A Tragédia ihlette Palócföld

KENÉZ BORBÁLA

„125 évvel ezelőtt, 1883. szeptember 21-én volt Madách főművének ősbemutatója a Nemzeti Színházban” – ezzel kezdődik Andor Csaba tanulmánya (Az ember tragédiája ősbemutatója). A tanulmány a Palócföld idei harmadik számának képezi gerincét, maga a Tragédia és az irodalomtörténeti évforduló pedig a szám aktualitását adja: több-kevesebb szállal fölfűzhető rá a közölt szövegek java része. Andor Csaba reflexióit olvasva a Tragédia színpadi sikertörténetéről óhatatlanul felmerül bennünk Rákos Péternek az a szintén kiváló dolgozata, melyben a mű csehországi sikertörténetét vázolja. Madáchnak és a Tragédiának a Palócföld külön összeállítást szentel, ezt Háy János Az aktuális ádám című szövege nyitja, s mi egyébről is szólna, mint az aktuális évákról, az aktuális életünkről; „a szeretés már eleve aktivitás”, mondja a szerző, a szerkesztés is, az olvasás is, teszem hozzá én. Tőzsér Árpád ugyanebben a blokkban a Tragédia sikerét aktualizálja, jelesnek tartható szófordulatait, de bennünk akkor is felmerült volna a Tőzsér-életmű néhány jeles darabja, ha a folyóirat történetesen nem kéri őt fel ennek a szövegnek a megírására. Hogy fölkérte, jól tette, de ennél is tovább ment, nagyon helyesen, Tőzsért ez a lapszám már a főmunkatársai közt jegyzi. Szili József tanulmánya (A Tragédia iróniája. Széljegyzetek Karinthy Madách-tanulmányához) kommentált Karinthy-idézetekkel aktualizálja Tragédia-emlékeinket, számos nem szállóigévé lett fontos sorra és mozzanatra irányítva a figyelmet („Shakespeare-drámák nem ennyire telítettek idézhető bon mot-val” – jegyzi meg.), maga is több jeles kiszólással élve: „az Ember: a férfi mint ember.” Kerényi Ferenc, a legutóbbi Madách-monográfia (Kalligram, Magyarok Emlékezete sorozat, 2006) szerzője Színpadi Madách-tanulságok címmel az emlékezetes vagy jellegzetes Tragédia-adaptációkat veszi sorra s értékeli a látvány szemszögéből (Hevesi Sándor 1908-as rendezése után meg is említődik az elsőként korszerű színpadi téren színre vitt prágai előadás). Máté Zsuzsanna tanulmánya egyebek közt összeveti a Paulay Ede-féle ősbemutató szövegét a Madách-kézirattal (előbbi a Tragédia szövegének mintegy hatvan százalékának felel meg), a kihagyások, vágások és tömörítések következményeire figyelve. Csongrády Béla a Tragédia salgótarjáni színre viteleit vizsgálja (a hivatásos színházzal máig nem rendelkező városban az elsőre 1935-ben került sor). Mindez a Palócföld Tragédia-összeállításában.

Másként nem is lehetne: Szántai Edinának a rendező Vidnyánszky Attilával folytatott beszélgetése is Az ember tragédiájáról szól (Az emberi lét gyönyörűsége címmel). Az első könyvrecenzió is a fentiekhez kapcsolódik: Szirácsik Éva a Máté Zsuzsanna–Bene Kálmán páros szerzette tanulmánykötetet (Madách Imre lírája – irodalomesztétikai és filológiai nézőpontból) ismerteti. A Tragédia az ihletője az összeállítást megelőző két prózának is: Lászlóffy Csabáéban (A kevés hiányzó a sokban) Madách elevenedik meg, a beteg fiáért aggódó apa, Szávai Attiláé (Tragé-dia) pedig új fejezettel (Galkovics Éva színre lép) és eddig ismeretlen szereplőkkel (Rozi, a kandisznó, Hozé, Huaníta, Diégó) írja tovább a madáchi mesterművet.

A sok-sok eddig nem említett szerző és szöveg közül Tandori Dezsőre és rajzos-verses közleményeire (Hérakleitosz a végtelen maga [ön]!) föltétlen fel kell még hívni a figyelmet: különösen két itt közölt, rontott (helyesebb volna talán elbizonytalanodottnak mondani) betűrendű verse a napokig rezonáló nyugtalanságnak mint esztétikai élménynek az iskolapéldája. Mindenkinek ajánljuk.

S végül a Palócföld (és Mizser Attila) híveinek, nemkülönben a Szalon állandó magyarországi munkatársa, Szávai Attila híveinek figyelmébe ajánljuk, hogy a két szerzővel, valamint a Palócfölddel és Szávai Attila Fészercsend című prózakötetével személyesen is megismerkedhetnek október 9-én (csütörtökön) este hattól a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban.

A Palócföld ötvennegyedik évfolyamának színes és fekete-fehér (a Tragédia egyes színeihez kapcsolódó) illusztrációi Cene gál István és Kass János munkái.