Amerika erős, de egyedül nem képes mindenre

„Elismertük, hogy ezeket a rettenetes cselekedeteket a mi embereink követték el”A szerző felvételeNem érzi úgy, hogy az Abu Graib börtönben történtek után magára marad az Egyesült Államok, és szövetségesei bizalmát is elveszíti?

Egyáltalán nem. Először is, körülbelül harminc állam csapatai állomásoznak Irakban, közülük legtöbben az Egyesült Államokból érkeztek. A NATO tagállamai közül 17 ország küldött ki katonákat, közülük nagyon sokan jelezték, hogy ott is maradnak, nem kívánják kivonni csapataikat. Nagyon nehéz lesz viszont helyreállítani a stabilitást ebben az országban, amelynek déli és középső területein máig tombol az erőszak. Meggyőződésem, hogy helyesen döntöttünk, amikor támadást intéztünk Szaddám Huszein rezsimje ellen, hiszen hosszú távon ez pozitív hatással lesz az iraki népre. Most az ENSZ-en a sor, hogy szabad jelzést adjon nekünk politikai szinten, ezért várjuk a világszervezet Biztonsági Tanácsának ilyen értelmű határozatát, és a helyzet stabilizálódását. A NATO csak ezek után léphet. Mi nyitottak vagyunk arra, hogy az Észak-atlanti Szövetség nagy erőkkel vegyen részt a helyreállítás folyamatában. Szövetségeseink nagy része egyetért ezzel az elképzeléssel. Nem mindenki, de a legtöbb ország nagyobb szerepet szán a NATO-nak Irakban. Ez tehát egy nyitott, élő kérdés.

Milyen hatással volt a hazai közvéleményre a fogolykínzások kapcsán kirobbant botrány?

Nem láttam a legújabb közvélemény-kutatások eredményét. Azt viszont tudom, van értelme, hogy folytassuk a megkezdett munkát. Senkinek sem állna érdekében, hogy az Egyesült Államok vagy a koalíciós erők most kivonuljanak Irakból, hiszen ez éppen az ottani embereket hozná nagyon nehéz helyzetbe. Itt, a NATO-központban nem hallani arról, hogy egyetlen ország is el akarná hagyni Irakot. A spanyolok kivonultak, rendben van. Mindenki más azonban a jövőbe tekint, és azt vizsgálja, hogyan tudna a leginkább segíteni. Azt hiszem, a legtöbb amerikai megérti, hogy be kell fejeznünk, amit elkezdtünk. Lehet, hogy június 30-a után megváltozik a helyzet, amikor az iraki kormány átveszi az ország vezetését.

Nicholas Berg közelmúltbeli kegyetlen halála vajon hozzájárult-e ahhoz, hogy az Egyesült Államok jobban megismerje az ellenségét?

Nicholas Berg meggyilkolása barbár cselekedet volt. Az al-Kaidával és sok iraki emberrel kapcsolatban eddig sem voltak illúzióink. Mindössze néhány héttel ezelőtt Falludzsában négy amerikai állampolgárt mészároltak le. Elképzelheti, milyen felháborodást keltett mindez Amerikában. Nem ítélheti el valaki az Abu Graib börtönben történteket anélkül, hogy ne ítélné el ezeket a barbár gyilkosságokat is. Ha megengedi, visszatérnék az iraki foglyok kínzására. Az Egyesült Államokban mint demokratikus országban hagyomány, hogy nem rejtegetünk semmit. Ezzel kapcsolatban is nagyon nyitottak, őszinték vagyunk. A televízió is közvetíti a kongresszusi meghallgatásokat, ezt az iraki emberek is végignézhetik. Azt hiszem, ez is mutatja, milyen társadalom a miénk. Amerikában nagy a csalódás, a szégyenérzet. Az amerikaiak szinte el sem akarják hinni, hogy a börtön alkalmazottai részt vehettek ezekben a kínzásokban és megalázásokban. Remélem, a világ majd annak alapján ítél meg bennünket, ahogy ezt az ügyet kezeljük. Én büszke vagyok arra a nyitottságra, ahogy a kormányunk viszonyul a történtekhez. Elismertük, hogy ezeket a rettenetes cselekedeteket a mi embereink követték el, és most a katonai bíróságon a sor, hogy felelősségre vonja a bűnösöket.

Mit vár a NATO isztambuli csúcstalálkozójától?

Úgy gondolom, az isztambuli csúcs nagyon fontos állomása lesz a NATO fejlődésének. Meg fogja erősíteni, hogy a szövetségnek már nem csak Európában, hanem más országokban is gondolkodnia kell, hiszen a legtöbb fenyegetés a távolabbi államokból érkezik. Aktívnak kell lennünk tehát Dél-Ázsiában, a Közel-Keleten. Ezenkívül be kell fejeznünk azt, amit a Balkánon elkezdtünk. Az eddigi tevékenységünk nagyon eredményes volt, sikerült megállítanunk a boszniai háborút, valószínűleg az év végéig befejezhetjük az ottani szerepvállalásunkat, amit átvesz tőlünk az Európai Unió. Ez sajnos nem vonatkozik Koszovóra, hiszen az ottani helyzet egyelőre nagyon bonyolult.

Szlovákiát rengeteg bírálat érte a Vladimír Mečiar vezette kormány ténykedése idején, sőt, az ő politizálása volt az egyik oka annak, hogy az ország kimaradt a NATO előző bővítéséből. Ivan Gašparovič személyében június 15-én új államfő kerül az ország élére, aki egyben a fegyveres erők főparancsnoka is lesz. Ő Mečiar egykori vazallusa volt, mostanra azonban elhatárolódott egykori pártfőnökétől. Ön is úgy gondolja, hogy Gašparovič megváltozott?

A madridi csúcstalálkozó, vagyis 1997 nyara óta hosszú idő telt el. Akkoriban jó oka volt a NATO-nak, hogy a három államot, Lengyelországot, Magyarországot és Csehországot tagjai sorába fogadta. És arra is nagyon jó okunk volt, hogy két hónappal ezelőtt Szlovákia csatlakozását jóváhagytuk. A történelem, Mikuláš Dzurinda kormányfő és a szlovákiai állampolgárok megváltoztatták az önök országát. Szlovákiában olyan reformok zajlottak le, hogy 2002-ben Prágában meghozhattuk azt a döntést, amelyet Madridban még nem állt módunkban meghozni. Ez jó hír Szlovákia számára. Az önök országa nagyon sokat tett a haderőreform, a NATO-val való együttműködés terén, és természetesen politikailag és gazdaságilag is nagy utat tett meg. Készen álunk, hogy együttműködjünk az önök megválasztott állami vezetésével, az új elnökkel is. Úgy gondolom, annak alapján kell megítélnünk az embereket, amit 2004-ben csinálnak, nem pedig annak alapján, amit 7-8 évvel ezelőtt mondtak. Szlovákiában a reformfolyamatok visszafordíthatatlanok. Országuk az Európai Unió és a NATO tagjaként egyértelműen a demokrácia útján halad.