Az elnök, aki ujjat húzott Mečiarral

Michal Kováč már Csehszlovákia szétválása előtt a legmagasabb politikai körökben mozgott. A Vladimír Mečiar vezette HZDS-ben a mérsékeltebb politikusok közé sorolták, s ez volt az egyik oka annak, hogy jelölték a köztársasági elnöki posztra. Másodszorra választották meg, az első jelölt, Roman Kováč ugyanis nem szerezett elegendő szavazatot. Michal Kováč viszont az akkori ellenzék számára is elfogadható volt, az SDĽ-től 32 támogató szavazatot szerzett. Vladimír Mečiar kormányfő megbízható, ám de jelentéktelen jogkörökkel felruházott elnököt akart maga mellé, olyat, aki szó nélkül aláírja a parlament által jóváhagyott törvényeket, és ellátja a protokollfeladatokat.

A lázadó Kováč

Hamar rá kellett döbbennie, hogy tévedett, mert Michal Kováč önjáró lett és szembeszállt Mečiarral. 1994 márciusában a parlamentben elmondott országértékelő beszédét követően Vladimír Mečiar második kormánya megbukott, de Mečiar ismét kormányfő lett. Viszonyuk akkor mérgesedett el, amikor Kováč 1994. év végén nem volt hajlandó kinevezni Ivan Lexát az SIS élére. Mečiar nem tűrte az ellentmondást, törvényt módosított és megkerülte az államfőt.

Michal Kováč folyamatosan bírálta Vladimír Mečiar kormányzását és híveit, de mindig tényszerűen és kultiváltan. Ellenben Mečiar és hívei minden létező eszközt bevetettek.

A HZDS média-tanácsadója, Fedor Flašík például egy hatalmas visszaszámlálót szereltetett fel az elnöki palota épületével szemben, mely Kováč elnöki mandátumának lejártát jelezte. Flašík csak most, nem sokkal Kováč halálhírének bejelentését követően az egyik közösségi hálón kért bocsánatot az első elnöktől. Életében ezt a gesztust nem volt képes megtenni, holott állítása szerint többször is lehetősége lett volna rá.

Az elnök fiának elrablása

A Michal Kováč és Vladimír Mečiar közötti ellentétek az elnök fiának elhurcolásában csúcsosodtak ki. Ifjabb Michal Kováč kocsiját 1995-ben Szentgyörgy (Sväty Jur) közelében megállították, Kováčot megverték és a legközelebbi osztrák településre, Hainburgba csempészték. A helyi rendőrőrs előtt találtak rá egy kocsi csomagtartójában.

Ez a botrány szimbólumává vált az országban uralkodó valós állapotoknak. A nyomozás szálai ugyanis a titkosszolgálathoz, Ivan Lexa embereihez vezettek. Kováč ezt követően is folyamatosan bírálta Mečiart.

A mečiari amnesztiák

Miután 1998-ban mandátuma lejárt, és a parlament nem tudta megválasztani utódját, az elnöki jogköröket ideiglenesen Vladimír Mečiar kormányfő és Ivan Gašparovič, a parlament akkori elnöke vette át. Vladimír Mečiar – élve az ideiglenesen általa gyakorolt államfői jogkörökkel – amnesztiát hirdetett az elnök fiának elrablása ügyében. Ennek következtében az elkövetők a mai napig büntetlenek. A mečiari amnesztiát az Alkotmánybíróságon is megtámadták, ám az nem változtatott rajtuk. A parlamentben többször is megkísérelték törvénnyel felülírni az amnesztiát, de ez a mai napig nem sikerült. Michal Kováč nem élhette meg, hogy a hazai igazságszolgáltatás elégtételt szolgáltasson neki és családjának.

NEMZETI GYÁSZ MICHAL KOVÁČ HALÁLA MIATT

Kováčról mondták:

Andrej Kiska államfő: „Michal Kováč olyan összetett időszakban volt államfő, amikor gátlástalan és kifejezetten nyers küzdelem folyt Szlovákia jövőjéről és belső karakterének alakulásáról. Kováč elnök úr helytállt ebben a közdelemben, és tevékenységével hozzásegítette Szlovákiát, hogy ne térjen le arról az útról, amely az európai szabad nemzetek közé vezetett minket. Ez az ő érdeme is. Sajnálatos és korunkra jellemző, hogy fia elhurcolása miatt nem kapott elégtételt, amire nagyon vágyott.”

Robert Fico kormányfő: „Sajnálattal fogadtam első elnökünk halálhírét. Kitűnő személyi és szakmai kapcsolatban álltunk. Részvétemet fejezem ki Michal Kováč családjának és hozzátartozóinak.”

Andrej Danko (SNS), a parlament elnöke: „Michal Kováč halála nagy veszteség Szlovákiának. Hiszem, hogy üzenete, tevékenysége és munkássága nemzetét szolgáló politikus üzeneteként marad meg szívünkben.”

Ivan Gašparovič volt államfő: „Nem voltunk mindig azonos véleményen, de mindig találtunk módot arra, hogy találkozzunk.”

Iveta Radičová volt kormányfő: „Kováč elnök úr magatartása és tettei jelentős mértékben hozzásegítették Szlovákiát ahhoz, hogy a mečiarizmus időszakában kiszabaduljon az áldemokrácia és a hanyatlás csapdájából. Azt is megmutatta, hogy milyen jelentőségük lehet a sokszor alábecsült elnöki jogköröknek.”

Bugár Béla, a Híd elnöke: „A társadalom demokratizálódásának élére állt. Képes volt szembeszállni Vladimír Mečiar akkori kormányfő diktátori hajlamaival. Elnökként a mečiari rendszer fontos ellenpólusává vált. A parlamentben elmondott beszédével elindította Mečiar leváltását. Ezért sokat szenvedett a magánéletében.”

Az SaS: „Olyan tulajdonságok megtestesítője volt, amelyek a politikában sokat érnek, az igazmondás, a vakmerőség és a köz érdekében való cselekvés. Nagy csalódást okozott azoknak, akik azt várták tőle, hogy mindenben aláveti magát Mečiarnak.”

Veronika Remišová, az OĽaNO parlamenti képviselője: „Szembeszegült a rosszal, amikor arra az országnak leginkább szüksége volt. Egyebek mellett nem volt hajlandó kinevezni Ivan Lexát az SIS élére, aki később mégis a titkosszolgálat vezetője lett, és az elnök úr pokolian megfizetett ezért.”

Miroslav Beblavý független parlamenti képviselő: „Ő a bizonyíték arra, hogy nem kell hősnek születni. Azzá válhat az ember, ha szembeszegül a gonosszal.” (TASR,SITA, ie)