliska; A juhász, a paraszt meg a halász). Az említett történetek közül kitűnik a Jancsi meg Juliska című. Nem túl sok köze van a jól ismert hasonszőrű történethez, mely kevésbé brutális, mint ennek a kötetnek a meséje: a gonosz mostoha levesnek főzi meg Jancsikát, és megeteti a gyermek apjával; később Jancsika galamb képében életre kel, és a jogos bosszúállás után újra fiúvá változik.

Kissé következetlenre sikeredett az Ősz apó című mese, melyben lezáratlan ügy maradt, mi történt a két idősebb testvérrel, miért és milyen körülmények között haltak meg. ĺgy nincs meg a pozitív főhős igazi ellenpólusa.

Az egységes koncepciójúnak nevezhető kötetben tartalmi és szerkezeti szempontból két kakukktojás is akad. Az egyik egy csalimese, mely megfelel az adott műfaj minden követelményének, viszont nem illeszthető be a leleményesség—ostobaság és a jutalom—büntetés ellentétpárok által meghatározott történetek közé (Ilon néne meséje). A másik történet pedig keretes elbeszélés, az Ezeregyéjszaka mesegyűjteményre jellemző szerkezeti megoldásokkal, és önmérsékletre, megfontolásra tanít (A bölcs királyfi).

A kötet címében szereplő földrajzi meghatározás semmiképp sem tekinthető stilisztikai értékmérőnek. A szövegek nyelve nem az adott régió tájnyelve, csak néha-néha fűszerezi egy-egy regionális jellegű kifejezés a mesék stilisztikáját. Pedig a gyerek olvasók szókincsébe is beépülhetett volna néhány különleges, alig ismert szó. Ehelyett azonban inkább csak abban a tudatban erősödtek meg, hogy szemesnek áll a világ. Ezt pedig a mai gyerekek a népmesék nélkül is elég jól tudják.

Kozsár Zsuzsanna