AZ EDDIGI VÁLSÁGOK

Már néhány héttel a kormánykoalíció megalakulása után, 2002 decemberében néhány kereszténydemokrata képviselő tartózkodása miatt nem fogadták el a közalkalmazotti törvényt, mely az egészségügyi reform szempontjából is fontos volt. A KDH így fejezte ki nemtetszését az ANO-s gazdasági miniszterrel (akkor még Robert Nemcsiccsel) szemben, aki nem volt hajlandó KDH-sokat ültetni a – privatizáció előtt álló – villamos művek vezetésébe. Az is konfliktust okozott, hogy a KDH-s belügyminiszter néhány főrendőri funkcióba nem akart liberálisokat kinevezni.

2003. január 18-án az ANO elnöksége bejelentette: megrendült a párt bizalma a KDH és az SDKÚ iránt. A kormányfő fülest kap, hogy Pavol Rusko találkozott Mikuláš Černák maffiózóval, az ügyet kivizsgáltatta a KDH-s belügyminiszterrel. Kiderül, tévedés történt, de az ANO elnöke megsértődik, majd kirobban a lehallgatási botrány. Rusko a KDH-t gyanúsítja.

2003 tavaszán kirobbant az abortuszbotrány. A KDH ellenezte a hatályos törvény liberalizálását, az ANO ragaszkodott hozzá, Dzurinda az ANO-t a koalíciós szerződés betartására szólította fel, Rusko a kormányból való távozással fenyegetőzött. Rudolf Schuster nem írta alá a vitatott törvényt, mely elveszett a parlamenti süllyesztőben. A probléma az alkotmánybíróság elé került, a mai napig nem született döntés.

2003 nyarán a KDH és az ANO a lelkiismereti szabadságról szóló törvényen veszett össze. Közben Pavol Rusko megvádolta a KDH-t, hogy illegális pénzeket kapott a Drukostól, illetve František Mojžiš vállalkozótól, amire a KDH Rusko feljelentésével válaszolt. Korábban még nem fordult elő, hogy egy kormánypárt feljelentette koalíciós partnerét. A Rusko ellen indult eljárást mára beszüntették.

Ugyancsak 2003 nyarán Dzurinda az ország ellen munkálkodó titkos csoportról kezdett beszélni, kirobbant a csoportocskaügy. A kormányfő októberben eltávolította Ján Mojžišt az NBÚ éléről, s feláldozta védelmi miniszterét, Ivan Šimkót. Az ANO az SDKÚ pártját fogta, a KDH és az MKP elutasította Dzurinda módszereit. Šimko többedmagával kilép az SDKÚ-ból, kisebbségbe kerül a kormány. Közben Ľubomír Lintnert, az ANO alelnökét nem választották meg parlamenti alelnöknek, annyira megromlott a partnerek közötti viszony. Később Jirko Malchárek sem kapott kellő számú szavazatot. A csoportocskaügy odáig fajult, hogy 2004 elején Bugár közvetve lemondásra szólította fel a miniszterelnököt.

A státustörvény miatt is romlott az MKP és az SDKÚ viszonya, Bugár azóta nem hajlandó négyszemközt tárgyalni Dzurindával. Az SDKÚ ellentörvényen is dolgozott.

Amióta kisebbségbe került a kormány, gyakoriak a veszekedések. Problémát okozott a környezetvédelmi alap, az egyházi vagyon összeírása, a lelkiismereti szabadság, a magyarok ellen alakuló nagy megyei szlovák koalíció stb. Az ANO és a KDH közötti konfliktus minden témára rányomta bélyegét, végül a mostani oktatási botrányban csúcsosodott ki. (sza)