A média is felelős a magyarellenes hangulatért

Kevés szlovák lapról mondható el, hogy gyakran foglalkozik kisebbségi ügyekkel, s főként, hogy a kérdést nem a tipikus szlovák sztereotípiákon keresztül közelíti meg. A Týždeň miért karolja fel a többség számára kellemetlen magyar témákat?

Erre egyszerű a válasz: mi nem nemzetiségük szerint osztályozzuk az embereket, hanem aszerint, hogy becsületes polgárok-e vagy bűnözők. Ha tehát kirobban egy botrány – például, amikor megverték Malina Hedviget – nem gondolkodom azon, hogy magyar, szlovák, ruszin vagy német-e. Számomra az a fontos, hogy egy ártatlan lányról van szó, akit megtámadtak a szlovák szélsőségesek. Nem a magyar kisebbséget vagy a szlovák többséget, hanem azokat akarjuk védeni, akiket sérelem ért.

Miért fél a többi szlovák sajtótermék – a Sme kivételével – ezektől a témáktól?

Figyelembe veszi azt a tényt, hogy olvasóik többsége szlovák, nekünk szlovákoknak pedig előítéleteink vannak a magyarokkal szemben. Ha a szlovák újságok például védelmükbe vennék Hedviget, akkor attól félnének, hogy csökkenne a példányszámuk. Úgy vélem ez a fő motiváció, kisebb részt pedig az, hogy ők maguk is nacionalisták. Ez beteges gondolkodásmódra vall.

És megalapozott ez a félelmük? Hogyan reagálnak az önök olvasói az úgynevezett magyar ügyekre?

Amikor védelmünkbe vettük Malina Hedviget, vagy kritizáltuk a nyelvtörvényt, nem érzékeltük, hogy csökkent volna az eladott példányszámunk. De ez attól is függ, hogy mennyire toleráns és értelmes az adott lap olvasótábora. Aki magyarellenes cikkeket közöl, az magyarellenességre neveli az olvasóit. És ezt aztán már nem lehet megváltoztatni. Ami pedig a lapunkban megírt „magyar ügyeket” illeti: 90 százalékban helyeslő reakciókat kaptunk olvasóinktól. Pozitív észrevételek érkeztek az Orbán Viktorral – aki Szlovákiában a szlovák politikusoknak köszönhetően szinte ördögként, az országot fenyegető személyként él a köztudatban – ősszel készített interjúnkra is. Nekem egyébként kimondottan jó benyomásom volt róla: nem volt beképzelt, figyelt a kérdéseinkre, ha nem tudott válaszolni, akkor visszakérdezett. A Týždeň olvasói körében nem divat negatívan reagálni valamire csak azért, mert magyar. Sőt, éppen fordítva, úgy érzem, olvasóink kritikusabbak saját magukkal, tehát a szlovákokkal szemben, mint a magyarokkal – amit én nagyon egészséges hozzáállásnak tartok.

Szlovákiában még mindig sok mindent el lehet kendőzni a magyar kártyával, számos sztereotípia él a magyarokkal és Magyarországgal kapcsolatban. Nem ludas ebben a szlovák média is?

1991 óta vagyok újságíró, ez idő alatt megismerhettem a szlovák újságírók és kiadók nagy részét, nagyjából tudom, hogyan gondolkodnak, mi van a háttérben. A szlovák újságírók a szlovák közvélemény nézeteit tükrözik, a hazai magyarokkal és Magyarországgal szemben is. Semmivel sem toleránsabbak és felvilágosultabbak, mint a szlovák társadalom. Ebből következik az, hogy a szlovák médiában is élnek a magyarokkal kapcsolatos mítoszok. Például Dag Daniš (a Pravda volt, a Hospodárske noviny jelenlegi főkommentátora – szerk. megj.) emészthető cikkeket ír a szlovák belpolitikáról, ha viszont a magyarokról ír, akkor az az érzésem, hogy rosszabb, mint az SNS. Számtalan ilyen példát lehetne sorolni. Igen, a szlovák média nagyban felelős azért, hogy milyen a magyarokkal kapcsolatos hangulat. Vagy vegyük csak azt, ami a tavalyi államfőválasztás előtt történt a Markíza tévé vitaműsorában. Zlatica Puškárová egy videóbejátszást mutatott be Iveta Radičovának, mely egy MKP-s akción készült, ahol Radičová mellett Orbán Viktor is részt vett. Orbán ott a magyar nemzet egységéről mondott valamit, erre bevágtak egy másik felvételt, amelyen Radičová arról beszél, hogy egységben az erő – mintha Orbánnak bólogatna. Közben Radičová teljesen más összefüggésben, a VPN-nel kapcsolatban mondta ezt. Ha a legnézettebb televízió a választások előtt ilyet tesz a fő vitaműsorában, ez a magyarellenes hisztéria olyan mértékű táplálásához vezet, hogy még a szlovák jelöltek is kvázi a „magyarok” kezében vannak. Ez is nagyban befolyásolta az államfőválasztás végeredményét és hozzájárulhatott ahhoz, hogy továbbra is olyan elnökünk van, aki soha semmi érdekeset nem mond és nem csinál. És semmi sem történt azután, hogy ezt a Markíza megtette, nem csökken a népszerűsége a manipuláció végett. Sajnos a szlovák újságírók nagyban hozzájárulnak a szlovákok és magyarok közötti értelmetlen akadályok építéséhez.

Milyennek látja ön a szlovákiai magyarokat?

Ha azt kellene elmondanom, ami elsőre eszembe jut, akkor ezek lennének: érdekes humorérzékük van, kitűnő a konyhájuk, szívélyesek, másrészt úgy látom, hogy kissé zárkózottak is. Ami talán a kisebbségi létből fakad, és abból, hogy a többség által támadva vannak. Emellett úgy érzem, hogy bizonyos értelemben nem szabadok. Azóta, hogy az MKP szétvált MKP-ra és Hídra, olyan kifejezéseket hallok – katasztrófa, árulás –, amelyek egy nem szabad társadalomra jellemzők, nem pedig egy olyan közösségre, melyben 20 évvel a rendszerváltás után mindenki szabadon azt tesz, amit jónak lát. Ha Bugár Béla és a körülötte lévő emberek úgy döntöttek, hogy nem akarnak az MKP-ban maradni – bármi okból –, és saját pártot alapítottak, miért kell hisztérikusan katasztrófát kiáltani? Ebben érzem ezt a nem szabad állapotot. Ez talán azzal magyarázható, hogy jó ideig csak egy magyar párt létezett: az „egypártrendszer” a kisebbség körében a demokratikus körülmények között is fennmaradt. Ez pedig azt vonta maga után, hogy a párt politikusai bármit megtehettek, mert nem voltak pótolhatóak, nem volt más magyar párt. Talán emiatt is alakult ki az az érzés, hogy rossz az, ha már nem csak egy párt lesz. Mert akkor választani, dönteni kell. Kissé olyan érzésem van, hogy a magyar kisebbség fél a választás lehetőségétől. Pedig szerintem teljesen normális és pozitív, hogy ez a lehetőség megvan, legalább kialakulhat egyfajta versenyhelyzet, a pártok motiváltak lesznek, hogy valami újjal rukkoljanak elő. Az MKP azzal, hogy nem volt konkurense, teljesen lustává vált, akkor is megkapták volna a 10 százalékot, ha semmi újat sem tettek volna le az asztalra. Így új ötleteket, szebb óriásplakátokat, új megoldásokat kell felmutatniuk, ami jó. Kicsit olyan érzésem van, mintha a magyar kisebbség egy része ezt még nem szokta volna meg.

És születtek új ötletek, új megoldások?

Az elején leszögezném, hogy én ebben a kérdésben a Híd oldalán állok. Rájuk fogok voksolni a választásokon is. Szeretem, ha magyarok és szlovákok együtt dolgoznak, nem kedvelem a tisztán szlovák vagy magyar pártokat. A párt listáján indulnak az OKS jelöltjei is – nagyrészt a bársonyos forradalom résztvevői – akiket régóta ismerek és nagyon tisztelek, de a Bugár körüli csoportot is régóta ismerem, és bízok bennük. De hogy a feltett kérdésre válaszoljak: igen, úgy érzem, hogy a Híd a gazdasági kérdésekben sokkal előrébb tart, mint az MKP akkor, amikor Bugár vezette a pártot. A Hídnak sokkal erősebb gazdasági programja van, mint az MKP-nak, amit én fontosnak tartok.

És az MKP?

Az MKP a „válás” után érzésem szerint unalmasabbá vált. Bugár nélkül – akit én mindig is érdekes politikusnak tartottam – az MKP mintha elvesztette volna az egyik lábát. Az MKP azzal, ahogy övön aluli ütésekkel támadja a Hídat, egyre inkább hasonlít a szlovák pártokra. A szlovák politikában ugyanis nagyon gyakoriak az övön aluli ütések, szinte csak övön aluli ütések érkeznek. Bugár vezetése alatt az MKP a lényegi kérdésekben nem használt ilyeneket, az MKP pedig egyre inkább a szlovák pártokra jellemző módszereket használja: intrigál, övön aluli ütéseket visz be, igaztalanságokat állít ellenfeleivel szemben.

Sok évig élt az a kép vagy mítosz, hogy a hazai magyar politikusok jobbak, becsületesebbek, mint a szlovák politikusok. Ez mintha 2006 után megdőlt volna. Becsületesebbek, vagy csak a politikai marketingjük volt jobb, az egység mindent elfedett?

A szlovák politikusok között is vannak becsületes politikusok, akik nem lopnak és nem hazudnak. De sok olyan is van, aki az ellenkezőjét teszi. A hazai magyar politikusok a jobb szlovákiai politikusok közé tartoztak az elmúlt 20 évben.

Több magyar kritikusa is úgy véli, hogy a hazai magyar kisebbség politikusait fekete-fehéren látja és láttatja. Sokan nem kedvelik például Világi Oszkárt, aki az ön barátja, Bugár Bélát kritikusai technokrata, pragmatikus politikusnak tartják, aki autoritatív módon irányította az MKP-t, míg önök elvhű, értelmiségi politikusként prezentálják.

Világi Oszkárt még a VPN-es korszakból ismerem, de jó ha három évente egyszer találkozom vele. Ha valaki úgy gondolja, hogy azért készítettünk vele interjút, mert családi barátok vagyunk, akkor ez nem igaz. Ugyanakkor nagyra tartom őt, azt, amit 89-ben és utána tett. Nem tudok megfeledkezni arról, hogy akkor a szabadságért harcoltunk, Oszkár pedig ebben a harcban a jó oldalon állt, és nagyon aktívan ki is vette a részét a küzdelmekből. Nagyra tartom őt azért is, amit emberileg és a vállalkozásaiban is elért. Ami pedig Bugár Bélát illeti: sohasem állítottam, hogy ő egy entellektüel. Én sem tartom magam annak. Bugárban azt becsülöm, hogy betartja a szavát. És ez nagy szó, ugyanis itt senki semmit sem tart be. Mindenkinek a pénz és a karrier számít, és ezért képesek mindent felrúgni. Ez ugyanúgy érvényes Dzurinádra is, mint Mečiarra. De Bugárra nem – legalábbis nekem ilyenek a tapasztalataim vele kapcsolatban. Nem tudom, hogyan irányította a pártját, de feltételezem, hogy az MKP-nak is volt alapszabályzata. A többség véleményével szemben pedig nem tudta volna önkényesen átvinni az akaratát. Ennek az ellenkezőjét talán azok az emberek állítják, akik akkor féltek felemelni a szavukat, igennel szavaztak, aztán meg azt állították, hogy autoritatív módon irányítja a pártot. De ezzel inkább saját magukról állítanak ki bizonyítványt, mintsem Bugárról. De mint mondtam, nem vettem részt az MKP ülésein, így ezt nem tudom megmondani.

Egy hónap múlva a szavazóurnákhoz járulunk. Mennyire lesznek fontosak ezek a választások? Négy éve úgy fogalmazott, hogy 1998-hoz vagy 2002-höz képest már nem kulcsfontosságú az akkori voksolás.

Akkor azt írtam, hogy a jobboldali koalíció, mely nyolc évig volt hatalmon, lustává vált, hozzászokott a hatalomhoz, arrogáns lett, megtanult hazudni és lopni. Ezért jobb lesz, ha négy évig ellenzéki kúrára lesz fogva. Ezt a véleményemet ma is tartom. Már akkor az Unió és a NATO tagjai voltunk, nem fenyegetett, hogy az ország alapvető irányvonala megváltozik. Most viszont azt állítom, hogyha további négy évig a jelenlegi vulgáris, korrupt és primitív koalíció irányítaná az országot, az nagyon megkárosítaná Szlovákiát. Nyolc év ilyen fertő sok egy országnak. Ezért a mostani választások fontosabbak, mint a 2006-osak voltak.

Négy éve azt mondta, hogy ha nyer a Smer, akkor inkább alakítson koalíciót a rokonlelkű HZDS-szel, mint a jobboldali pártokkal, vagy mint a jobboldali pártok Mečiarral. Jobb lett így?

Továbbra is érvényes, amit akkor állítottam. Ha 2006-ban a jobboldali pártok a HZDS-szel léptek volna kormányra, akkor a Smernek ma nem 30, hanem 50 százaléka lenne, az SDKÚ, a KDH és az MKP pedig teljesen diszkreditálódott volna, és még esélytelenebb lenne, mint most. Egyrészt az arroganciájuk elviselhetetlen lett volna, a 12 év kormányzás alatt felgyülemlett korrupciós botrányok kivédhetetlenek lettek volna, s mindehhez azzal kellett volna összeállniuk, akit korábban Remiáš meggyilkolásával, az elnök fiának elrablásával, Szlovákia szétrablásával gyanúsítottak. Nagyon jó, hogy akkor nem léptek koalícióra Mečiarral, azzal ugyanis teljesen megsemmisítették volna a becsületes közélet potenciálját. Így még – úgy-ahogy – él egy jobb Szlovákiába vetett remény.

Koalícióra kellene lépniük az ellenzéki pártoknak a Smerrel, ha úgy alakulnak az eredmények?

Ha lehetséges lesz egy jobboldali koalíciót kialakítaniuk, akkor ezt mindenképpen meg kell próbálniuk. Ha valamelyikük közülük összeállna a Smerrel – és ez elsősorban az MKP-t, a Hídat és a KDH-t fenyegeti –, akkor ezzel elárulnák az összes 89-es eszményt.

És ha nem jöhetne létre tisztán jobboldali koalíció, s Ficóék le kívánnák cserélni eddigi koalíciós partnereiket?

Nem vagyok politikus, de sohasem állnék össze azzal a párttal, mely ide juttatta Szlovákiát – ugyanis az ő döntésük volt, hogy a HZDS-szel és az SNS-szel léptek koalícióra. Az ő felelősségük, hogy Harabin uralja az igazságügyet, hogy az SNS háborúval riogat, és megalázza a romákat. Ez nem az SNS hibája, ők ugyanis ilyenek, ez a Smer felelőssége, ők emelték be Slotáékat a kormányba. A Smerrel való kormányzás azt jelentené, hogy mindezt el kellene felejteniük, vagy pedig nekik is viselniük kellene érte a felelősséget. Én a Smerrel, a HZDS-szel és az SNS-szel soha sem lépnék koalícióra.

Ebben a kérdésben megosztott a közéletet kommentálók véleménye. Vannak, akik azt mondják, inkább egy normálisabb Smer vezette kormány, mint a jelenlegi formáció. Egykori kollégája, jóbarátja, Martin M. Šimečka, a Sme volt főszerkesztője is ezt állítja.

Nem, ebben különbözik a véleményünk. Šimečka azt mondta, hogy ő nem tenne ilyet, de a politikusoknak meg kell tenniük. De szerintem a politikus ugyanúgy ember, mint Martin Šimečka, tehát ha én ezt sohasem lépném meg, nem tanácsolhatom a politikusoknak, hogy ezt tegyék.