A szabad munkavállalás az egyik legfontosabb uniós jog

Az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya a személyek szabad mozgása, amelybe beletartozik a szabad munkavállalás lehetősége is bármelyik tagországban. A csatlakozásunk óta eltelt több mint egy évtizedben Szlovákiából több tízezer ember élt ezzel a joggal.

Brüsszel. Habár 2004 után a szabad munkavállalás még korlátozásokkal indult – néhány ország egy időre még feltételekhez kötötte az új tagországokból érkezők számára a munkavállalást – mára minden korlátozás megszűnt az új tagállamokkal szemben. A szabad munkavállalás jelentőségét mutatja, hogy ez lesz az egyik kulcsfontosságú téma a Nagy-Britannia kilépéséről szóló tárgyalásokon. A britek szeretnék korlátozni az uniós állampolgárok szabad munkavállalását, ugyanakkor teljes hozzáférést szeretnének az uniós piachoz. Több uniós vezető, köztük Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke is kijelentette azonban, hogy ez elfogadhatatlan az unió és tagállamai számára. „Az új kapcsolathoz tartozik az is, hogy a belső piachoz csak az kap szabad hozzáférést, aki garantálja a személyek és a munkavállalók szabad mozgásának biztosítását” – üzente a briteknek Juncker az unió állapotát értékelő, az Európai Parlament előtt elmondott szeptemberi beszédében.

A szabad munkavállalási jog garantálja az unió polgárai számára, hogy bármelyik tagállamban munkát keressenek, munkavállalási engedély nélkül munkát vállalhassanak, a munkavállalás céljából az adott tagállamban tartózkodhassanak és a munkaviszony megszűnése után is ott maradhassanak. Emellett érvényes az egyenlő bánásmód elve is, amely biztosítja, hogy az adott ország állampolgáraival megegyező bánásmódban részesüljenek az álláshoz jutás, a munkafeltételek és minden egyéb kedvezmény tekintetében.

A szabad munkavállalás jogának azonban egyes vetületei a munkavállaló családját is érintik. Azoknak az uniós polgároknak, akik másik EU-tagországban vállalnak munkát, a családtagjaik megkapják azt a jogot – állampolgárságuktól függetlenül –, hogy a kérdéses országban tartózkodjanak és ott munkát vállaljanak. Gyermekeiket megilleti a jog, hogy az adott tagállamban tanulhassanak.

Hasonló szabályozás érvényes a szociális támogatások esetében. Az álláskeresők például ugyanolyan, az elhelyezkedést segítő pénzbeli juttatásokra számíthatnak mint a helyi munkavállalók, ha a juttatás igénylését megelőzően ténylegesen és kellően hosszú ideje próbáltak elhelyezkedni a helyi munkaerőpiacon. Az egyenlő bánásmód elve vonatkozik más szociális juttatásokra is: egy másik EU-tagországból származó munkavállaló ugyanolyan szociális és adókedvezményekre jogosult, mint a helyi állampolgár. Példaként említhetőek a nagycsaládosok részére biztosított tömegközlekedési kedvezmények, a gyermeknevelési támogatás vagy a létminimummal kapcsolatos juttatások.