Blogmustra

„Magyarország

a magyaroké”

A címben idézett szöveg nem más, mint a feltörekvő magyarországi párt, a Jobbik választási szlogenje. Ismerős ez nekem valahonnan, csak felénk egy kicsit máshogy mondják, valahogy így: „Slovensko Slovákom.” Senki se mondja, hogy a két mondat az ország és a nemzet nevén kívül bármiben is különbözik.

A Jobbik kampányfüzetében, az említett jelmondat mögött, már támogatást ígér a határon túli magyarok autonómiatörekvéseihez. Nem ellentmondásos ez egy kicsit? Nem azt kéne nekünk is példaértékűen tennünk, amit a szomszédtól elvárunk, és nem kéne attól tartózkodnunk, amit, ha a szomszéd tesz – jogosan –, elítélünk? Különben csak bort iszunk, de vizet prédikálunk...

A teljes bejegyzés a Komáromi blogban olvasható: http://komaro miblog.com

Govcity, az új gumicsont

Ha nem vagy biztos valamiben, légy határozott. Legjobban talán így jellemezhető mindaz, amit Robert Fico és pártja a gazdasági válság közepén művel. Ha ég a ház, de igazából fogalmad sincs, mihez kéne kezdeni, a legjobb, ha eltereled róla a figyelmet. Tegyél úgy, mintha tudnád, mire van szükség, mintha volna elképzelésed, megvalósítható víziód. És ne feledkezz el a gumicsontokról sem a nagyérdemű számára.

Mit nekünk gazdasági válság, mit nekünk romokban heverő büdzsé, vagy épp egy soha nem látott mértékű gazdasági visszaesés. Mit nekünk riasztó költségvetési hiány? A lényeg, hogy haladunk, megyünk előre. Valódi kormányzás, említésre méltó elképzelések, megoldási javaslatok sehol, gondosan fenntartott, gerjesztett ellenségkép annál inkább.

A Smer pár napja programalkotó konferenciát tartott. Lehet, hogy csak e sorok írójának furcsa, de egy hatalmon lévő, kényelmes többségben kormányzó párttól ez merőben szokatlan lépés. Afféle figyelemelterelő marketinglépés, mondhatnánk, a tehetetlenség leplezésére. Akkor, amikor válságellenes csomagokról a parlamentben még csak nem is vitáztak (egyetlen európai országként!!), akkor, amikor az ellenzék javaslatait sorra leszavazzák, akkor, amikor a sürgető, egyre komolyabb gazdasági problémáink megoldás helyett inkább a szőnyeg alá vannak söpörve, amikor az embereket inkább az érdekli, hogyan lábalunk ki mindebből, Robert Fico kérem szépen programalkotó konferenciát szervez.

A teljes bejegyzés a Körkép blogban olvasható: http://korkep.sk

Hoki után

Véget ért a történet. Az oroszok nyertek, s legalább az utolsó napon azok a csapatok, amelyeknek szurkoltam. Évek óta nem láttam ennyi meccset élőben, s voltak igazán jó találkozók is, bár számunkra pozitív meglepetések nem születtek.

Kezdjük a magyar csapatnál, amely 70 éve volt utoljára világbajnokságon, de arra nem hiszem, hogy olvasóim közül bárki is emlékezne. A fiúk nyomtak egy-két jó meccset, de nem szereztek egyetlen pontot sem, pedig közel voltak hozzá már az első mérkőzésen is. Tipikus magyar kór volt ez, na meg egy adag tapasztalatlanság, amelyért nagy árat kellett fizetni. Túlságosan megijedtek a fiúk a döntő pillanatokban, s lehet, Ocskay hiányzott a csodához. Pedig a fehéroroszok ellen több mint húsz percig simán 3-4 gólt is lőhettek volna, s akkor nem a kiesés ellen kellett volna játszani. Másként történt viszont, s azt hiszem, nagy kár, mert a felkerülés nem lesz egyszerű. Élménynek ugyanakkor nem csak a srácoknak volt nagy, hanem a nézőknek, s így nekem is, amiért külön hála. Azért, remélem, jövőre Szlovéniában ez a magyar kór kimarad a csapatjátékból!

A teljes bejegyzés a Philosophus naplója blogban olvasható: http://www.bumm.sk/blog/philosopher

Kibékültek az MKP politikusai!

Ismeretlen tettesek kéjgázzal árasztották el az MKP Čajakova utcai központi székházát a Bugár-féle szakadár szárny és Csáky Pál személyes találkozója közben. A politikusok sugárzó tekintettel léptek ki a maratoni hosszúságúra nyúlt tárgyalás után az épületből, és bejelentették: a különcködésnek vége. „Ideje már közösen csinálni is végre valamit, három éve csak a status quóról nyomjuk a rizsát” – fogalmazott átszellemült arccal Csáky.

A maszkos elkövetők nem sokkal a tárgyalás kezdete után törtek be a székházba. Előbb kicselezték a bejárat előtt várakozó kocsiban feszülten a poloskákra koncentráló SIS-es különítményt, majd a zegzugos folyosókon eljutottak a főterembe, gázgránátokat hajigáltak a helyiségbe, valamint a politikusokra zárták az ajtót. Hamarosan elhalt a kezdeti dörömbölés, a kölcsönös bizalmatlansággal kezelt találka barátságos beszélgetésbe fulladt.

A támadók távoztával végre sikerült kiszabadítani az MKP vezérkarát is, akik oldott nyakkendőkben, kedélyesen válaszoltak az újságírók kérdéseire. Bugár Béla szerint a konfliktusok nagy részére sikerült pontot tenni. A politikus többször is megveregette Duray Miklós vállát és elismerte, hogy „jó vicc volt”, mikor azzal vádolta meg, hogy titkosszolgálati segítséggel került az MKDM élére. Duray ugyanakkor bevallotta, hogy ő a szíve mélyén mindig is liberális nézeteket vallott, de túl trendi lett volna csatlakozni a rendszerváltás utáni fősodorhoz.

A teljes bejegyzés a Szótlan szemtanú blogban olvasható: http:// bumm.sk/blog/szemtanu

Kis trakta egy szarpofozó gyötrelmeiről

Május 9-én Hrubík Béla személyében régi-új „tisztet”, azaz elnököt választott magának a Csemadok dunaszerdahelyi országos tisztújító közgyűlése… Az aktus kapcsán „Ha már pusztulni kell, akkor legalább emelt fővel tegyük!” címmel írt mérges kis (szarpofozó?) hegyi beszédet a Szövetség a Közös Célokért elnevezésű „pénzmosoda” weboldalán Jézus Krisztus felvidéki reinkarnációja, Mihályi Molnár László.

A dörgedelmes „orál-morál” arról szól, hogy a Csemadok egy szimpla gittegylet. Mondhatni, nyugdíjasklub, amelynek legközelebbi országos közgyűlésére már talán az „egykori kommunisták pártcsoportját is össze lehet majd hívni” – így MML.

Majd egy huszárvágással imigyen folytatja MML: „Csak a keleti küldöttek (s elszórva egy-két kivétel) látják tisztán, hogy az egyetlen szlovákiai magyar napilap egy idegen szemléletű, tulajdonú és szellemiségű szennylap, amely céltudatos aknamunkával rombolja a magyar nemzeti értékeket, amelyek eddig, a kilenc évtizedes idegen megszállás alatt megtartottak bennünket.”

A teljes bejegyzés Barak László blogjában olvasható: http://www.parameter.sk/blog/parabarak

Lashee