A nyolcadik német ül a pápai trónon

Az első német pápát, V. Gergelyt 996. május 3-án választották meg, mindössze 24 éves korában. A szász Karintiai Brúnó, a 138. pápa, alig három évvel később, 999 februárjában maláriában meghalt.

A 149. egyházfő volt II. Kelemen. Morsleben és Homburg grófját 1046-ban nevezte ki pápának III. Henrik római király, akit aztán a pápa császárrá koronázott. Egy évvel később azonban meghalt, állítólag megmérgezték.

A bajor II. Damasust 1048. július 17-én szentelték fel, de 24 nappal később meghalt.

Az elzászi IX. Leó (1049–1054) hozta létre a bíborosok kollégiumát, melynek legutóbbi dékánja Ratzinger bíboros volt. Példás életének, szerénységének és az egyházi erkölcsiség melletti elkötelezettségének köszönhetően már 1087-ben szentté avatták. Az ő uralkodásához kötődik a keresztény egyház kettészakadása: Róma és Bizánc 1054-ben, néhány hónappal IX. Leó halála után szakított egymással.

Az őt követő II. Viktor (1055–1057) sváb volt, és eredetileg Dollenstein-Hirschberg grófja. Ő erősítette meg a papi cölibátus gyakorlatát.

Lotaringiai Frigyes, a lotaringiai herceg fivére IX. István néven lett pápa (1057–1058), és az eretnekség elleni harca miatt vált híressé.

VI. Adorján (1522-1523) volt a mostani előtti utolsó német pápa. Utrechtből származott, de apja német volt. A 218. pápát gyűlölték a rómaiak, akik olasz pápát szerettek volna. Egészen II. János Pálig nem is választottak többé nem itáliai egyházfőt. (mti)