„Az összes magyar kisiskolát megmentjük”

Milyen kompetenciákat kapott Peter Plavčan oktatási minisztertől?
Május elsejétől lépett hatályba a minisztérium belső szervezeti egységének módosítása, ez alapján a regionális iskolahálózatért felelek, tehát az óvodákért, az alap- és a középiskolákért.

Korábban úgy fogalmazott, hogy két fő prioritása van: a kisiskolák megmentése, illetve a szlováknyelv-oktatás módosítása a nemzetiségi iskolákban. Mi lesz a kisiskolákkal?
Valóban, a magyar kisebbségi oktatással kapcsolatban ez a két legfontosabb prioritás. A minisztérium hivatalnokai már dolgoznak a közoktatási törvény módosításán. Ebben a pillanatban nem szeretnék a részletekről beszélni, mert átfogóan elemeznünk kell a helyzetet. Jelenleg 100 magyar, illetve 500 szlovák tanítási nyelvű kisiskola működik országszerte. Köztük vannak viszonylag jó anyagi kondícióban levők, a legalább 80 diákkal működő iskolák anyagi szempontból talpon tudnak maradni. Hozzávetőlegesen tíz olyan minimális létszámú magyar iskola van, melyek fenntartása gazdasági szempontból már a tűréshatáron mozog. Természetesen segíteni szeretnénk ezeknek az iskoláknak is, reméljük sikerül megegyezésre jutni ebben a kérdésben. 

Mikor kerül a törvény a parlament elé?
A koalíciós megállapodás értelmében a módosító javaslatot gyorsított eljárásban tárgyalja a parlament, a júniusi ülésére terjesztjük be. A kormány elé május végén, június elején kerül.

ISKOLABEZÁRÁSOK: SENKI SEM AKAR RÓLA BESZÉLNI. RÉSZLETEK ITT!

Ön szerint mi lehet az a minimális diáklétszám, amellyel még fenntartható egy kisiskola?
Ebben a pillanatban a vegyesen lakott területen található összes kisiskolát szeretnénk megmenteni, de arra is figyelmeztetni szeretnék, hogy ennek komoly gazdasági vonzata van. Olyan modellt kell találnunk, mely a kisiskolák finanszírozását a jövőben is megoldaná. Egyébként ez a probléma nem csak a magyar iskolákat érinti. Van olyan ruszin kisiskola, mellyel kapcsolatban már a demográfiai mutatók most jelzik, hogy nem lesz utánpótlás. A jövőre nézve ezért is lenne nagyon fontos, hogy felkészüljünk az úgynevezett központi iskolák modelljére, ezzel együtt ki kellene alakítani az iskolabuszok hálózatát is. Ezekben a központi iskolákban pedig garantálva lenne az anyanyelvi oktatás és azzal együtt a kisebbség szellemiségének jelenléte is.

Hosszú távon tehát a kisiskolák fenntartása nem megoldható?
Mi mindent megteszünk azért, hogy ebben a választási ciklusban a kisiskolák megmaradjanak. Ugyanakkor el kell gondolkodnunk ezeknek az iskoláknak a jövőbeni egzisztenciájáról is.

Mégis mi az a minimális gyereklétszám, mellyel fenntartható egy iskola?
Most nem fogok válaszolni a létszám alsó határát illetően, az összes iskolát szeretnénk megmenteni, de logikus, hogy 2-3 diákkal működtetni egy iskolát már problémát jelent. Az alsó határ a megállapodástól függ majd.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"230527","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Hogyan oldják meg a veszélyeztetett kisiskolák finanszírozását?
A minisztérium minden évben elbírálja, mely iskoláknak juttat pluszösszeget a működésükre. Örülnék, ha a tárca az eljárás keretében pozitívan döntene, és kiegészítené a kisiskolák működéséhez szükséges anyagiakat. Ez nem kerülne be a törvénybe, erről minden évben a tárcán belül születne döntés. Ugyanilyen helyzetben van az ország egyetlen ruszin alapiskolája is (Čabiny–Medzilaborce), mely 8 tanulóval működik. Ezeknek az iskoláknak segítenünk kell.

Számos bírálat éri a normatív finanszírozási rendszert, sokan állítják, több a negatívuma, mint a pozitívuma, tervezi a minisztérium a rendszer módosítását?
A minisztériumnak idén szándékában áll megnyitni az iskolák finanszírozásának kérdését. A normatíva adott és az anyagi forrásoktól függ, ezen nem lehet változtatni. Egyeztetni szeretnénk viszont az iskolai klubok, a szabadidőközpontok stb. finanszírozását illetően. Pontos részletekről egyelőre nem volt szó, meg kell várnunk, hogyan reagál a kérdésre a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása (ZMOS). Volt már példa egy hasonló kezdeményezésre, de akkor nem született megállapodás. Nagyon fontos az is, hogy a kisiskolák megmentése összhangban legyen más módosításokkal is. Szeretnénk úgy előkészíteni a finanszírozásról szóló törvény módosítását, hogy abban a kisiskolák megőrzése is le legyen fedve. Úgy vélem ezzel nem lesz gond, mert erről megállapodtak a koalíciós partnerek.

Milyen egyéb módosításokat tervez még a tárca?
A fent említett módosítások a legkardinálisabbak, talán még az 1,08-os koefficiens a nemzetiségi iskoláknál, de ezzel később fogunk foglalkozni, a mostani módosításba még nem kerül bele.

A magyar iskolák számára kardinális kérdés az anyanyelvoktatás óraszámainak növelése, lát erre esélyt?
Tudok erről a problémáról, és egyeztetni fogunk a kérdésről, de nagyon nehéz lesz. Egyrészt a kerettanterveket elfogadták, és azok kötelező érvényűek a nemzetiségi iskolákra nézve is. Paradox módon különböző nézetek alakulnak ki ezzel kapcsolatban. Tény, hogy a magyar kisebbség szempontjából a korábbi állapotokhoz képest csökkentek az óraszámok. Ugyanakkor például a ruszin kisebbségnek megfelel az új modell. Nagyon érzékenyen kell ehhez a kérdéshez nyúlnunk. A minisztérium kisebbségügyi főosztályának egyik első feladata lesz, hogy megoldást találjon a kérdésre, természetesen a kisebbségek képviselőivel és a kisebbségi bizottsággal való egyeztetés alapján. De nem lesz egyszerű a módosítás megvalósítása.

Miért látja problémásnak a vonatkozó rendelet rövid időn belül történő módosítását?
Tudom, hogy ez elsősorban szakmai probléma, a kerettantervek egy bizonyos űrt töltöttek be, viszont tisztában vagyok azzal is, hogy a magyar szakemberek javaslatait nem vették figyelembe. De erről a kérdésről bővebben akkor tudok majd nyilatkozni, ha már egyeztettem az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ) új igazgatójával, aki rövid időn belül elfoglalja hivatalát.

Mikor kerülhet terítékre ez a kérdés?
Amint belép az új osztályvezető, júniusban ez is a prioritások egyike lesz.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"230528","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"359","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Korábban már jelezte, hogy dinamikusabbá szeretné tenni a nemzetiségi osztály működését. Hogyan működnének a jövőben?
Eddig a regionális iskolahálózat osztályaként működött, de szükségesnek tartom egy kisebbségi főosztály kialakítását. A megállapodás értelmében nyárig megalakul a főosztály. Élére magyar nemzetiségű vezetőt szeretnénk, akinek a regionális oktatásügy a szakterülete. Az osztálynak további négy munkatársa lenne, a nemzetiségi iskoláknak fognak segíteni. Ez 90%-ban a magyar iskolákat teszi ki, de nem szabad megfeledkeznünk a ruszin, a roma, az ukrán és a német kisebbségi oktatásról sem. A Szlovákiában élő 13 nemzetiség közül a felsorolt kisebbségeknek van valamilyen oktatási intézményük.

Kiválasztotta már az új osztály munkatársait?
Ebben a pillanatban még keressük a szakembereket, sajnos az államigazgatás fizetési táblázatai szűkre szabottak, ezért nem lesz egyszerű megtalálni a megfelelő szakembereket. De én optimista vagyok. Egyik feltételem, hogy az egyik új embernek a nyelvoktatás módszertani szakemberének kell lennie.

A kormányprogram alapján a nemzetiségi iskolákban módosulna a szlováknyelv-oktatás. Milyenek az elképzelések ezzel kapcsolatban?
Olyan módszert szeretnénk találni, mely a kommunikációra fekteti a hangsúlyt. A nyelvoktatásnak a gyakorlatból kell kiindulnia, és a valós igényeken kell alapulnia, hogy a déli településen élők is érvényesülni tudjanak a szlovák munkapiacon. Ebben a kérdésben a komáromi Módszertani Központ szakembereire támaszkodom, már eddig is jelentős munkát végeztek ezen a területen, vannak működő projektjeik. Ehhez azonban módosítani kell a kerettantervet.

Ez azt jelenti, hogy emelkedni fog a szlovákórák száma?
Ez elsősorban attól függ, hogy miben állapodunk meg a szakemberekkel, de alapvetően igen. Vannak nézetek, melyek szerint a nemzetiségi iskolákban szlovák nemzetiségű tanároknak kellene oktatni a szlovák nyelvet, ezzel persze nem vonva kétségbe a magyar nemzetiségű tanárok hozzáértését, alkalmasságát. Meggyőződésem, hogy megtaláljuk a megfelelő módszert.

Mikortól vezethetik be az új módszert?
Becslésem szerint a 2017/2018-as tanévtől taníthatnak az új módszer alapján az iskolák.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"230529","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"267","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"400"}}]]

A történelemoktatás is egy nagyon fontos kérdés a magyar iskolák számára. Lát esélyt arra, hogy törvénybe kerüljön a kisebbségek történelmének oktatása a nemzetiségi iskolákban?
Ez a kérdés is terítéken van, még ha ebben a pillanatban nem is tudom konkrétan definiálni. Két lehetőséget látok: az oktatási minisztérium dolgozik egy kiegészítő tankönyvön, mely a Szlovákiában élő kisebbségekről szól. Történelemtankönyv lesz, de más tantárgyaknál is felhasználható lenne. Egy másik lehetőségként a regionális nevelés merül fel, személy szerint én örülnék annak, ha a szakma is támogatná, és be tudnánk vezetni egy ilyen tankönyvet. Az alapok azonosak lennének, kiegészítve az adott régiók – Csallóköz, Gömör stb. – sajátosságaival. Meg kell jegyeznem, hogy országszerte számos nagyon jó könyvet adtak ki, de nagyon kis mennyiségben, a másik probléma, hogy nincs jóváhagyott függelékük, ezért nem használhatóak tankönyvként.

Ez a probléma a Simon Attila által készített történelemtankönyv-sorozat utolsó kötetével, engedély híján leállt a projekt.
Igen, ez is egy tipikus probléma, mellyel a kisebbségi osztálynak foglalkoznia kell majd. Ezért sem vonható kétségbe, hogy szükség van a magyar szakemberekre a minisztériumban. Rengeteg feladatuk lesz. Jelenleg 13 tankönyv előkészítése van folyamatban, köztük több magyar tankönyv is készül. Tény, hogy ezen a területen jelentős a lemaradás. A tárca egyébként 7 millió eurót költhet évente a tankönyvpolitikára. Ebből kell állni a régi könyvek pótlását, az újak készítését és a fordításokat.

A hazai oktatásügy számára óriási kihívás a roma gyerekek oktatása, a roma közösség felzárkóztatása a hiányzó óvodák miatt is komoly gondokkal küzd. Milyen módosításokat tervez ezen a területen?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Bár az elmúlt 25 év alatt próbálták megoldani, de korántsem olyan intenzitással, amilyennel kellett volna. Örülök a leszakadó régiók felzárkóztatására irányuló programnak, a kormány az év végéig elfogadja a program elindításához szükséges akcióterveket. Természetesen ezeket az adott régiókban levő állapotokra kell szabni. Általában óriási óvodai férőhelyhiánnyal állunk szemben, de a romák lakta régiókban nemcsak óvodák, hanem iskolák sincsenek. Ez egy hatalmas kihívás és óriási összegeket fog felemészteni. Fontos, hogy a gyerekeket megfelelően diagnosztizálják az iskolaérettségi vizsgálat során, ne kerüljön minden roma gyerek speciális iskolába. Egy új tesztelési forma kidolgozására 40 ezer eurót különített el a tárca. Úgy vélem, Ravasz Ábel kormánybiztossal együttműködve komoly előrelépést tehetünk ebben a kérdésben. De természetesen ennek a problémának a megoldása is elsősorban pénz kérdése.

Ön milyen oktatási formát tartana a legmegfelelőbbnek, hiszen az egyik komoly gond a hiányzások magas aránya. Szóba jöhetnek az úgynevezett bentlakásos iskolák a roma gyerekek esetében?
A bentlakásos iskolákról egyelőre nem szeretnék beszélni, mert ennek önkéntes alapon kellene működnie, másrészt az alsó tagozatos gyerekeknek szükségük van az anyjukra, a családjukra. A középiskolások esetében ez már más kérdés. Az anyagi nehézségek ellenére Körmöcbányán működik egy ilyen gimnázium, a keleti végekről is többen járnak ide. Tanulmányi ösztöndíjak segítségével lehetővé kellene tenni az ügyes roma gyerekeknek, hogy nemcsak a középiskolát, hanem az egyetemet is elvégezhessék. Ilyen programoknak köszönhetően számos roma származású pedagógus vagy pap végezte el tanulmányait, ezeket folytatni kell. Ami az óvodákat illeti, tudjuk, hogy az egyéves felkészítés nem elegendő. A legszegényebb régiókban élő gyerekeknek hosszabb adaptációs időre van szükségük az alapiskola előtt. Tapasztalatból tudom, hogy sok roma szülő akkor sem viszi el a gyereket az óvodába, ha csak pár lépést kell megtennie. Erre is ki kell dolgoznunk a legmegfelelőbb modellt úgy, hogy a szociális rendszeren keresztül nyomást gyakorlunk a szülőkre. Lehetővé kell tennünk az alapiskola elvégzését azok számára is, akik ezt annak idején elmulasztották. Vannak olyan fiatal romák, akik 25 évesen döbbennek rá arra, hogy szükségük van az iskolai végzettségre. Viszont a jelenlegi rendszer nem teszi lehetővé, hogy gyorsan megszerezhessék az alapokat. Örülök a régiók felzárkóztatására irányuló programnak, mert az adott régiókra szabva kell kidolgozni a megoldási javaslatokat.

Mindezek megvalósításához milliárdok kellenek. Ön reálisan lát esélyt arra, hogy az állami költségvetésben lesz pénz erre a következő négy évben?
A pénzügyminisztérium ígéretet adott erre. Késmárk akciótervét már elfogadta a kormány, ott 8 alapiskolának és 4 óvodának kellene megépülnie. Természetesen a többi tárcának is ki kell vennie a részét, például a környezetvédelmi minisztériumnak az árvízvédelmi munkálatokra vonatkozó felhívását is úgy kell majd kiírni, hogy az összhangban legyen a közös törekvésekkel.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"230530","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A kormányprogram 2018-ban a pedagógusbérek emelését az iskolahálózat racionalizációjához köti, ez azt jelenti, hogy kevesebb iskola és pedagógus lesz?
A racionalizáció már folyamatban van, a magánvéleményem az, hogy nem erőnek erejével, de ez a járható út. Eperjes megyei képviselőként kollégiumokat és egykor nagyon neves, erős iskolákat is bezártunk, mert már lehetetlen volt fenntartani őket. Az alsó tagozatos iskolákat mindenképpen szeretnénk megőrizni, viszont a felső tagozatos alapiskolák és a középiskolák racionalizációjára van esély. De úgy vélem, a racionálizáció a demográfiai mutatókkal összhangban, természetesen fog végbemenni, másrészt lesznek régiók, ahol új iskolák épülnek.

A kormányprogramba nem kerültek be a pedagógusok követelései, legalábbis nem olyan formában, ahogyan azt ők szerették volna: béremelés, a kreditrendszer módosítása, több pénz a rendszerbe. Lát esélyt az általuk kért béremelésre?
Háromszor tárgyaltunk a pénzügyminiszterrel, látunk teret az idei 6%-os emelésen túl újabb béremelésre. De tudatosítani kell, hogy a pedagógusbérek csupán 1%-os emelése 10 millió eurót jelent, és ezt gyakorlatilag meg sem éreznék. A szakszervezet által követelt emelés 250 millió eurót tenne ki. Közben vannak olyan ágazatok, például a kultúra területén, ahol egy felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal kezdőbére 380 euró, a minimálbért sem éri el. Van ígéret a további emelésre, én elégedett leszek, ha a pedagógusbérek ebben a választási ciklusban nettó 150–200 euróval emelkednek majd. Ez persze nem zárná ki, hogy tárgyaljunk a kezdő pedagógusok béremeléséről és a kreditrendszer átalakításáról, mely további anyagi ráfordításokat igényelne.

Ebben a választási ciklusban a minisztérium egyik fő feladata, hogy kidolgozza az oktatásügy átfogó reformját. Milyen változásokat hoz majd magával a sokat ragozott reform?
Most nem fogok átfogó választ adni erre a kérdésre, de szó van a millennium programban megfogalmazott elképzelésekről, tehát  a curriculum, vagyis a tartalom reformjáról, hogy a tanulás szórakoztatóbbá váljon, hogy legyen elektronikus változata a tankönyveknek, hogy az oktatásban nagyobb teret kapjanak az alternatív módszerek, például a Waldorf-iskolák, hogy a marginalizált csoportok esetében nem a hagyományos, hanem az alternatív kerettanterveket lehessen használni – én ezekben látom a reformot. Remélem, hogy már az idén kidolgozzuk a reform alapjait, melynek teljesítése pontos időpontokhoz lesz kötve. 

Ibos Emese, Mózes Szabolcs