A minimálbér elszállása rossz hír a szegényebb régióknak

Férfiak egy csoportja ül a helyi kocsma előtt. A napsütéses nyári napot dohányzással és sörözéssel töltik. A munkanap közepén történő alkoholfogyasztás egyiküket sem zavarja, hiszen mindannyian állástalanok, és ha időnként találnak is alkalmi munkát, ezeknél nem fenyeget, hogy megfújatják velük az alkoholszondát.

„A régiónkban már minden jó munkahely foglalt. Az ötvenes éveikben járó férfiaknak esélyük sincs arra, hogy legálisan tisztességes pénzt keressenek. Ezért alkalmi munkákat vállalok, burgonyát termesztek, baromfit tartok. Bár, a mai takarmányárakat figyelve, hamarosan valószínűleg már csak nyulakat fogok tartani”

– panaszkodik Andrej Beran, a Rimaszombattól pár kilométerre fekvő Cserencsényben (Čerenčany). A Rimaszombati járás már régóta Szlovákia legnagyobb munkanélküliséggel küszködő régiójának számít. Minden ötödik ember állástalan, miközben a politikusok szinte alig törődnek azzal, hogy javuljon a helyzet.

Megszűnő munkahelyek

Hogy a munkapiaci helyzet a legelmaradottabb régiókban is javuljon, annak több akadálya is van, amelyek közül a legújabb a magas infláció. Ez utóbbi miatt ugyanis a politikusok a minimálbér legalább kétszámjegyű indexálását fontolgatják, vagyis minimum tíz százalékkal nőhetne. A legalacsonyabb keresetű munkavállalók jövedelmének a látványosabb növelése a lakosság egy részének azonban súlyos érvágást okozna.

„A minimálbér nem szociális juttatás. A minimálbér a munka ára, és itt a piaci elveknek kellene érvényesülniük. Ha a politikusok a minimálbért a piaci szint fölé emelik, az a szegényebb régiókban az alacsony termelékenységű munkavállalók munkahelyeinek a megszűnéséhez vagy a munkahelyteremtés visszaszorulásához vezet”

– magyarázza Róbert Chovanculiak, az INESS gazdaságkutató intézet elemzője. Az alacsony munkatermelékenységű alkalmazottak túl drágák lesznek a munkáltatók számára. Idővel ezeket így olcsóbb gépekkel helyettesítik, vagy a vállalatok olyan országokba költöznek át, ahol alacsonyabbak a bérköltségek.

A fizetések indokoltnál nagyobb ütemű növelése az erre legalkalmatlanabb időpontban történik. Az energiaárak drasztikus növekedése miatt a cégek közüzemi számláin egyre nagyobb összeg szerepel, és nem minden vállalkozás képes ezeket beépíteni a termékek és szolgáltatások végső árába. Ilyesmi csak egy ideális világban lehetséges, ahol a vállalatok nyeresége és az alkalmazottak fizetése az árakkal együtt emelkedik. Jelenleg azonban messze nem egy ideális világban élünk. Az elkövetkező hónapokban rengeteg embernek kell majd szembenéznie eddig nem látott egzisztenciális problémákkal, a vállalkozásoknak pedig kemény küzdelmet kell vívniuk a versenyképességük megőrzéséért. A kisvállalkozásoknak egyre nehezebb lesz új munkahelyeket teremteniük, mivel a bevételeikből erre már nem telik.

A politikusok döntenek

A minimálbér jelenleg bruttó 646 euró. Ez az alapszint. A második sávba tartoznak például a bolti eladók, az ő minimálbérük 762 euró. Az összes járulék és adó megfizetése után a munkáltató havi összköltsége ez esetben 1030 euró, ami már így is túl nagy összeg a kétszámjegyű munkanélküliséggel küzdő régiók munkáltatói számára. Jövőre ezek a költségek azonban 100–200 euróval nőhetnek. A politikusok még nem mondták meg a konkrét összeget, a nyilatkozataik alapján azonban kétszámjegyű növekedésre számíthatunk. A tízszázalékos emeléssel a minimálbér első sávja 710 euróra emelkedhet. Az elárusítók így bruttó 852 eurót kapnának, a munkáltatók költségei pedig 1152 euróra emelkednének. A magasabb költségek pedig magasabb munkanélküliséghez vezethetnek.

Hogy mennyivel is nő a minimálbér, az a szociális partnerek közötti egyezségtől függ. A munkáltatók azonban eddig még soha nem állapodtak meg a szakszervezetekkel a minimálbér emeléséről, ezért a politikusoké volt a végső szó. A szavazatvásárlás visszaszorításának érdekében ugyanakkor egy automatikus rendszert vezettek be. A szociális partnerek közötti megállapodás hiányában ez automatikusan a két évvel korábbi átlagbér 57 százalékára emeli a minimálbért. Így a minimálbér jövőre 691 euróra emelkedne. A politikusok számára azonban ez nem tűnik elegendőnek.

A minimálbér erőteljes emelését úgy próbálják eladni a lakosságnak, mint az életszínvonal erőteljes emelkedését. Egy ilyen egyszerű megoldás azonban nem segít az elmaradott régiókon. A jó infrastruktúra például sokkal inkább elengedhetetlen előfeltétele az olyan gyárak építésének, amelyekben a munkavállalók regionális összehasonlításban átlagon felüli fizetést kapnak, aminek köszönhetően több pénzt hagyhatnak a helyi üzletekben is. Az elkészült közúti infrastruktúrának köszönhető például az, hogy a Jaguar Land Rover brit autógyártó pár éve úgy döntött, Nyitra mellett épít autógyárat. A konszern vezetőségét az ottani alacsony munkanélküliségi ráta sem tántorította el. A sokkal több szabad munkaerővel kecsegtető régiók az utak hiánya miatt szóba se jöhettek.

Regionális bérszakadék

Az állam szempontjából a minimálbér erőteljes emelkedése előnyös, hiszen az adó- és járulékbevételek ennek köszönhetően automatikusan emelkednek. Optimális esetben évente több tízmillió euróval. A munkavállalók is magasabb nettó jövedelemhez jutnak, de csak addig, amíg a gyár vezetése úgy nem dönt, hogy az olcsóbb munkaerővel rendelkező országokba költözik. A vállalatoknak a béremelésekhez szükséges pénzt ugyanis a munkatermelékenység növelésével kell megkeresniük.

„Az elmúlt években a minimálbér négyszer gyorsabban nőtt, mint a munkatermelékenység, és majdnem kétszer olyan gyorsan, mint az átlagbér”

– figyelmeztet Chovanculiak. A bérköltségek ilyen gyors növekedése miatt az ország keleti régiói egyre jobban lemaradnak. A világjárvány előtt Eperjes megyében például a felével több szabad állást kínáltak, mint ma, és hasonlóan rossz adatok érkeznek az ország többi keleti régiójából is. Ezzel szemben Szlovákia iparosodott, nyugati és északi részén az állásajánlatok száma körülbelül ugyanannyi, mint a vírus terjedése előtt. „Megváltozott azonban a munkanélküliség szerkezete is. Míg a világjárvány előtt a tartósan állástalanok az összes munkanélküli 37,5 százalékát tették ki, ma már a 45,5 százalékát” – teszi hozzá Chovanculiak, aki szerint a regionális minimálbér lehetne a megoldás. Míg nyugaton ugyanis a vállalatoknak nem okoz gondot, hogy még az állam által előírtnál is több pénzt fizessenek az embereknek, keleten a helyzet ennek az ellenkezője.

BRANISLAV TOMA

A szerző a Trend gazdasági hetilap munkatársa