A teljes hozzá nem értés vagy már elő is húzták a magyar kártyát?

RIGÓ KONRÁD

Ám két okból kifolyólag mégis megteszem: 1. leveleket, telefonhívásokat kapok érdeklődőktől, akik emiatt félnek mégcsak igényelni is a támogatást; 2. a cikkben a miniszter szóvivőjének, hivatali kollégámnak megnyilatkozása is szerepel. Ezért hivatásomból adódóan kötelességemnek tartom, hogy helyre tegyem a dolgokat.

1.  Čorba, Ľubica Laššáková miniszterasszony jelenlegi szóvivője, a SMER parlamenti képviselőjelöltje valótlanságot állít, mikor azt írja, hogy a helyi és regionális kultúra támogatási programjában csak akkor pályázhatnak a kisebbségek képviselői „ha az ilyen folklór együttes előadásait államnyelven készíti el”. Ez a kijelentés alaptalan, értelmetlen és ami a legfontosabb: nem igaz. A kolléga abszolút hozzá nem értésének jele azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen kizárólagosság nem része a kiírásnak.

2. Ami viszont rosszabb, hogy Somogyi, a szöveg szerzője, nem cáfolja, hanem inkább megerősíti ezt a téves információt. Nem mutat ugyanis rá, hogy ez a kitétel sem a felhívás, sem pedig a pályázati információs anyagban nem szerepel. Teszi ezt úgy, hogy ezzel a témával már tavaly óta foglalkozik, és nem először publikál az adott programról. De ettől még messzebre is megy, akkor amikor már szándékosan félrevezet azzal, hogy ezt a valótlanságot még megfejeli a következő kijelentéssel, kvázi lefordítja a szóvivő szlovák válaszát magyarra: “A minisztérium válasza, fehéren feketén: „A szlovákiai magyar népdalokat államnyelven kell előadni a támogatás érdekében.”” Hozzáteszem, mivel a továbbiakban ezzel a saját elferdített állításával dolgozik visszaél a megszólított szakértők bizalmával is, akik érthető módon felháborodással reagáltak az egyébként hamis állításra. Teljesen érthető - nem voltak tisztában a megtévesztéssel.

 A politikai propaganda és a dezinformálás szép keveréke. A legrosszabb pedig az, hogy ez a helyzet mindkét fél számára tökéletesen megfelel – a nemzetiségi kérdés a kampányok hálás nacionalista témája. Ha pedig netán a véletlenek szerencsétlen összjátéka lenne mindez, akkor pedig az abszolút szakmaiatlanság és hozzá nem értés jele mindkét oldalon. Nem tudom, melyik a nagyobb csalódás... Viszont az biztos, hogy megengedhetetlen, hogy Laššáková Čorbája és Somogyi a ma7-ből szándékosan vagy csak dilettantizmusból, de közös erőkkel előhúzzák a magyar kártyát.

Ezt nem engedhetjük meg. Nézzük tehát a tényeket, az mindig segít.

 A tények

A pályázók tájékoztatásában a következő szerepel: „A program nem támogatja a városok és falvak kulturális életét, amely hosszú távú tevékenységek összességében merül ki, a városok és falvak szülöttjeinek találkozóit, a sporteseményeket (beleértve a sporttáncot), sem az oktatás, a média és az audiovizuális témakörökbe eső eseményeket, a pályázó éves tevékenységét, a hátrányos helyzetű csoportok és a nemzetiségi kisebbségek témakörébe eső eseményeket, a múzeumok, a galériák és a könyvtárak fő tartalmi tevékenységét, valamit amik nem kapcsolódnak közvetlenül a programkiíráshoz.”

Ez a feltétel azonban nem felel meg annak, amit Čorba állít, és mégcsak távolról sincs köze ahhoz, amit Somogyi ír. Tavaly a folklórt a Művészeti Alap támogatta, és akkor is hasonló feltételekhez kötötték a pályáztatást. A támogatás kedvezményezettjei között pedig olyan csoportok is voltak, amelyek elsősorban a magyar népi kultúrára összpontosítanak (pl. Ilosvai, Borostyán, Csallóközi, stb.). És bár nem vagyok híve az egy adott programon belül a nemzetiségi hovatartozás alapján való kimutatásoknak, az egyértelműen magyar kötődésű projektek össztámogatása 80 ezer Eurót is meghaladta.

Itt  kell megjegyezni, hogy a magyar nemzetiség folklór területén működő szervezeteinek elsősorban a Kisebbségi Kulturális Alap nyújt lehetőséget, ahol a teljes keretösszeg a magyar kultúrára 4 millió euró, amelyet törvény garantál. Mindez, amiről fentebb értekeztünk, a nemzetiségi kultúra keretrendszerén kívül eső pályázati lehetőség.

Ám így is igaz, hogy csakúgy mint tavaly az idei programban is pályázhat mindenki, nemzetiségére való tekintet nélkül. Legyen a pályázó nemzetisége szlovák, magyar, ruszin, roma, német vagy zsidó. A határidő: 2020. február 12. Egy teljesen más kérdés, vajon jó ötlet-e pályázni. Hogy miért írom ezt?

Ez lenne Szlovákia lelke?

Nem tartom ugyanis sem megalapozottnak, sem egyszerűen jó ötletnek a miniszterasszony azon igyekezetét, hogy a minisztériumban kialakított helyi és regionális kultúra támogatásának keretén belül a folklórt külön támogatásban részesítse. Egyetlen szakmai érv sem szól emellett. Nem szeretném bővebben taglalni, hiszen már leírtam és beszéltem róla több alkalommal is, a szakma is megtette ugyanezt… Álljon itt most mindössze annyi, hogy egyenetlenséghez, feszültséghez vezet a kulturális élet különböző területei között. Továbbá, a folklór támogatására a független, közhasznú alapok szolgálnak, tehát duplicitáshoz is vezet… Akkor miért is van rá szükség? A magyarázat egyszerű. Sok politikus a folklórban propaganda-eszközt vél felfedezni (nemcsak Szlovákiában). Ez azonban csak akkor működik, ha a “segítség” a megfelelő címzetthez el is jut. Pont ezért eshetett a választás erre a területre, és ezért közvetlenül a kulturális minisztérium a pénzosztó szerv, ahol maga a miniszter a végső döntéshozó.

Így én nem támogatom ezt az igyekezetet, sőt, a döntéshozó bizottság kinevezését szolgáló dokumentumot sem írtam alá. Úgy hiszem, ez a program így nem nevezhető Szlovákia lelkének. Legalábbis nem az én világomban, nem abban a Szlovákiában, ahol én élni akarok.

A szerző a HÍD parlamenti képviselő-jelöltje, a Kulturális minisztérium államtitkára