A rossz szülői döntés veszélyei

– Szakmai szempontok alapján javaslom, hogy vegyes házasságokban az anya nemzetiségi nyelvén tanuljon a gyermekVas Gyula felvételeDr. Bajnok István gyermek-elmegyógyászként évtizedik óta próbálja felhívni a figyelmet az erőszakos kétnyelvűsítés tényére.

Miért veszélyes ez a gyakorlat?

Amikor a magyar szülők magyar családi környezetből szlovák iskolába kényszerítik gyermeküket, nem törődnek azzal, hogy az a kis emberke egy csapásra elveszíti a hovatartozás érzését, az anyanyelv biztos birtoklását, saját nemzete történelmét. Teszik ezt a szülők azzal az ostoba és téves érveléssel, hogy gyermekük többre viheti az életben, ha jól megtanulja a többség nyelvét. Ugyanakkor tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy amíg valakiben anyanyelven kialakulatlan a kulturált kommunikációhoz szükséges nyelvi készlet, addig egy másik nyelven történő iskolázás negatívan befolyásolja az anyanyelv további alakulását. Ha viszont a gyermek a második nyelvet nem az elsőre alapozva, hanem azt helyettesítve tanulja, az negatívan hat a beszédképességének kialakulására mind anyanyelvén, mind a második nyelven. Mindebből az következik, hogy a szlovák iskolába járó magyar gyermek megtanulja ugyan a szlovák nyelvet, de kommunikációs készsége egyik nyelven sem éri el a műveltségétől elvárható szintet. Arról nem is beszélve, hogy az érvényesülés nem elsősorban a nyelvtudástól, hanem a megszerezett tárgyi ismeretektől függ, amelyek viszont az anyanyelven sajátíthatók el a legalaposabban.

A pszichiáterek arra figyelmeztetnek, hogy a kényszerű kétnyelvűség neurotikus tünetekhez vezethet.

Sok-sok éves tapasztalat alapján mondhatom, hogy a pislogás, dadogás, éjszakai bevizelések, rémálmok, viselkedési zavarok hátterében bizony nagyon sok esetben az idegen nyelvű oktatás áll. A magyar gyermek úgy kerül idegen nyelvi közegbe, hogy legtöbbször otthon továbbra is magyarul beszél. Óriási erőfeszítésbe kerül számára a tanulás, hiszen ő magyarul gondolkodik, a feleleteket, a teljesítményt viszont szlovákul várják el tőle. Amíg az ilyen jobb sorsra érdemes nebuló a nyelv elsajátításával bajlódik, addig osztálytársai a tananyagra összpontosíthatnak. Gyakran önbizalmát veszti, kisebbségi komplexus kezd kifejlődni az ilyen gyermeknél. Miközben az anyanemzethez való viszonya elsorvad, hiszen nem tanulja annak történelmét, kultúráját, az idegen nemzethez való tartozás érzése sem fejlődik ki nála, tehát légüres térbe kerül. Szlovák nemzetiségű társai is sokszor kiközösítik, hiszen érzik, nem közülük való.

A gyermeknek most iskolát választó szülők közül sokan már maguk is szlovák iskolába jártak, bár magyar anyanyelvűek. Ők milyen magatartásformát választanak? Ugyanazt a hibát követik el gyermekeikkel szemben, mint egykor velük tették szüleik?

Nem beszélhetünk egységes magatartásról. Esetenként a szülők azzal érvelnek, hogy mivel ők is szlovák iskolába jártak, gyermekeiket is oda íratják, mert másként nem tudnának segíteni nekik a tanulásban. Megjegyzem, általában az alacsonyabb végzettségű szülők gondolkodnak így. A főiskolát, egyetemet végzettek jobban fel tudják mérni, milyen nehézséget jelentett számukra kisgyermekként az idegen nyelven való tanulás, és jobban meggondolják, ők miként álljanak hozzá az iskolaválasztáshoz. Magasabb intellektuális szintet elérve hajlandóak elfogadni azt az érvelést, hogy az alapvető tudást csak anyanyelven lehet megszerezni. Sajnálatos viszont, hogy a pszichiáterek és más szakemberek szinte már unalomig ismételt figyelmeztetése ellenére a magyar gyermekek 27-29 százalékát évről évre szlovák alapiskolába íratják. Közülük minden második elveszik a magyarság számára, mert vagy janicsárt farag belőle a szlovák iskola, vagy identitástudat nélküli, zavart személyiség válik belőle.

Eddig azokról az esetekről beszéltünk, amikor magyar szülők gyermekei kerültek idegen nyelvű iskolába. Mi a helyzet a vegyes házasságok esetén?

Nemzetiségi elkötelezettség nélkül, kimondottan szakmai szempontok alapján egyértelműen azt javaslom, hogy az anya nemzetiségi nyelvén tanuljon a gyermek. Ebben az esetben nem érvényes az a szabály, hogy a gyermeknél neurotikus tünetek alakulnak ki, mivel ő a családon belül tanulja és használja mindkét nyelvet; itt tehát nem erőszakos kétnyelvűsítésről van szó. Az anyával szlovákul, az apával magyarul beszél, vagy fordítva. Az viszont elvárható mindkét szülőtől, hogy saját anyanyelvére megtanítsa gyermekét.

A gyermekeiket szlovák iskolába járató magyar szülők éveken keresztül azzal magyarázták a bizonyítványukat, hogy a gyerekül jobb érvényesülése érdekében döntöttek így. Viszont mire a mostani elsősök középiskolába, egyetemre kerülnek, minden bizonnyal mi is az Európai Unió tagjai leszünk, és egyáltalán nem a szlovák nyelvtudás lesz az érvényesülés fokmérője.

Ez teljes mértékben így van. Halmozottan érvényessé válik, amit a fentiekben az anyanyelvi oktatás fontosságáról, az alapvető tárgyi tudás megszerzésének lehetőségeiről mondtam. A magyar iskolák mellett szól az a tény is, hogy iskoláinkban kimutathatóan javul a szlovák nyelvoktatás színvonala, és gyermekeink egyre jobban beszélik ezt az idegen nyelvet. Mert azt egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, hogy a magyar gyerekek számára a szlovák idegen nyelv, tehát eszerint kell hozzáállni tanításához. Pontosan úgy, ahogyan a némethez, az angolhoz és még sorolhatnám. Ebből nem szabad érzelmi kérdést csinálni, ez az agyműködés fiziológiai törvényszerűségeiből adódik. Ugyanakkor a szlovákságnak is meg kellene szabadulnia attól a kényszerképzetétől, hogy ha valaki nem beszéli tökéletesen a szlovák nyelvet, az hazaárulást követ el. Mindent összevetve: magyar gyermeknek magyar iskolában a helye. Ha a magyar szülők valóban a legjobbat akarják gyermekeiknek, akkor nem szabad szlovák iskolába íratniuk őket.