DUMA-KANYAR

Rovatunkban ezúttal a Canterburyben megkötött testvérvárosi szerződésről, az esztergomi piaci rendelet újabb módosításáról és a mindenszentekről mondja el véleményét Horányi László színész-rendező, Rafael Balázs, a 24 óra újságírója, Schlett István politológus-újságíró és munkatársunk, Sinkó Gyula.

1. Vasárnap Margit hercegnő jelenlétében írta alá Esztergom részéről Meggyes Tamás polgármester a testvérvárosi kapcsolatokról szóló egyezményt a dél-angliai Canterburyben. A két érseki székhely kapcsolatai közel ezer évre tekintenek viszsza, és a múlt század nyolcvanas éveiben Becket Szent Tamás esztergomi kultuszának felelevenítésével éledtek újjá. Az ünnepélyes ceremónia egyben állomása a Nagy-Britanniában megrendezett, a magyar kultúrát és Magyarországot bemutató Hungarian Magic című rendezvénysorozatnak, amely alkalomra Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke is Angliába utazott.

Horányi: Ez nagyszerű dolog, valahol folytatását jelentheti egy megszakadt hagyománynak, persze minden attól függ, mennyire tudunk élni a sors kínálta és magunk kiharcolta lehetőségekkel.

Sinkó: Hungarian Magic. Ez kellene nekünk! Egy magyar bűvészmutatvány, amivel elvarázsolnánk a világot. Hiszen volt és van egy csomó kiváló bűvészünk: Hudini, Rodolfó, Dávid Merlini, David Copperfield, Ungár Anikó... Ahogy minden híres ember is magyar! Legutóbb a bűvös kocka feltalálójának, Rubik Ernőnek sikerült a varázslat, akinek persze az édesapja is zseniális repülőgép-tervező volt, és ha nem tudnák, éppen itt, az esztergomi reptéren. Szinte látom az olvasók arckifejezését e sorok olvasása közben. Rá kell döbbennünk, nehéz varázslónak lenni ilyen pesszimista magyar lélekkel! Valóban könnyebb a nyulat eltüntetni a cilinderben; szétfűrészelni, majd összeilleszteni egy önként jelentkezőt; kiszabadulni egy betoncellából a Duna mélyén, mint megváltoztatni az embereket! Egy kis csalással, egy kis trükkel, szemfényvesztéssel szabaduljunk meg végre a béklyóinktól! Húzzuk ki magunkat a mocsárból saját hajunknál fogva, mint azt a másik híres magyar bűvész tette! Na hogy is hívták? Ja, igen: Münchhausen báró!

Rafael: Kiegészítés a hírhez: A ceremóniára nem tudott kiutazni – hol is az a telefonkönyv?! Igen, szóval: A+A Kft., Aba Albert, ... Zsorkó Gyula esztergomi polgárok. Mi, magunkat és városunkat soha, sehol, semmilyen formában nem képviselhetjük – közpénzen?!

Schlett: Ebben könyékig benne vagyok, mivel személyesen indítványoztam anno decibel a Szent Városok Szövetségét!

2. A legutóbbi esztergomi képviselőtestületi ülésen ismét módosították a vásár- és piactartásról szóló esztergomi rendeletet. Ennek alapján a téli hónapok alacsonyabb forgalmára való tekintettel mostantól a rendelet lehetőséget biztosít az önkormányzatnak, hogy a téli időszakra az eredetinél 33%-kal alacsonyabb bérleti díjat állapítson meg a kedvezmény iránti kérelemmel a város vezetéséhez forduló kereskedők számára.

Horányi: Akkor ez a 33-as piacz!!

Sinkó: Ez itt kérem egy piac, itt lehet, sőt kötelező alkudni! Itt mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek...

Rafael: Sok már ez nekem. Nem tudom követni. Akkor ez az ötszörösnek a 33 százaléka, vagy a... Nem kéne inkább pótcselekvések helyett egy valódi piaccsarnokot építeni?

Schlett: Izzó hangulatú sajtókampány lobbant fel országosan a médiában, kérdésem volna: A fogyasztókért ki fog kardot rántani?

3. Halottainknak gyújtunk gyertyát az előttünk álló napokban, mindenszentek ünnepén, halottak napjának előestéjén.

Horányi: „Valahol a fényeken túl, ami szép volt elmúlt, újra vár. Valahol az álmon is túl, már a harag is a múltba simul, ahol Ő, aki elment már ott kézen fog majd újra. Odaérsz, hol eleven a múlt, mikor elindulsz a végtelen útra, az elveszett játékok életre kelnek, és körbe kigyúlnak a fények. Régen várnak ránk az örökre szépek. Nincs még rá szó, milyen az a múlt bolygó...”

Sinkó: Meghitt ünnep ez, ahogy a rideg temetőkerteket bevilágítja a gyertyák fénye. A temetők nyüzsgő emberekkel, a sírok virágokkal telnek meg, az egész ünnep a megnyugvásról a sorsunkba beletörődésről is szól, talán még annak is, aki nemrég elhunyt, közeli hozzátartozóját gyászolja. A temetőből temetőbe vándorlás közben, a gyertyagyújtás és az elmormolt ima mellett idézzük fel régen nem látott egykori szeretteink emlékét! Hogy megint együtt legyünk úgy, mint egykor!

Rafael: Szeretem a szép erdélyi szót: Világítunk. Világítunk nekik, világítunk magunknak. ĺgy talán könnyebb belegondolni az elkerülhetetlen, örök végbe.

Schlett: A sír hidege vacogtat, de a túlvilági égi jutalom reményében csak annyit mondhatok: Akármikor, akárhogy lesz Magyarország mindig meglesz!