A zeneiskola nem szakkör

A felvételi feltételekről és a hangszerválasztásról Samarjay Mária zongoratanárnőt kérdeztük.  A művészeti alapiskolákba csak a tehetséges gyerekeket veszik fel, vagy mindenkit, aki jelentkezik? Mindenhol megválogatják, kit vesznek fel. Igyekeznek minél több gyereknek lehetőséget adni, de napjainkban egyre több olyan gyerek van, aki valamilyen problémával, például figyelemzavarral küzd. Ezen kívül gyakran látjuk, hogy a gyerekeknek koordinációs problémáik vannak, ami bizonyára abból ered, hogy a mai fiatalok keveset mozognak. Lehet valakinek jó hallása, de ha nem eléggé fejlett a finommotoros mozgása, nem képes jól összehangolni a mozdulatait, gondjai lehetnek a hangszerrel is. Sajnos, a mai gyerekek közül sokan nem tudnak énekelni sem. Régebben csak olyanok voltak, akik valamilyen szinten énekeltek, de olyan nem igazán akadt, aki egyáltalán nem tudott énekelni, vagy nem volt ritmusérzéke. Az utóbbi nélkül pedig nagyon nehéz hangszeren tanulni.  A felvételi vizsgán is elsősorban ezt tesztelik? Igen. A ritmusérzék tesztelése nagyon egyszerű: a tanár eltapsol, elkopog valamilyen ritmust, s a gyereknek ezt el kell ismételnie. Általában 2 éneket szoktak kérni, s miután ezt előadja a gyerek, figyelnek arra is, hogy képes-e megismételni a tanár által előadott rövid dallamocskát, megnézik a hangterjedelmét.  Honnan tudja a szülő, hogy a gyerekét érdemes művészeti iskolába adni? Az iskolák és a szülők számára is komoly dilemma, ki való és ki nem művészeti alapiskolába. Nincs egységes recept, kinek a kezdeményezésére – a gyerek, a szülő, esetleg a tehetséget felismerő tanár – ösztönzésére írassanak-e be valakit. A gyerek általában fellángol, először nagyon akar valamilyen hangszeren játszani, később viszont már nem szeretne, de úgy vélem, nem csak a gyerek kívánsága a fontos. Ha a szülő látja, hogy csemetéje tehetséges, tehát szépen énekel, jó a ritmusérzéke, szeret zenét hallgatni, koncertre járni, érdemes megpróbálni a hangszert. Ha valaki tehetséges, kellő szorgalommal gyorsabban halad majd a zeneiskolában, aki viszont kevésbé tehetséges, annak egy-egy évfolyam elvégzéséhez nagyobb szorgalomra lesz szüksége.  Egyeseknek konkrét elképzelésük van arról, milyen hangszeren szeretnének játszani, mások nem tudnak választani, vagy mást akar a szülő, és mást a gyerek. Mi alapján lehet ekkor dönteni? A legtöbb gyermek az előkészítő évfolyamban kezdi, ahol megismerkedhet a hangszerekkel is, s általában jelzi, melyik hangszer tetszik neki. Úgy vélem, a belső motiváció a fontos, vagyis nem árt a gyermek választását tiszteletben tartani. Sokszor a már otthon meglevő hangszert a szülő választja, ez az anyagi okok miatt logikus. Ha a hangszert vásárolni kell, jó lenne, ha az természetes, és nem elektronikus hangszer lenne. Manapság nagyon divatba jöttek az elektronikus hangszerek, ám tévhit, hogy egyenrangúak a klasszikus, természetes hangszerekkel. Ha egy mód van rá, természetes hangszert kell venni, mert az máshogyan reagál a gyermek mozdulataira, mint az elektronikus, és szebben is szól. Lényeges hangsúlyozni, hogy otthoni hangszer nélkül nem lehet megtanulni a hangszeren játszani! A megfelelő hangszer kiválasztásakor azt is meg kell nézni, az illető fizikailag alkalmas-e arra, hogy megtanuljon rajta játszani. Előfordul, hogy valaki orvosi tanácsra furulyázik, mert légzésszervi problémái vannak, és az orvosok ilyen esetben kifejezetten tanácsolják a fúvós hangszert. Aki tisztán énekel, jó a hallása, de koordinációs problémái vannak, annak mindenféle hangszer gondot okozhat, viszont kipróbálhatja az énekkart. Ezzel szemben az, aki nem tud énekelni, ám jó a ritmusérzéke, választhat olyat, ahol nem kell keresnie a hangokat, kipróbálhatja a zongorát vagy egy ütőhangszert. Aki viszont nem tud összpontosítani vagy diszlexiás, annak nem tanácsolnám a zongorát, mert ott egyszerre két kulcsban kell olvasni a kottát. Találkoztam már áttanított balkezes gyerekekkel is, akiknek gondot okozott a jobb és a bal kéz megkülönböztetése, szerintem esetükben sem szerencsés választás a zongora. Természetesen a jól végzett, rendszeres zeneiskolai munka jó esetben ezeket a gondokat részben orvosolhatja.  Egyébként a balkezesekkel nincs gond? Minden eset egyedi. A férjem például azért nem tudott megtanulni hegedülni, mert balkezes, de szükség esetén át lehet húrozni a hegedűt. A zongoránál nem hátrány, ha valaki balkezes, sőt néha az az érzésem, még előny is. A hangszerválasztásnál talán legfontosabb szempont a megfelelő háttér. Azok, akik zenei háttér nélkül mennek zeneiskolába, ahol a szülő nem tud vagy nem akar segíteni, azok többsége pár év után abbahagyja a zenélést, főleg a hegedűt. A zongora először könnyűnek tűnik, ám a felsőbb évfolyamokban több háttérmunkát igényel, és szülői segítség nélkül lassabban fejlődhet a gyerek. Tudatosítani kell: a művészeti iskola nem szakkör, ahová csak eljár a gyerek, de otthon nem kell vele foglalkoznia. Igenis kell! Minden hangszerrel naponta kell foglalkozni – legalább egy keveset. Vagyis a szülő feladata az, hogy ha már beíratták a gyereket, a családi programba be kell iktatni a rendszeres gyakorlást is.  Hány éves korban tanácsos elkezdeni a művészeti iskolát? A tehetséges gyerek esetében teljesen mindegy. Nincs olyan tapasztalatom, hogy aki korábban kezd, például már óvodás korában beíratják, sokkal többet megtanul. Általában azonban annak a híve vagyok, hogy az általános iskola első osztályával párhuzamosan már kezdjük el a zenei képzést is. Ugyanakkor jó tapasztalataim vannak a tehetséges idősebb gyerekekkel is. A jelenlegi törvényi szabályozás értelmében az alapiskolás elsősök először előkészítősek a művészeti iskolában, s az alapiskolás másodikosok elsősek a zeneiskolában. Aki később kezdi a művészeti iskolát, annak kimarad az előkészítő, ami fölösleges stresszt okozhat, mert egyszerre kell majd tanulnia a hangokat és a hangszert is.  Mi a helyzet a felnőttek képzésével? Ha egy felnőtt úgy dönt, szeretne megtanulni valamilyen hangszeren játszani, van rá lehetőség, ha talál időt a gyakorlásra. A felnőttek igyekeznek, velük jó az együttműködés. Természetesen elsősorban a kicsik elhelyezése a fontos, ám ha van a zeneiskolának kapacitása, szívesen tanítjuk a felnőtteket is.