Az emlékezet ereje

Praznovszky Mihályt, a Palócföld főszerkesztőjét okkal tartjuk úgy is számon, mint a Felvidék szerelmesét. A Madách- és Mikszáth-kutató irodalmi muzeológus menet közben, a XIX. századi irodalom- és társadalomtörténet vizsgálatával, s az irodalmi kultusz jelenségeivel foglalkozva vált az irodalmi hagyományok literátus krónikásává. Időről időre (Salgótarján—Veszprém, 2002) című kötete válogatás az utóbbi egy évtizedben írt esszéiből, azokból az általában alkalminak tartott-vélt szövegekből, melyek megemlékező ünnepségek, kerek évfordulók, megnyitók, felavatások okán születnek. Praznovszky könyvének tartalma mindenesetre az alkalomszerűséget a ritkasággal (azt meg az értékességgel, a különlegességgel) állítja egy sorba.

Például a Mikszáth esete a filmvászonnal (a Mikszáth-művek filmre vitelének történetét bemutató) c., szellemes irodalmi és korkép révén, vagy a Balassi halálának ötszázadik évfordulóján írt A változó Balassi-kép című esszével, melyben ilyen gondolatok olvashatók: „A mi hibánk, hogy Balassit olyannak hisszük, amilyennek. Mert nem ismerjük, vagy rosszul ismerjük a történelmet. Rosszul tanították… Kicsit más a kép, ha tudunk és merünk Európában gondolkodni, az európai irodalom akkori helyzetére vonatkoztatva: költészetre és műalkotás-elméletre, esztétikai gondolkodásra és filozófiára.”

A tágabb látóhatárt nyújtó kitekintések mellett helyet kaptak az új értékelési szempontokat, értékes adalékokat szolgáltató apró felvetések is, mint amilyen a Jókai évszázada vagy a Márai visszatér Kassára is című kispróza. A Védőbeszéd Fráter Erzsébetért című tanulmány főként azokat érdekelheti, akik számára kedves és közeli téma a magyar irodalom és a nők viszonya, pontosabban: a nők viszonya az írókhoz és az irodalomhoz. Persze, amint a többinek, bizonyára ennek a Praznovszky-írásnak is lesznek majd előre nem sejthető, alkalmi és fogadatlan olvasói, időről időre születő új szerelmesei. Mondjuk, a benne idézett Mikszáth-bölcsességnek megfelelően: „végre is az ember akkor nyúl a mézhez, amikor vágyik rá.” De ugyanígy feltételezhetők más olvasói késztetések, hajtóerők, célzatok: akár a valaha ismert-ismerős, de feledett-visszavágyott tapasztalatért, akár a visszaemlékezésben rejlő felismerésért.

(cs)