Alkudozások és zsákmány nélkül avagy Csónakos Tibi a mi emberünk!

Gyorsan visszamentünk a szállásra, és a kipakolás, valamint a város legolcsóbb és majdnem a legjobb éttermében elköltött ebéd után indultunk is vissza Tibihez.

A „nagy csónakot” kaptuk meg a kikötőben horgonyzó flottából, amiben kényelmesen elfértünk négyen. Tibit még megkérdezte anyai ágon zsidó, apai ágon skót langaléta barátom, hogy négyünknek hány horgászjegyet vegyünk, figyelembe véve azt is, hogy már délután van? Hármat? De Tibi javaslata szerint elég lesz kettő is, az ellenőrök úgyis csak hétvégén járnak erre.

J.-t, a bizalmi állásban lévő beugró éjszakai portást bíztuk meg a hajóskapitányi teendőkkel, lévén, hogy műszaki ember, ugyanis portáskodása előtt műszaki tanárként is tevékenykedett. Az ismeretlen márkájú motor nem indult be csak akkor, amikor már Tibi éppen be akart hozzánk gázolni a vízbe. Mivel már későre járt az idő, a közeli szigeten kötöttünk ki, ahol találtunk olyan horgászhelyet, ahol mindannyian elfértünk.

Az jó volt, hogy ellenőrrel nem találkoztunk aznap, de az már kevésbé, hogy hallal sem. Két helyen is megpróbáltuk a halvadászatot, de az egyik hely nagyon hínáros, a másik nagyon forgalmas volt. A táj és a halakon kívüli élővilág lenyűgöző volt, egy jégmadárnak a közelben lehetett a fészke, folyton ott repdesett a közelünkben, vízimadarak húztak el fölöttünk és előttünk vízben és a levegőben. Ja, és hatalmas rablásokat és csobbanásokat láttunk a vízben, de a mi szákunkba nem került hal.

Mindegy, ez még csak az első nap volt, és három napra jöttünk. Este J. barátommal elméletben teniszeztünk a szállásunkkal szembeni kocsmában, a Pelikánban, ahol az első Big Brother Évije volt a pincér – vagy csak nagyon hasonlított rá?

Mint Szemérmetes Erzsók körül Petőfi szereplői a Helység kalapácsában, a falubeli legények éppúgy csoportosultak Évi körül. Itt volt Vitéz Csepű Palkó, Bagarja uram és a többiek a félszemű cimbalmos, a kancsal hegedűs, és a bőgő sánta húzója. Néha egy-egy csók is elcuppant a bájos kocsmatündér arcán, az ártatlanság mindenkit kiszolgált Borsodi világossal. Velünk gondban volt, mivel bort szerettünk volna inni. Főleg akkor, amikor minőségi, száraz vöröset kértünk. Egy poros üveget levett a pultról, amit sokáig silabizált:

– Hogy mi lehet benne, aztat én nem tudom! – mondta a pultoslányok gyöngye. De minket megnyugvással töltött el, amikor megpillantottunk a címkén egy nagy bika fejét.

J. barátommal a bor mellett elmerültünk a tenisz és a horgászat rejtelmeibe, jó egyórás beszélgetés után megállapítottuk: elméletben már nagyon jók vagyunk! Elhagytuk a Pelikánt és Évit, majd a közösen hozott elemózsiakészletből bőségesen bevacsoráltunk, és nemsokára nyugalomra tértünk. A szobabeosztást egyértelműsítette, hogy a szolgálaton kívüli rendőr szerelmespárunk kerül a franciaágyra, nekünk pedig J-vel a másik szobában jut hely. Ez már az indulás előtt is nyilvánvaló volt, J. nagyon előrelátóan fel is hívta a figyelmemet arra, hogy hangosan horkol, ezért szerezzek be füldugókat. Mivel én magam is horkolok, abban maradtunk, hogy a füldugókat kettőnk közé teszem, amelyikünk nem tud aludni, az fogja használni.

J. megkomponált zeneművet adott elő az éjjel sok fortéval, fortissimóval, de pianóból, sőt pianissimóból is volt elég, sőt, néha kis csöndeket is beiktatott a kompozícióba. A nyakam is fájt, így aztán kényszerű hallgatója lettem az előadásnak. A füldugót szakszerűtlenül nyomtam a fülembe, így az éjszaka folyamán kiesett, és reményem sem volt rá, hogy a sötétben megtaláljam.

A mi szobánk hajnali indulást tervezett másnap reggelre, de az eső elriasztott bennünket, így megvártuk, amíg a kettes szoba is fölébred. Én közben elmentem újságért, be is vásároltam, amikor 9-kor visszatértem, még mindenki aludt.

Nem is indult el csak a legénység fele horgászni, mire kiértünk Tibi kalyibájához már fél 11 volt. Az előző napi hely közelében kötöttük ki a csónakot és ezúttal nem a partról, hanem a csónakból horgásztunk. Beszórtunk egy csomó kukoricát és vártuk a pontyokat. Jó két óra múlva sem volt egyetlen kapásunk sem, így kikötöttünk a tegnapi helyen, hátha a tegnapi etetésre megérkeztek a potykák. Nem voltak ott sem. Mikor kora délután megérkeztek A.-ék addigra már el is ment a kedvem az aznapi horgászástól, fájt a nyakam és a könyököm, visszamentem a szállásra aludni, ők pedig nélkülem derítették fel a környéket Tibi lélekvesztőjén.