A perszonális autonómia kezdete

Eddig miként szabályozták a kisebbségekre vonatkozó kérdéskört Jugoszláviában?

A szövetségi és a köztársasági alkotmány is szavatolja bizonyos módon a kisebbségek jogait, hasonlóképpen Vajdaság tartomány alapokmánya is, ezen dokumentumok között azonban nincs harmónia. Jelenleg a legkülönfélébb törvények tartalmaznak ilyen jogokat, amelyek azonban nincsenek egy füzérbe szedve, gyakorta egymással ellentétesek is. Önmagában véve a gondok természetesen elsősorban nem abból adódnak, hogy mindez szétszórtan található (gyakori eset ez más országok jogrendjében is), hanem abból, hogy a kisebbségeket érintő számos kérdés (például a kisebbségek jelképeinek használata, a névhasználat stb.) egyszerűen nincs szabályozva. A most elfogadásra váró kisebbségvédelmi törvénynek tehát az lenne a szerepe, hogy egyrészt egységesen, egy keretbe szedje a legkülönbözőbb törvényekben megjelenő kisebbségi jogokat, másfelől pedig kitöltse azokat az űröket, amelyek a jugoszláv és szerb joggyakorlatban léteznek. Fontos lenne továbbá - s ez minőségi változás - törvényerőre emelni a kisebbségek autonómiához való jogát, amit azok a választott nemzeti tanácsok által gyakorolnának. A jugoszláv jogrendben ez nincs jelen, tudtommal a szlovákban sem, de megtalálható az európai normákban, a jogelméletben és jogbölcseletben.

Kik készítették a szóban forgó törvény tervezetét?

A 2000. év legvégén alakult meg az a szakértői csoport, amelyet a Szövetségi Kisebbségügyi Minisztérium nevezett ki. Ebben elsősorban a szakma képviseltette magát, ugyanakkor a nagyobb nemzeti kisebbségek is delegálhatták politikusaikat, akik azért többnyire járatosak a szakmai kérdésekben is. A mintegy harminc tagú bizottság munkájában az elejétől kezdve részt vettek az Európa Tanács és az EBESZ szakértői, akik a különféle munkaváltozatokra tett javaslataikkal módosították a készülő szöveget, észrevételeik az egyeztetés során szinte teljes egészében méltányolva lettek. Ami azt jelenti, hogy a nyilvános vitára kerülő dokumentum Európában zöldet kapott. A szöveg ezt követően minden nyelven megjelent a napilapokban, több tanácskozásra és kerekasztal-értekezletre is mód adódott. Ez az időszak a múlt év őszén zárult, a begyűjtött javaslatokat a minisztérium és a bizottság mérlegelte, s az érdemlegeseket - amelyekkel több kisebbségi szervezet is egyetértett - szintén beépítette a szövegbe. A szűkebb szakértői csoport mindezek nyomán tovább simítgatta a tervezetet, mérlegelve természetesen a politikai erőviszonyokat és az európai követelményeket is, hasonlóképpen a jogi szempontokat. Az így elkészült szöveg került véleményezésre a szövetségi kormány, majd most a parlamenti pártok elé.

Az úgynevezett omnibusztörvény elfogadása, tehát a tartományi illetékesség hatáskörének bővülése nyomán várható-e a kisebbségi jogok megemelt szintű érvényesítése?

Az óvatos ember csak jóslásokba bocsátkozhat, az azonban bizonyos, hogy a kisebbségek számára fontos kérdéseknek a zöme a köztársasági szintről a tartományi szintre helyeződött át (kultúra, oktatás, nyelvhasználat, tömegtájékoztatás). Például: az iskolák alapítása és megszüntetése, az iskolák igazgatása és a beíratási körzetek meghatározása, a nemzetiségi tantervek, majd a szabadkai Népszínház működtetése és így tovább. Abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a Vajdasági Magyar Szövetségnek milyen ráhatása volt a legkülönbözőbb történésekre a tartomány területén, elég nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a VMSZ álláspontokat kialakító jelenléte a Vajdaságban jóval nagyobb és közvetlenebb, mint Belgrádban. ĺgy az esély is kézenfekvőbb. A nemzeti tanácsokat lehet most helyzetbe hozni. A lényeg az, hogy a jövőben semmiképpen se lehessen a kisebbségeket érintő kérdésekben a kisebbségek feje fölött dönteni.

Ez lényegében a tényleges út a VMSZ által meghirdetett három lépcsős autonómia felé?

Az omnibusztörvény elfogadásával a vajdasági autonómia valós tartalommal telítődik meg, az első pillér tehát épül. A nemzeti tanácsok létrejöttével pedig voltaképpen a perszonális autonómia veszi kezdetét. Ami a területi autonómiát illeti, a kilenc, elsősorban magyarok által lakott önkormányzat regionális együttműködése révén alapszinten már megmutatkozik a lehetőség, de nem a körzet elnevezése a lényeges, hanem az, hogy az önkormányzatokról szóló törvény minapi elfogadása után az önkormányzatok hatásköre jelentősen bővül. Ezáltal a területi öszszefogás is nagyobb értelmet kap. Reménykedünk, hogy az előrelépés mindhárom területen megvalósítható. Közben persze a tapasztalatok is levonhatók. Például az, hogy a VMSZ igazolta, van tér a Vajdaságban a szerb pártokkal, illetve a szerb közösséggel való együttes fellépésre. Nincs tehát áthidalhatatlan ellentét a nemzeti többség és a nemzeti kisebbség között. Azokat a partnereket kell megtalálni, akik nem veszik elő a magyar kártyát. A jelszó: egyesíteni a különbözőségeket. A Vajdaság erre példa lehet.