Az újrakezdés fanyar örömei - a régi-új lakásokban

Egy szobafestő nyitja ki a földszinti bejárati ajtót, éppen a lift melletti falat meszeli serényen. A felvonóba szállva a nyolcadik emelet gombját nyomom meg. Bár a tűz eredetileg ebben a lakásban keletkezett, ez már egyáltalán nem látszik, ezt is teljesen újjáalakították. A tulajdonosokat nem találom, a lakásban szerelők, mesteremberek dolgoznak, később tudom meg: múlt héten csak három család költözött viszsza, a többiek ezen a héten vehetik birtokba a lakásokat. A tizenegyediken, Földi Ferencékhez bekopogva már nagyobb szerencsével járok, Teri néni, a háziasszony épp rakodik, a papa a fiával és egy szerelővel épp a mosógépet köti be. „Csak köszönni tudom a városházának, a házkezelőségnek és minden embernek, aki segített rajtunk, mert bizony novemberben még az sem volt biztos, hogy egyáltalán viszszaköltözhetünk ide” – mondja immár mosolyogva és megnyugodva Feri bácsi, és végigvezet a felújított lakáson. Új a padlóburkolat, a konyhabútor, az ablakok is, vadonatúj az egész vizesblokk, takaros a fürdőszoba és a toalett. Kijavították az erkélyt is, a régi beton mellvéd helyett vaskorlátot szereltek fel. A fűtőtestek is újak, a két radiátort viszont már Földiék vették, miként az új villanytűzhelyt is – ez utóbbi árát a házkezelőség állítólag megtéríti, mert a többi kiégett család is kap majd új tűzhelyet. „A saját biztosításunknak a negyed részét térítette meg a biztosító, noha csak ebben a lakásban mintegy 1 milliós kár keletkezett – mondja a házigazda. – Amit tudtunk félretettük a berendezésre, ehhez jött a biztosítás összege, új mosógépet vettünk, lassacskán berendezkedünk. Ugyan korábbra ígérték a visszaköltözést – ezt a három lakást is azért adták át már most, mert a Vadasban kellett a hely –így is elégedettek vagyunk.” A csillárok, lámpák is lassan a helyükre kerülnek. A kiégett lakásokban az egész elektromos hálózatot korszerűre cserélték. „Úgy tudom, ezt nem kell kifizetnünk, mert nem mi okoztuk a tüzet” – mondja Teri néni aki épp a hálószobában rakodik. A tavalyi tragédiát lelkileg még mindig nem tudta teljesen feldolgozni. „Péntektől tart a visszaköltözés, szombaton már itt is aludtunk a mamával. Már a nappaliba is megrendeltük a bútort – teszi hozzá Feri bácsi. – A felújítási munkákat késleltette a megfelelő kivitelező kiválasztása is, olyat kellett találni, aki belefér az anyagi keretbe. Nagyon sokat köszönhetünk a szponzoroknak is, hiszen a fürdőszobában minden felszerelés vadonatúj, s a felújítás során még a fal színét is megválaszthattuk. De még az ellenségemnek sem kívánom azt, amin a közelmúltban keresztülmentünk” – mondja Feri bácsi, aki nyugdíjas mozdonyvezető. Ők a tűzeset előtt újították fel a lakást, tehát szó szerint mindenük füstbe ment azon a rettenetes augusztusi napon. „Bízok benne, hogy ilyen többé nem fordul elő. Már nem lenne erőnk és lehetőségünk még egyszer újrakezdeni. Még baráti, családi öszszefogással se” –jelenti ki. A hálószobába új ágyat vettek, a konyhában – a konyhabútort kivéve – még csak ideiglenes a berendezés. A fürdőszoba valóban szép, ám, mint mondják, azért a mosdót szerelhették volna magasabbra is, na meg a mosógép csatlakozója is nehezen hozzáférhető, de ezek apróságok, a világért sem elégedetlenkednek. A tizedik emeleten Skladan Gyuláékat látogattam meg. Terézia Skladanová örömmel, de azért pityeregve fogad. Nagyon köszöni minden illetékesnek a felújított lakást, mint mondja, még most sem tudja elhinni, hogy abból a lerobbant, szétégett pokolból mára tiszta, új otthont varázsoltak. A biztosítótól kapott pénzen hűtőszekrényt, villanytűzhelyet, mosógépet és szobabútort, előszobaszekrényt vásároltak, a többi kiegészítőt, tartozékot fokozatosan veszik meg. A nyilvános gyűjtésből felajánlott bútorokból is választhattak volna, de nem éltek a lehetőséggel. „Futotta a saját biztosításunkból, ezért úgy gondoltuk a férjemmel, hogy veszünk bútorokat. Igazán rendes munkát végeztek a szakemberek, egy vadonatúj lakásba nem akartunk régi bútort hozni, de természetesen ezt a gesztust is köszönjük. Akinek nem volt biztosítása, annak ez nagy segítséget jelentett – mondja Terézia asszony. – Örülünk az újrakezdésnek, de a legnagyobb ajándék számunkra az, hogy a hétvégén beteg kislányunk is az új lakásba érkezik haza látogatóba, azért én még mindig feszült vagyok, kísért a rossz emlék. De hát ezt úgysem lehet soha elfelejteni” –teszi hozzá. Fényképet nézünk a tűzeset utáni konyháról, ahogy felpillantok, az új bútort, falat látva nem hiszem el, hogy ez ugyanaz a konyha, és az új tűzhelyet összehasonlítva a régi maradékával nekem is elszorul a torkom a döbbenettől. „Sajnos akad olyan lakó is, aki szinte irigyel minket a felújított lakások miatt. Ehhez csak annyit f?znék hozzá, hogy akkor a tragédiánkat is irigyelje... - mondja csendesen az asszony. Közben megérkezik Skladan Gyula bácsi is. Rengeteg tennivalója akad, szerel, bútort cipel, beállítja a tévéprogramokat. „Szombattól csak rendezkedünk, egy csomó holmink még a városban van, különböző helyeken. Két napig csak a berendezést hordtam fel a liften. Egyébként korrektek voltak a kivitelezők és a munka minőségével is meg vagyok elégedve, köszönet mindenkinek” – mondja Gyula bácsi. „Küszöböket nem rakunk, így akadálymentes lesz a lakásban a közlekedés. A vízzel volt egy kis gond, de azt megoldották. Bár nagy szerencsétlenség ért bennünket tavaly, de ezt el kell felejteni, ekkora teherrel nem lehetne élni – szögezi le a házigazda. A nyolcadikon Juhászékat keresem fel. Ebben a lakásban a gyerekek hálószobájában annyira szétnyílt a fal a tűzesetkor, hogy ki lehetett látni az utcára. Életveszélyes volt a szobában tartózkodni. Bandi bácsi fia mutatja most a helyiséget: noha a házkezelőség a paneleket rendbe tette, a szobát önerőből újították fel. Bejárati ajtót viszont kaptak, igaz, azt is megkésve. „Furcsa, hogy pont a tűzeset után, októberben kaptunk egy ügyvédi felszólítást a házkezelőségtől, amelyben a cég a lakbér és a közös felújítási alap elmaradt hátralékát követeli rajtunk, mintegy hetvenezer koronát – tavaly augusztus 31-ig” – mondja szomorúan a fiú és mutatja a levelet. Hozzáteszi: édesapja mindig fizette és fizeti a lakbért, ezt a fizetési szalagjából is meg lehet állapítani, az viszont igaz, hogy a tűzeset óta nem a teljes lakbért fizették, hiszen ezt a szobát nem tudták használni. Július Rapavýt, a házkezelőség igazgatóját az önkormányzati ülésen értük utol, mint elmondta: nem kizárt, hogy Juhászék kaptak ilyen felszólítást, mert lakbérhátralék-ügyben másokat is megszólítottak, de hangsúlyozta, ez nem függ össze a tűzesettel. A felszólítás az előző időszakra vonatkozik. „A felújítási munkákat nem a többi lakó anyagi terhére végeztettük el, teljesen más forrásokból fedeztük a lakások újjáépítését. A közös alapból csak a közös házrészt rekonstruáltuk” – mondta az igazgató.