Átadás és átvétel keleten

Egyesek nem tudják elképzelni, hogy a rendszer másképp is működhet, mint ahogy eddig megszokták.Veronika Janušková felvételeTöbben állítják, hogy nehéz dolguk van azoknak, akik a hatáskör-átruházások során maradéktalanul be akarják tartani a vonatkozó törvényeket.

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a törvény sok mindenre nem tér ki, gyakorlati szempontból tehát nem praktikus. Például olyan szociális intézmények is átkerülnek hozzánk, amelyek jogilag nem önállóak. Ez annyit jelent, hogy minden koronányi kiadásukat a megyei hivatalon keresztül kell bonyolítaniuk. Elképzelhetetlen, hogy például Királyhelmecről egy négy embert foglalkoztató szociális intézmény Kassára küldjön minden számlát és gazdasági dokumentumot. Senki nem gondolhatta komolyan, hogy egy decentralizációs reformfolyamatban egy ilyen indokolatlan, számomra megmagyarázhatatlan centralizáció állhat be. Természetesen találtunk áthidaló megoldást, év végéig ezek az intézmények önálló jogi személyekhez lesznek hozzácsatolva. Ez viszont csupán ideiglenes megoldás, szeretnénk véglegeset találni, ez ügyben tárgyalunk a városokkal és falvakkal.

Szeretnék rábeszélni az önkormányzatokat az intézmények átvételére?

Igen. A törvények szerint ők is megkaphatnák a működtetéshez szükséges juttatásokat. Ez a probléma első hallásra talán nem tartozik az elsődleges gondok közé, ám jelentősen lassította az átruházást.

Mintegy 120 oktatási intézmény került a megye fennhatósága alá. Úgy tudom, a hivatal oktatásügyi osztályán egyelőre egyetlen ember dolgozik.

Fokozatosan töltjük fel a létszámot, sokan a kerületi hivatalból jönnek át a megyeibe. Az intézmények fenntartásához szükséges pénz mostantól a megyei hivatal számlájára érkezik. A Nemzeti Bank irányítása alatt egy belső kontroll lép érvénybe, amely nem engedi, hogy az iskolák eladósodjanak. Ha átlépik a megszabott költségvetést, a bank nem engedi, hogy további pénzhez jussanak, azaz nem használhatják az anyagiakat másra, mint amire kapták.

Legtöbben az iskolák átkerülésétől tartottak, mondván, kevés az idő.

Szerintem ez nem elsősorban idő kérdése. Az iskolák működnek, az egyetlen jelentős változás, hogy a fenntartásukhoz szükséges pénz ezentúl nem a kerületi hivatalokon keresztül jut el hozzájuk. Ez csupán a hivatalnokok számára jelent bizonyos többletmunkát. Pénteken bocsátottuk az iskolák rendelkezésére az új alapító okiratokat, ez a feltétele annak, hogy elsején megnyithatták számláikat, melyekre napokon belül felfutnak a működéshez szükséges összegek. Azoknak az iskoláknak, amelyek teljesítik a színvonalbeli követelményeket és célszerűen használják fel a pénzt, nem kell aggódniuk. Nem akarunk hibákat keresni, és nem célunk, hogy bebizonyítsuk az igazgatóknak a pénzpocséklást, egyszerűen szeretnénk, ha ésszerűen használnák fel a rendelkezésre álló pénzt. Az egyetlen hátráltató tényező, hogy a régi alapító okiratokat csak két hete kaptuk meg a kerületi hivataltól, ez viszont a minisztérium hibája.

A minisztérium tehát ismét „elaludt”?

Igen. Idén már az úgynevezett normatív rendszer alapján kellett volna kidolgozniuk a tárca költségvetését. Mivel ezt a kerületi hivatalok máig nem kapták meg, nem teljesen lezárt költségvetésű iskolákat veszünk át. Minden vontatottan, lassan megy. Kerületi elöljáró-helyettesként négy évig eleget hallgattam, hogy az iskolák csakis állami felügyelet alatt működhetnek. Ezt beleverték az emberek fejébe. Szerintem minden önkormányzat képes a helyi feltételekhez és követelményekhez idomuló iskolarendszer kialakítására. Nem értem például, mi okból maradnak az állam fennhatósága alatt a fogyatékos gyerekeket oktató intézmények, amelyeket hatékonyabban működtetne az önkormányzat. A minisztérium részéről megszoktuk, hogy mindent az utolsó percben oldanak meg...

Milyen a megyei hivatal együttműködése a kerületivel?

Jónak mondható, bár nem ideális. Mindig az a fél igyekszik saját fontosságát bizonygatni, amelyik valamit átad. Egyesek nem tudják elképzelni, hogy a rendszer másképp is működhet, mint ahogy megszokták. A kulturális intézmények átvételénél azonban bebizonyosodott, hogy az átmenet zavartalan lehet.

Úgy tudom, a megye fennhatósága alá kerülő ingatlanok meglehetősen rossz állapotban vannak, mintegy 100 millió koronát kellene felújításukra fordítani. Ez az összeg országos viszonylatban sok, vagy átlagosnak mondható?

Más megyék sincsenek jobb helyzetben. Nincs vészhelyzet, értékes állami műemlék épületek nem állnak a megsemmisülés határán, bár az említett száz millióból 35 milliót késedelem nélkül felújításra kell költenünk. Fájó, hogy nem jut elég pénz e célra, ám ez országos gond.

Mi a helyzet az egészségügyi és szociális intézményekkel?

Ugyanaz az összeg, amely a kerületek rendelkezésére állt, most átkerül a megyéhez, negyedéves lebontásokban, úgy, mint eddig. Igyekezni fogunk, hogy a sokat hangoztatott restrukturalizáció emberközeli szolgáltatásokat jelentsen. Szerintem ezekben az intézményekben eddig sem szenvedtek hiányt semmiben a polgárok, volt élelem, világítás, víz...

Összevonások sem várhatóak? Merthogy a „restrukturalizáció” ezt is jelentheti.

Természetesen át kell értékelni az intézmények tevékenységét. A szociális szolgáltatások terén ésszerűbben és emberközelibb módon is lehetne gondolkodni. Az összevonást nem funkcionális alapon, hanem racionális szemszögből képzeljük el. Nem kell minden kis intézmény élén titkárnővel rendelkező igazgatónak állnia, a könyvelést egy járáson belül több szubjektum részére egy személy is végezheti.

A megyei hivatalok igazgatóinak találkozóján elhangzott, hogy a hivatalok egyfajta „gondnoki” szerepkörben találták magukat, csupán arra kell ügyelniük, hogy ne ázzanak be a tetők és ne csöpögjön az eresz.

A hatásköri törvény értelmében valóban csupán ennyi a megyei hivatalok feladata. Mi felelünk a zökkenőmentes működés feltételeinek megteremtésért. Tartalmi kérdésekkel kapcsolatban a megye csupán ajánlatokat tehet, az önkormányzat mellett működő bizottságokban. Viszont ha a működéshez pénzt adunk, jogunk van ellenőrizni, mire és hogyan használják fel. Az intézmények nem várhatják el többé az államtól, hogy év végén kompenzálja a veszteségeket. Mivel az intézmények vagyona is átszáll a megyére, oda fogunk figyelni arra is, hogy minden eddig kihasználatlan tanteremnek, helyiségnek funkciót keressünk.