AZ OLVASÓ KÉRDEZ

nagy előszeretettel lapozgatom a Könyvjelző minden számát, merthogy nagyon érdekelnek a megjelent új művek, főleg a szűkebb pátriánk múltját és jelenét megörökítők. Érdeklődéssel követem az egyes írásokat, akár bírálóak, akár dicsérők. Ezek olvasása azért is élmény számomra, mert természetesen jómagam is alkotok véleményt egyes művekről, és a szerző véleménye révén összehasonlítási alapot kapok. Ha egyezik a véleményünk, nagyon örülök, ha nem, akkor viszont elemezni szoktam a kettőt, de soha nem zárkózom el az ésszerű érvek elfogadásától.

A problémám akkor kezdődik, amikor két véleményt olvasok el, amelyek merőben eltérőek. Nos, ez a helyzet A dunaszerdahelyi futball 100 éve című, Brányik Sándor és Sidó Ferenc írta kiadvány esetében is.

Hány éves a DAC? — teszi fel a kérdést Tomi Vince neves sportújságírónk a Könyvjelző 2003. december 11-i számában. Százéves rajongás címen rajong a kiadvány iránt az általam nagyra becsült Motesiky Árpád, ugyancsak neves szakíró a melléklet 2004. január 22-i számában. Mindkét írást elfogadom a szabad véleménynyilvánítás tiszteletben tartásának okán, de Tomi Vince véleménye lényegesen közelebb áll hozzám. Kilencedik éve megfeszített munkával, de nagy munkakedvvel kutatom a komáromi labdarúgás történelmét. A KFC megalakulásának évét évtizedeken keresztül úgy jegyezték, hogy az 1899-ben történt. Kutatásaim azonban minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a megalakulás csak 1900. április 29-től számítódhat. Évekbe telt, mire sikerült meggyőznöm a komáromi közvéleményt, hogy bár nagyon fájlalom, a centenárium egy évvel elhalasztandó. A világ legtermészetesebb dolga, hogy ennek az állításomnak a forrását annak rendje s módja szerint megjelöljem, s az esetleges kételkedők rendelkezésére bocsássam ellenőrzés végett.

Tomi Vince nehezményezi, hogy a szerzők nem tudni, miért, nem dokumentálták a klub megalakulásának idejét és körülményeit. Ez bizony hibaként róható fel, ám nem a szerzőknek, mert nem is dokumentálhatták, ugyanis 1910 előtt Szerdahelyen nem volt szervezett labdarúgás. Ezt vagyok kénytelen mondani „sorstársaim” nehéz és fárasztó munkája kapcsán. Gombamód nőnek a 90 és 100 éves klubok, s ez jó érzés, mert erősbítik nemzetünk sportmúltját, másrészt magunkat vezetjük félre, ha az ünnephez idomítjuk az évfordulót, és nem fordítva. Esetünkben is szerencsésebb lett volna nem kiemelni a megalakulás vélt évét. Sok egyéb mellett abban is osztozom Tomi Vince véleményével, amit az egyik szerző saját személyének hosszabb méltatásáról ír. Elismerem, hogy valóban szép és gazdag volt labdarúgó-pályafutása, ezt azonban másnak kellett volna megírnia. Vagy neki, de akkor önálló életrajzi kiadványban.

Ami Motesiky Árpád írását illeti, nem igazán tudtam meg, mi is a véleménye a könyvről. Inkább összefoglalónak látom, amely elkalauzol bennünket a DAC nagy sikereinek örömteli útján. Ezzel nem is lehet vitába szállni, ezek olyan tények, melyeket a DAC ellenlábasai is kénytelenek elismerni. Ha ez volt Motesiky Árpád célja, teljes mértékben egyetértek vele. A cinizmus legapróbb szándéka nélkül kérdem azonban: mennyire jártas Motesiky úr a labdarúgás igencsak bonyolult útvesztőjében? Egy tényfeltáró dokumentum esetében ugyanis a szép kivitelezés csak másodlagos. Azaz nem elég, ha a könyv szép, legyen pontos is.

Mindezektől eltekintve el kell ismernem, hogy a szerzők óriási munkát végeztek. Kár, hogy nem keresték a kapcsolatot más klubok krónikásaival, talán kölcsönösen segíthettük volna egymást. Egy ilyen összmunkával talán megszülethetne a dél-szlovákiai labdarúgás történelmi összefoglalása is, mert most mindenki a maga kis homokvárát építgeti, s mintha verseny alakult volna abban is, melyik klub „született” korábban. A tények, ha helytállók, bizonyíthatóak. A focirajongóknak pedig jogukban áll tudni, hogy volt itt Komárom, Losonc, Léva vagy éppen Érsekújvár, de sorolhatnám tovább a csapatokat és a focisikerek híres helyszíneit. Ők is megírták vagy megírják a saját történetüket, csak lehet, hogy nem kaptak vagy kapnak ekkora publicitást. Nagy kár! Jövőre 105. évfordulóját ünnepli a komáromi KFC, tehát a komáromi labdarúgás maga. Ha sikerül könyv formájában kiadni eddigi kutatásaim eredményeit, nagyon hálás leszek A dunaszerdahelyi futball 100 éve szerzőinek. Sokat okultam hibáikból. Tisztelettel:

Böröczky József