A megnyilatkozás belső kényszere

Esztergom. Kettős kiállítás nyílt péntek délután négy órakor a Féja Géza Közösségi Házban. A falakon körben gyönyörű festmények, a kiállító teremben felállított asztalokon parányi, élethű és működőképes makettek kápráztatták el a megnyitóra összesereglett érdeklődőket. Gottschick Márton, a táti Duna Művészkör tagja belső ösztönzésre kezdett a képalkotáshoz. Az akvarelljein és olajképein tükröződő harmonikus, nyugodt tájak a természettel való olyan bensőséges kapcsolatra utalnak, amely meghatározónak tűnik az alkotó számára. Amint azt a művész elmesélte, életének közel hetven esztendeje alatt az országnak számos olyan részén élt több-kevesebb ideig, amely természeti szépségével magára vonta a figyelmét. Hegedűs Sándor makettjei megdöbbentő realitással, történeti fejlődésében mutatják be a múltbéli paraszti világ munkaeszközeinek változását, azt a folyamatot, ami pl. a kézi sarlótól a cséplőgépig vezetett. Láthatunk teljes részletességgel kidolgozott parasztgazdaságot, parányi lovakkal, kocsikkal, gazdasági és lakó épületekkel, valamint vízi malmot, szélkereket is. Hegedűs Sándor alkotásai hozzásegítik a ma emberét a falusi életviszonyok megértéséhez, amely korunk urbanizálódó világában lassan a feledés homályába vész – hangsúlyozta megnyitó beszédében dr. Kovács József népi iparművész. Mindkét kiállító művészre érvényes az a megállapítás, amely az amatőr képzőművészeti mozgalmon belül meghatároz bizonyos „vasárnapi” alkotókat. Olyan művészeket jelöl ez a fogalom, akik szabadidejükben festenek, alkotnak. Vasárnapi festőnek lenni nem minőségi meghatározottság, csupán státusz. Alkotásaikban a megnyilatkozás belső kényszere munkál, műveik a látható világ képi, vagy éppen tárgyiasult vetületei.