A nagy világnézeti viták éve

Az év elején a Szövetség a Családért nevű szervezet által kezdeményezett családvédelmi népszavazás gerjesztett nagy feszültséget a társadalomban. Arról szavazhattunk, házasodhassanak-e az azonos neműek, fogadhassanak-e örökbe gyermeket, illetve hogy legyen-e kötelező a szexuális nevelés és az eutanáziáról való tájékoztatás az iskolákban. A február 7-i népszavazást nagy társadalmi vita előzte meg, amely azonban helyenként már hőzöngésbe csapott át, a vitakultúránk fejlettségi szintjéről árulkodva. A népszavazás hatmillió eurónkba került, miközben a vitákban a legnagyobb hangsúlyt kapott kérdést már rendezte az alkotmány, az ugyanis csak férfi és nő között teszi lehetővé a házasságot. 

Masszív kampány 

A lobbiba nagy erőkkel kapcsolódott be az egyház, és az egész ország megismerhette Anton Chromík, a Szövetség a Családért szóvivőjének nevét. Ilyen masszív kampányra társadalmi kezdeményezés esetében nem volt még példa Szlovákiában: pár nappal a szavazás előtt például felbukkant egy rejtélyes „szomszéd”, aki országszerte elárasztotta a postaládákat egy gyűlölködő levéllel, melyben a népszavazáson való részvételre buzdított. 

A népszavazás megosztotta a politikusokat, de az egyes politikai pártokat is. A Híd például hivatalosan semlegesen állt a kérdéshez, ám vezető politikusai más-más véleményt képviseltek: míg Bugár Béla vagy Nagy József kiálltak a népszavazás üzenete mellett, Solymos László vagy Rudolf Chmel nem vettek részt a szavazáson, a kisebbségek védelmének fontosságát hangsúlyozva, Lucia Žitňanská is ellenezte a referendumot.

Az MKP mint „a hagyományos családmodell támogatója” a választáson való részvételre buzdított, és még a kampány magyar vonalának szervezésébe is besegített. Végül 21,4 százalékos részvétellel a népszavazás érvénytelen maradt: elemzők szerint az érdeklődés hiánya játszotta a főszerepet az eredményben, ám sokan szándékosan bojkottálták is a referendumot. Egyes politikusok úgy vélekedtek, a népszavazás kihatással lesz a szlovákiai politikai események alakulására a 2016-os parlamenti választások előtti időszakban, hamarosan azonban teljesen elsöpörte a témát egy másik kérdés. 

Befogad vagy megvéd? 

Ahogy a népszavazás ügye tulajdonképpen „mondvacsinált” téma volt, ugyanúgy a menekültügy is inkább csak elméleti szinten érintette a mindennapjainkat idehaza. Májustól októberig, amikor Európában tetőzött a menekülthullám, és például a szomszédos Magyarországon 140 ezren adtak be menekültjogi kérelmet, Szlovákiában mindössze negyven menekült akart volna letelepedni. 
A közhangulatot azonban teljesen átitatta a téma, a közösségi médiát ellepték az álhírek, az összeesküvéselméletek és a hamis képek, és a politikai pártok is „felkarolták” az ügyet. Pro és kontra is tüntetéseket és különféle demonstrációkat szerveztek országszerte. 

Dél-Szlovákiát a menekültek bősi elhelyezése kapcsán érintette közvetlenül a kérdés, Bősön helyi népszavazás és tüntetések kísérték az intézkedést. A menekültek megérkeztek a helyi táborba, és azóta is békésen megvannak a helyiekkel, bár ahogy arról lapunk is tudósított, a menekültek összeférhetetlenségéről szóló álhírek itt is kipattantak. 

Elutasító állásponton 

Robert Fico miniszterelnök Szlovákia részvételét a menekültválság kezelésében 149 iraki asszír keresztény menekült befogadásával szándékozott megoldani. Nyitra környéki falvakban tervezték őket elhelyezni, aminek a helyiek egy része nem kifejezetten örült. A 149 menekült jelenleg a homonnai menekülttáborban vár további sorsára. A szlovákiai politikai pártok nagyrészt egyetértettek abban, hogy a kötelező kvótákat el kell utasítani, ám a szolidaritás mértékében már eltért a véleményük. A legagresszívebb retorikát képviselő Robert Fico ráerősített az egyébként is negatív közhangulatra, amelyet csak tovább rontott a novemberi párizsi terrortámadások híre. 

A felmérések azt mutatták, az emberek nagy része elutasítja a menekültek szlovákiai letelepítését. A magyar politikusok közti versengésbe is benyomult a téma: Nagy József hidas EP-képviselő egyik nyilatkozata kapcsán az a hír kezdett terjedni, a Híd dél-szlovákiai falvakba telepítene migránsokat. Az MKP petíciót is indított a kötelező kvóták bevezetése ellen. 

Míg az emberek nagy többsége nem kért a nagyobb szolidaritásból, vezető értelmiségiek szerint Szlovákia kiábrándító módon „levizsgázott” a menekültválságban – évértékelőjében így nyilatkozott lapunknak Hunčík Péter pszichiáter vagy Simon Attila történész is. A karácsonyi ünnepek előtt némileg háttérbe szorult a téma, ám mivel a menekülthullám csitulására 2016-ban sem számíthatunk, ez a háttérbe szorulás várhatóan átmeneti lesz csak. 

MILYEN VOLT 2015 A NAGYVILÁGBAN? Összefoglalónkat itt találja

MENNYI PÉNZT SZÓRT EL IDÉN A KORMÁNY? Erről itt olvashat bővebben.

ARRÓL, HOGYAN SZÓLT BELE A VILÁG AZ ÉLETÜNKBE 2015-BEN, ide kattintva tájékozódhat.

AZ IDEI ÉV LEGNAGYOBB POLITIKAI BOTRÁNYAIRÓL itt olvashat.

HOGYAN KERÜLT A MÉLYPONT UTÁN ISMÉT A CSÚCSRA A SMER? Itt választ kap a kérdésre.