A tanulás folyamata a fontos

Miért döntött úgy, hogy elfogadja a jelölést a pedagógusszövetség elnöki posztjára?

Harminc évet töltöttem a pedagógusi pályán, ebből 18 évig igazgatóhelyettes voltam a nemesócsai Móra Ferenc Alapiskolában. A pályám elején a módszertani bizottság vezetője lettem, s az első perctől kis régióban gondolkoztam. Megpróbáltuk összehozni az alsó tagozatos pedagógusokat, a havi találkozókon közösen dolgoztuk ki a terveiket, elemeztük a tudásszintfelmérőket, tapasztalatokat cseréltünk. Igazgatóhelyettesként folytattam ezt a munkát, a régió igazgatóival közösen dolgoztuk ki például az iskolai rendtartást, s egységesen ugyanazt követeltük a régió iskoláiban. Ez azért volt fontos, mert akkor szokás volt, hogy más iskolába vitték a gyerekeket csak azért, mert ott például festhették a hajukat. A szövetséghez váratlanul kerültem, de kihívásként tekintettem a feladatra. Még tágabb körben, még több feladatot kellett ellátni. Irodavezetőként négy év alatt sikerült megismernem, átlátnom a területi választmányok munkáját. Ismerem az iroda működését, munkatársait. Döntésemet mégis hosszas vívódás előzte meg, ugyanakkor a tizenegy területi választmány jelölése komoly bizalmat jelent, jó csapat áll mögöttem, ezért úgy döntöttem, folytatom Jókai Tibor munkáját.

Jó ideje a pedagógusszövetségnél tevékenykedik, ez idő alatt nyilván sikerült a hiányosságokat is felmérni. Milyen területeken tervez átalakításokat, változásokat?

A szövetségnek mindig a régiók szakmaisága és a szervezet egysége volt a legnagyobb erőssége, de még jobban előtérbe kell helyezni, erősíteni kell a szakmaiságot. Ilyen például a korszerű pedagógiai újításokra való törekvés, a szakmai műhelyek, a jó gyakorlatok közzététele és széles körű elterjesztése hasznára válna a szlovákiai magyar intézményeknek. Kiemelt feladatnak tartom az oktatási intézmények segítését a személyre szabott tanulás, a felzárkóztatás és a tehetséggondozás terén. A szövetség fejlesztése kapcsán pedig nemcsak központban gondolkodom, hanem régiókban. Nagyobb figyelmet szeretnék szentelni a nyelvhatáron működő területi választmányok munkájára a regionális pedagógiai központokon keresztül.

Milyen munkát láthatna el egy ilyen regionális központ a nyelvhatáron?

Mivel minden régiónak megvannak a sajátosságai, ezért ezeket a feladatokat nem lehet uniformizálni. Élőbbé szeretném tenni a területi választmányokkal a kapcsolattartást, de első lépésben ki kellene dolgozni a szervezet önértékelését, s ezt területi választmányonként itt a központban feldolgozni. Ez mutathatja meg, merre is kell haladnunk, mire van szükségük az egyes régióknak. Elképzeléseim szerint három régióban alakíthatnánk ki regionális pedagógiai központot, amelyek segíthetnék a területi választmányok munkáját.

Hol működhetnének ezek a központok?

Jelenleg Rimaszombatban, Galántán és Komáromban működnek, ezek mellett Kelet-Szlovákiában is szeretnénk létrehozni egyet. A helyiek igényén múlik, hogy a keleti regionális központ hol működhetne. A nyugati országrészben is egy központot tartanánk meg. Hozzá kell tennem azt is, hogy ezek létrehozásához, működtetéséhez elő kell teremteni az anyagiakat.

Van elképzelése arról, miből finanszírozhatnák a központok működését?

Igen, úgy szeretnénk szervezni a működésünket, hogy ezekre a központokra is jusson pénz.

Mit értsünk a szakmai műhely fogalmán?

A szövetségnek több akkreditált programja volt, gondolok itt a kooperatív tanulásra, a projektoktatásra. Utóbbira van példa Rimaszombatban, ahol nagyon jól működik a szakmai műhely, hiszen idén már tizenkettedik alakalommal valósul meg. Ebből példát merítve, bármely tantárgyra ki lehet alakítani hasonló szakmai műhelyet.

Külső szemlélőként úgy látom, van a pedagógusok között egy réteg, amely rendszeres és aktív résztvevője a szakmai programoknak, egy részük viszont mintha passzív lenne.

Ez való igaz. A szövetség által szervezett nyári egyetemeken tapasztalom, hogy jobbára ugyanazok a nevek forognak. Én a passzív réteget szeretném megszólítani, idecsábítani. Jó lenne, ha a frissen végzett pedagógusok, de már az egyetemi hallgatók is aktívan bekapcsolódnának a szakmai programokba. Jó lenne, ha megértenék, hogy azzal nem ért véget a pedagógus munkája, hogy megtartotta az órát. Már régen nem elég megszerezni a diplomát. Az élethosszig tartó tanulást kell megcélozni. Ma már nem a tanítás a fontos, hanem a tanulás folyamata. Már nem tananyagot tanítunk, hanem a gyermek személyiségét fejlesztjük. Ebből kiindulva, aki kimarad, az lemarad. Tapasztalom azt is, hogy nagyon sok iskola bezár, pedig az lenne a legfontosabb, hogy nyissunk egymás felé. De optimista vagyok, szerintem mindenkinek kedvet lehet csinálni ahhoz, hogy fejlődjön.

Közvetlenül a megválasztása után arról beszélt, hogy növelni szeretné a pedagógusszövetség taglétszámát. Miért van erre szükség?

Amikor átvettem a komáromi területi választmányt, 400 tagunk volt, viszont olyan szakmai programokat kínáltunk a pedagógusoknak, hogy ez a létszám a duplájára emelkedett. Véleményem szerint az a feladatunk, hogy olyan csábító szakmai programokat, rendezvényeket kínáljunk az óvodáinknak, az iskoláinknak és a pedagógusoknak, hogy minél több pedagógus érezze úgy, jó valahova, a pedagógusok társaságába tartozni. Ehhez az is kell, hogy segítsük a szakmai fejlődésüket, erős szövetséget szeretnék kiépíteni.

Ön szerint jelenleg melyek a szlovákiai magyar oktatás legnagyobb problémái?

Úgy vélem, a pedagógusok túlterheltsége, a rengeteg adminisztratív munka, amely gátolja, hogy tanáraink a pedagógusi munkára összpontosítsanak. Ezek mellett az anyagi és erkölcsi megbecsülést is ide sorolnám.

Ezek közül miben tud a szövetség a pedagógusok segítségére lenni, illetve hogyan tudja a szlovákiai magyar oktatók munkáját segíteni?

A pedagógiai munkában lehetünk leginkább a segítségükre, módszertani segédanyagok kidolgozását tudjuk támogatni. Szlovák munkafüzetek már születtek a szövetség támogatásával. Ha jelentkeznek vállalkozó kedvű pedagógusok, más tantárgyakhoz is készülhetnek munkafüzetek, feladatlapok stb., kidolgozásukat és megjelentetésüket is segíteni tudjuk.

Közzétettek már ilyen jellegű felhívást?

Dolgozunk rajta, rövidesen meghirdetjük.

A pedagógusszövetség mellett két szakmai társulás működik, fontolgatja továbbiak megalakítását?

Az Intézményvezetők Országos Társulása és az Óvópedagógusok Országos Társulása után megalakulóban van a Speciális Fejlesztők Szakmai Társulása. Az új szakmai szervezet az Artis Központ kezdeményezésére jön létre. Alakuló közgyűlése a hónap második felében lesz. Úgy vélem, nagyon sok intézménynek nyújt majd segítséget, hiszen hiány van magyar logopédusból, pszichológusból, gyógypedagógusból. Jelenleg a magyar szakemberek országos hálózatának kiépítésén dolgoznak, a jövőben oktatási intézményeink működését fogják segíteni magyar szakemberek közvetítésével. Emellett szakmai napokat is szerveznek.

A szövetség eddig kevésbé tartotta a kapcsolatot a szlovák kollégákkal, gondolok itt a Szlovák Pedagóguskamarára vagy más szervezetekre. Lesz ezen a téren változás?

Háttérintézményünk, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője számos szlovák szakmai szervezet képzésein, előadásain rendszeresen jelen volt, van. A jövőben a szövetség vezetése is részt vesz ezeken. Remélem, az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztályával is élőbbé válik a kapcsolat, s rendszeresen kikérik a szakmai véleményünket.

Szlovák vonalon a szakmai és a civil szervezetek közösen lépnek fel és nagyobb erőt képviselnek. Ön gondolkodik hasonló közös fellépés koordinálásában?

Tettünk ilyen irányú lépéseket. A pedagógusszövetség, a Comenius Pedagógiai Intézet és a Katedra Társaság együttműködési megállapodást kötött, hogy az oktatási minisztériumban minden szakmai kérdésben elképzeléseinket közösen kommunikáljuk.

A közvéleményt megosztja a magyar állam több millió forintos oktatási támogatása. Támogatói példátlan segítségnek tekintik, ellenzői viszont olyan beavatkozásnak tartják, mely deformálja a szlovákiai magyar oktatást. Ön hogyan vélekedik erről a külső beavatkozásról?

Induljunk ki az óvodafejlesztésből. Annak idején a magyar állam a szövetség segítségét kérte ebben a kérdésben. Az első ütemben a református egyház óvodáinak szakmai színvonala javításában nyújtottunk segítséget. A második ütemben több hónapos munka eredményeként egy negyven kérdésből álló adatlap segítségével felmértük, hogy a magyar önkormányzati óvodáknak milyen infrastrukturális fejlesztésekre, illetve milyen belső pedagógiai segítségre van szükségük. A beérkezett adatokat összegeztük, feldolgoztuk és továbbítottuk Magyarországra. Az infrastrukturális fejlesztés mellett elindult az óvónők szakmai fejlesztése. Huszonnégy óvónő vett részt a budapesti képzésen, ahol a korai intervenció, a cselekvő felfedezés módszertana, a néptánc módszertana és az óvodai projektpedagógia témakörökben kaptak képzéseket. Az ott megszerzett tudást, a programot továbbfejlesztették, s azt továbbadják hazai kollégáiknak. A magyar állam támogatását képezte az a módszertani csomag is, melyet „Magyar sarok” néven minden magyar óvodába, illetve magyar csoportba – összesen 344-be – juttattunk el területi választmányaink segítségével. Bár óvónőink jól képzettek, mégis számos hiánypótló képzésen vehettek részt. Ilyen a logopédia, melyet országosan le tudtunk bonyolítani, vagy a Kokas Klára zenei alapú komplex művészeti programjára vonatkozó képzés. Olyan jellegű új információkhoz jutottak, melyek sok területen még nem ismertek. Ezek óriási segítséget jelentenek a pedagógusok és az intézmények számára.

Van a szövetségnek tudomása arról, hogy további hasonló jellegű támogatás érkezhet Magyarországról?

Erről nincs tudomásunk, ilyen jelzést nem kaptunk. Viszont az óvodákhoz hasonlóan elkezdtük felmérni az iskoláinkat, szeretnénk tudni, hogy az egyes tanintézményekben milyen a munka színvonala, illetve milyen infrastrukturális fejlesztésekre lenne igény. Igyekszünk kiépíteni egy adatbázist, mivel számos statisztikai jellegű kérdéssel keresik meg a szövetséget.