Az oltás és az óvintézkedések betartása életeket menthet

Szerda délelőtt a nyugati lakótelepen található idősotthonba látogattunk el, ahol Pongrácz Kálmán, az intézmény igazgatója fogadott bennünket. Az épületet első pillantásra nem nehéz összetéveszteni egy hagyományos panelházzal, a bejáratnál azonban részletes tájékoztatást olvashatunk a járványellenes intézkedésekről, valamint megtaláljuk az intézmény elérhetőségét is. A portán kedvesen, de ragaszkodnak az oltási igazolásunk felmutatásához, majd alapos kézfertőtlenítést követően, szájmaszkban folytatjuk utunkat az igazgatói irodáig. A nyugdíjasotthon vezetőjét elsősorban az oltásról kérdeztük. Arról, mikor és hány személyt fognak beoltani náluk, egyelőre nem tudott konkrét tájékoztatást nyújtani.

„Azt gondolom, a lakók közül a legnagyobb arányban fogják felvenni a harmadik oltást, hiszen az ő érdekük, hogy a harmadik hullámot a lehető legkisebb veszély mellett, biztonságban tudják átvészelni, anélkül, hogy kórházba kerülnének” – mondta, majd hozzátette, az oltás első két adagját szinte mindenki megkapta – az egyik intézményben 78 lakóból 66 be van oltva, közülük négyen nem olthatóak. A másik épületben 77-ből 71-en rendelkeznek védőoltással, hat személyt pedig egészségügyi okok miatt nem lehet oltani. Hangsúlyozta, ez 85 és 92 százalékos arányt jelent, ha viszont közelebbről megnézzük, akkor száz százalékuk megkapta az oltást azoknak, akik megkaphatták.  Az intézményhez két épület tartozik, az egyik a város keleti részén, a másik pedig a nyugati felén működik, mindkét otthon kapacitása 90 fő, jelenleg azonban elővigyázatosságra hivatkozva kevesebb klienst fogadnak. Az előző hullámok ideje alatt főként azoknál a személyeknél igazolták a fertőzést, akik a kórházból tértek vissza.

Itt a harmadik dózis

A statisztikából is látszik, néhány embert nem sikerült meggyőzni az oltásról, ezt Pongrácz azzal magyarázta, esetükben van némi oltásellenesség. „Van, aki úgy gondolja, nem kaphatja el a vírust, mások pedig nem bíznak a nyugati vakcinában, csak a kelet-európaiban, azt meg nem kaphatták meg nálunk. Az orosz vakcinára be kellett regisztrálni, a hozzánk legközelebbi oltópont Pöstyénben volt, azt nem tudtuk volna megoldani. Nálunk a központi oltási rendszer működött, magánúton esetleg megoldhatták volna, de nem tették. Hangsúlyozom, minimális arányról van szó” – folytatta. 

A harmadik adag kérvényezése már folyamatban van, a minisztériumba napokon belül megérkezik a kérvény. „Jelenleg az influenza elleni védőoltást kapták meg az idősek, s ezt követően legkorábban két hét elteltével lehet felvenni a koronavírus elleni védőoltást” – tette hozzá, majd rámutatott, az oltást a járásban az ő intézményük kapta meg elsőként, ezért is tartja fontosnak, hogy mihamarabb felvegyék a következő dózist. 

A harc

Pongrácz büszkén konstatálja, hogy a kollégák többsége felelősségteljesen járt el, és beoltatta magát – 86 alkalmazottból 69-en vannak beoltva, ami 80%-os arányt jelent. Nem tagadta, örülne, ha ez a szám a 100%-hoz közelítene, de belátta, senki nem kényszeríthető. „A kórházzal ápolt jó viszonyunknak köszönhetően meg tudtuk oldani, hogy az alkalmazottak már a jövő héten megkapják a harmadik adagot. Bízom benne, hogy minél többen élni fognak a lehetőséggel. Azt gondolom, a kulcs az alkalmazottak védettségének megszerzése. Mióta megkaptuk a második védőoltást, és kialakult a védettség, nem regisztráltunk egyetlen pozitív esetet sem” – mondta. 

Hasonlóképp vélekedik Horváth Váradi Katalin főnővér: „Hogy győzzek meg valakit, ha én nem oltatom be magam? – kérdezi. – Ez egy harc. Az év elején szintén harcolni kellett, vegyék fel az első oltást, de végül nagyon szép számban be lettek oltva. Csak úgy tudjuk megvédeni a lakókat, ha az alkalmazottak is oltottak” – vélekedik a főnővér. A tervezett harmadik oltással kapcsolatban azt mondta, nagy a dilemma. Azok, akik átestek a fertőzésen és a vakcina két adagját megkapták, egyelőre nem lesznek beoltva. 

A járvány előző szakaszában nem sikerült az otthon falain kívül tartani a vírust. Pongrácz arról is beszélt, miként vészelték át az elmúlt időszakot. „Nehezen, főleg lelkileg viselte meg az itt dolgozókat, többek között engem is. A másik oldalon viszonylag jól megúsztuk a fertőzést, a nyugati panzióban kisebb mértékű volt a megbetegedés, az intézmény egyharmadát se érintette. A keleti otthonban nagyobb volt a fertőzöttek aránya, de a megfelelő óvintézkedéseknek köszönhetően magával a betegséggel viszonylag jól megbirkóztunk”. A több mint féléves lezárás valóban megviselte a bentlakók és a személyzet lelki egészségét, ezt Horváth Váradi Katalin is megerősítette, majd hozzátette, a kreativitás előjött, és különböző módszerekkel próbálták enyhíteni a bezártság okozta negatív hatásokat. 

Séta és társaság

A főnővérre várva, aki épp egy felvételt bonyolított le a portán, megismerkedtünk Jánossal és Mihállyal, akik már évek óta az otthonban töltik mindennapjaikat. A bejárattal szemben található padon ücsörögtek, amikor megszólítottuk őket. János, aki saját elmondása szerint „még csak 89 éves” botjára támaszkodva felállt és egy párnára mutatva mosolyogva így szólt: „tessék leülni közénk, tiszta, egyenesen a mosodából jött”. Az idős párostól megtudtuk, a járvány és a korlátozások őket is rosszul érintették. „Nagyon nehéz volt, mert keveset sétálhattunk, nem jöhettünk ki. Be voltunk zárva hónapokon keresztül” – mondta János. „Most jobb, mert sétálhatunk, beszélgethetünk egymással, bent meg hát csak a szobán van az ember” – folytatta Mihály, aki már hat éve lakik az otthonban. Örömmel újságolták, hogy délután „buliba” készülnek. „Az október az idősek hónapja, de a koronavírus miatt bizonyos szinten még mindig nem a megszokott rezsimben működünk. Mára jó időt rendeltünk, lesz egy kis forró tea, sütőtök, sült alma” – árulta el a főnővér, aki közben elvégezte az új lakó felvétele körüli feladatokat. Hozzátette, az udvaron szervezik meg a közös programot, kultúrműsor is lesz, amelyről a Vámbéry Ármin Alapiskola diákjai gondoskodnak. „Nyár elején volt egy hasonló program, ami nagyon jól sikerült, a Jerusalema táncot járták el a gyerekek. Később az egészségügyi iskolából voltak itt az elsősök, ők is előadták a táncukat. Nagy sikere volt, élvezték, hogy kicsit kiszabadultak. Azelőtt szoktunk akciókat szervezni, a járvány miatt azonban erre sokáig egyáltalán nem volt lehetőség, hiszen még az étteremben sem találkozhattak egymással” – mondta. Jolán, aki az első emeleti garzonlakásában fogadott bennünket, szintén leszögezte, a fájdogáló lába miatt sem szeretne lemaradni a délutáni úri tökről. 

A megbecsülés hiánya

Az intézetvezető úgy véli, a járvány különösen nagy kihívás elé állította a szociális szféra dolgozóit, akik békeidőben sincsenek könnyű helyzetben. Kérdésünkre, a járvány következtében volt-e példa pályaelhagyásra, azt válaszolta, mindenképp rontott a helyzeten, de a fő probléma a megbecsülés hiánya. „Ebben a szakmában nagy a fluktuáció. Az alkalmazottak nincsenek rendesen megfizetve, miközben nagy teher nehezedik rájuk. Egy ilyen kemény időszakban, főleg, mikor az alkalmazottak egy része megfertőződik, és emiatt még több a munka, még nagyobb kihívás és pszichikai teher hárul az dolgozókra. A fluktuáció enélkül is nagy, a járvány még jobban megnehezíti a helyzetet, de azt gondolom, a legnagyobb gond a pénztelenség, az alacsony fizetések” – mutat rá a probléma forrására Pongrácz Kálmán. Állítja, a járvány során rendkívül fontos volt a hatékony közreműködés a Dunaszerdahelyi Regionális Közegészségügyi Hivatallal. „Még karácsonykor is, szinte 24 órás szolgálatban segítettetek bennünket, ezúton is szeretném megköszönni Vörös Terézia munkáját és odaadását, aki kollégáival együtt rengeteget dolgozott, előfordult, hogy még este 10 órakor is kereste az adatokat. A hivatal személyzeti szempontból nem volt felkészülve a járványra, hatalmas teher hárul a járványügyi osztály vezetőjére, ennek ellenére mindent meg tudtunk oldani, és közösen hoztuk meg a döntéseket” – zárta az igazgató.