A táncoktató helyes lépéseket ígér Martoson is

Katona István: „Próbáltam olyan programot megfogalmazni, amellyel 14–16 állandó, és 30–40 idényjellegű munkahelyet teremthetnénk a községben.” Vas Gyula felvételeKatona István neve nem csak idehaza cseng ismerősen. Néptáncosként, koreográfusként, táncoktatóként bejárta a fél világot, Angliától Ausztriáig, Venezuelától Egyiptomig, Görögországtól Hollandiáig számos országban terjesztette a magyar kultúrát. Osztrák állampolgár, 1991-től viszont Martoson él és dolgozik.

Az elmúlt években neve összefonódott a Martoson létrehozott Feszty emlékparkkal, valamint a pünkösdi napokkal. Most pedig független polgármesterjelöltként indul a december 6–7-ei önkormányzati választáson. Miért?

Ha röviden akarnék rá válaszolni, akkor azt mondanám, hogy a községbeliek belém vetett bizalma miatt. Azokért az emberekért, akik saját kezdeményezésre néhány nap alatt összegyűjtötték a jelöltetésemhez szükséges aláírásokat, és akik új lendületet szeretnének adni a falu fejlődésének.

Sokan már azt is furcsának találták, hogy világpolgárként egy alig 800 lakosú, eldugott kis községben telepedett le.

Tévedés, nem vagyok világpolgár, nagyon is lokálpatrióta vagyok. Én, aki többmilliós városokban éltem évekig, miután táncos karrierem súlyos ízületi problémák miatt kettétört, a nyugalomra, a természetközelségre vágytam. Gyűjtéseim során gyakran jártam Martoson, abban a faluban, amely a 19. század végén, a 20. század elején mondhatni, a világ közepének számított. A Feszty-, a Jókai-, az Ordódy-családoknak köszönhetően számos korabeli költő, festő, színésznő fordult meg itt. Másrészt Martos néprajzi, antropológiai szempontból kuriózum, ez az utolsó olyan település, ahol még nyomaiban fellelhető a középkori magyar településszerkezet. Az ázsiai örökséget pedig a martosi rátétes hímzés őrzi, amellyel csak a távoli Dagesztánban, Afganisztánban és Kazahsztánban találkozhat az ember. A község határában két folyó és hét tó található, ablakomból kinézve kócsagokat, jégmadarakat, fekete gólyákat látok. Szerintem ennél ideálisabb lakóhelyet nem is találhattam volna. Mindez visszaadta belső harmóniámat, és vállalkozni kezdtem. Feleségemmel együtt megálmodtuk és megvalósítottuk a Feszty Árpád Műve-lődési Parkot, amely a szlovákiai magyar közművelődés egyik központjává vált.

A park tehát elkészült, számos rendezvénynek, tábornak ad otthont, és vonzza a látogatókat, köztük számos prominens személyiséget. Bárki azt mondhatná, hogy – nem tősgyökeres martosiként, az ön szavajárását idézve „gyüttmentként” – eleget tett már a faluért. Úgy látszik, ön nem így gondolja, amit az is bizonyít, hogy vállalta a jelöltetést.

Azt hiszem, a martosiak a park kapcsán döbbentek rá, micsoda lehetőségeket rejt ez a település. A mi kultúrkörünkben nehezen fogadják be az idegent, ám sokszor éppen a „gyüttment” az, akit nem terhelnek a helyi összefonódások, nincsenek előítéletei, és új színt, új látásmódot visz egy közösségbe. Úgy vélem, a martosiak is látják eddigi munkám gyümölcsét, és úgy gondolják, tapasztalataimat, bel- és külföldi kapcsolataimat a község fellendítésében is kamatoztatni tudnám. Mert napjainkban egy polgármesternek szerteágazó kapcsolatokkal kell rendelkeznie, tisztában kell lennie a pályázati lehetőségekkel, tudnia kell eligazodni a törvények, előírások között, és jó, ha néhány idegen nyelvet is beszél.

Mit tart a község legnagyobb problémájának?

Elsősorban a magas munkanélküliségi arányt és a falu elöregedését. Ezért is próbáltam olyan programot megfogalmazni, amellyel 14–16 állandó, és 30–40 idényjellegű munkahelyet teremthetnénk a községben. Martoson nincs szennyvíztisztító, elavult a vízvezetékrendszer, a fő- és mellékutak rendkívül rossz állapotban vannak. Ezeket fokozatosan ki kell építeni, illetve felújítani, újraaszfaltozni. Stratégiai terveim között szerepel egy halgazdaság létrehozása, amelyhez először ki kell tisztítani a tavakat. A felsorolt munkákat mind-mind helybeli lakosok bevonásával lehetne elvégezni. Persze e tervek megvalósítása több tízmillió korona beruházást igényel, a falu költségvetése pedig 3 millió korona körüli. Tehát pályázni kell, külföldön és itthon egyaránt. Tudjuk, hogy számos környékbeli településen épült szennyvíztisztító, több tucat bérlakás, Martoson pedig mintha megállt volna az idő, nincsenek komoly beruházások, amelyek munkahelyet is teremtenének, és a fiatalok elvándorlását is megállítanák.

Az ön tervei általában hosszú távra szólnak. Melyek azok a tennivalók, amelyek eredménye azonnal megmutatkozna?

A községben van ugyan orvosi rendelő, de kihasználatlanul áll. Először is egy orvost kell idecsalogatni, hogy a beteg embereknek ne kelljen Ógyallára utazniuk. A kultúrházban teljesen felszerelt konyha található, így különösebb beruházás nélkül megoldható lenne a nyugdíjasok étkeztetése. Terveim között szerepel tovább a kultúrház színpadának átépítése, a falutévé beindítása, az artézi kút rendbetétele, a polgári szervezetek, mint a Vöröskereszt, a Csemadok, a vadászegylet, a sportklub megerősítése, az ifjúság részére egy klubhelyiség kialakítása. Polgármesterként szorgalmaznám, hogy a község lépjen be a Hídverő társaságba és a Vág–Duna Eurorégióba. Mindezeket az elképzeléseket azonban a polgármester egy személyben nem tudja megvalósítani. Ahhoz a képviselő-testület és az egész falu támogatására szükség van. (vkm)