A magas infláció sokáig velünk marad, hogyan óvhatjuk meg a pénzünket?

Az ezredforduló óta nem volt olyan bizonytalan a helyzet, mint manapság. A világjárvány miatt elszabadultak az árak, rég nem látott inflációt szabadítva ránk. Ez utóbbi két fő tényezővel magyarázható. Egyrészt, a masszív pénznyomtatás lehetővé tette, hogy a kormányok pénzügyi támogatást nyújtsanak a magánvállalkozásoknak, és ennek eredményeként a munkavállalók akkor is kaptak fizetést, amikor a gyárak bezártak, másrészt, az állandó járványügyi zárlatok által korlátozott termelés áruhiányhoz vezetett, miközben a növekvő lakossági megtakarításoknak köszönhetően nőtt a kereslet. A gazdasági tényezőknek ez a szerencsétlen keveréke a legmeredekebb áremelkedéshez vezetett az euró bevezetése óta: az euróövezetben az infláció az elmúlt hónapban tíz százalékra ugrott.És ez csak a kezdete volt a komoly gazdasági problémák egész láncolatának. Az árak erőteljes emelkedése ugyanis a gazdasági növekedés gyengülésével párhuzamosan következett be, amelyet épp a magas energiaárak fojtogatnak. Egyre több mutató utal arra, hogy a gazdaságok recesszióba süllyednek, a termelés korlátozása pedig ismét áruhiányhoz fog vezetni, az árak meredek emelkedése így egyhamar nem ér véget. A bankokban elhelyezett pénz vásárlóereje emiatt hónapról hónapra csökken.

Nyakunkon a válság

Manapság már odáig jutottunk, hogy ha részvényekbe vagy kötvényekbe fektetjük a pénzünket, rövid távon az sem védi meg a megtakarításainkat a magas infláció okozta értékvesztéstől. Idén mindkét említett értékpapírfajta mínuszban fog zárni, és a jegybanki kamatemelések miatt a világ tőzsdéi is mínuszban vannak. A szakemberek szerint a pénz drágítása lehetne az, ami megfékezhetné a magas áremelkedést, ennek az árnyoldala azonban a részvények és kötvények értékének a csökkenése.

„Mindez csak kétféleképpen érhet véget: az infláció a vártnál is tovább lesz a központi bankok által meghatározott célszint felett, vagy a befektetések hozamai még az inflációnál is gyorsabban esnek vissza” – állítja Steen Jakobsen, a Saxo Bank vezető befektetési stratégája. Jelenleg úgy tűnik, hogy a jegybankok hosszabb távra megbékéltek a két százalék feletti áremelkedéssel. A pénzpiacok arra számítanak, hogy az amerikai jegybank kamatemelései már az idei utolsó negyedévben elérik a csúcspontjukat, és 2023 első negyedévében valószínűleg az Európai Központi Bank is felhagy a pénz drágítását célzó lépéseivel.

Az erőteljes kamatemelések megszelídíthetik a magas inflációt, de magukban hordozzák egy súlyos recesszió kockázatát. Jelenleg mindössze tizenkét központi bank nem szigorítja a monetáris politikát, ami 2006 óta a legkevesebb. „Sokan emlékezhetnek még rá, hogy mi jött nem sokkal 2006 után – a globális pénzügyi válság” – figyelmeztet Lukáš Kovanda, a Trinity Bank vezető közgazdásza. Szerinte hasonló forgatókönyv ismétlődhet meg most is a kamatemelések túlpörgetésével. A központi bankok ezért elfogadják a két százalék feletti áremelkedést, és óvatosan emelik a kamatokat, az euróövezetben 3,5 százalék felé.

Jövőre jobb lesz?

A kamatemelések korábbi befejezésével a részvényindexek emelkedni fognak. „Arra számítunk, hogy jövőre jelentős mértékben, legalább tíz százalékkal nő majd a részvényalapok értéke” – állítja Boris Tomčiak, a Finlord elemzője. A kötvények esetében a helyzet már nem lesz ilyen kedvező, ugyanis túl sok ország nyomja mesterségesen lefelé ezeknek az értékpapíroknak a hozamát. A kamatemelések idején az Európai Központi Banknak be kellett avatkoznia, hogy megakadályozza az olasz kötvények kamatszintjének a túlzott megugrását, de a brit és a japán központi bank is nagy mennyiségben vásárolja a saját állampapírjait. A túl magas kamatlábak ugyanis rendkívüli módon megnehezíthetik a fent említett országok finanszírozását.

Ne essünk pánikba!

Akik arra keresik a választ, hogyan fialtathatnák a pénzüket a leghatékonyabban az elkövetkező időszakban, azoknak érdemes visszapörgetni az időt. Az amerikai piac esetében 1801-től 2021-ig állnak rendelkezésünkre az adatok. „Senki sem él ugyan ennyi ideig, a grafikon azonban megmutatja, hogy hosszú távon hogyan kereshetünk sokat. Egy egydolláros részvénybefektetés az említett 220 év alatt 54,2 millió dollárra értékelődött fel, és az átlagos éves értéknövekedés 8,4 százalék volt” – mondta Tomčiak. A kötvényekbe fektetett egy dollár értéke ugyanekkor „csak” 50 206 dollárra nőtt, évi ötszázalékos átlagos felértékelődés mellett. Az elemzők ezért azt tanácsolják, hogy hagyjuk figyelmen kívül a jelenlegi árfolyameséseket – hosszú távú befektetéssel a pénz tisztességes felértékelődése idővel biztosan bekövetkezik.

Kockázatos árutőzsdék

A jövő év valószínűleg azonban nem kedvez majd az árutőzsdei befektetéseknek. A kőolaj árát például szeptember elejéig a recesszió veszélye nyomta lefelé, azután váratlanul az OPEC+-kartell – főként az arab országokból és Oroszországból származó nagy exportőröket tömörítő szervezet – váratlanul durva termeléscsökkentéssel megfordította az autósok szempontjából kedvező tendenciát. Novembertől az említett országok napi kitermelése kétmillió hordóval (egy hordó 159 liter) csökken.

A múlt hónap végén a Szlovákia számára is mérvadó északi-tengeri Brent nyersolaj hordóját 85 dollár körüli áron értékesítették. Az amerikai Goldman Sachs bankház szerint az OPEC+ jelentős termeléscsökkentésről szóló bejelentése 110 dollárra fogja felhajtani a kőolaj árát. Emellett Brüsszel a nyolcadik szankciós csomag részeként jóváhagyta az orosz kőolajra vonatkozó árplafon bevezetését. Moszkva válaszul a kőolaj Európai Unióba irányuló exportjának a leállítását tervezi. A korlátozott kínálat miatt pedig még drágább lehet az üzemanyag. De az is lehet, hogy mégsem, a közelgő recesszió ugyanis jelentősen csökkentheti a keresletet, az olaj ára így végül csökkenhet. Az árupiaci befektetések ezért az elkövetkező hónapokban rendkívül kockázatosak lesznek.

BRANISLAV TOMA

A szerző a Trend gazdasági hetilap munkatársa