A legnagyobb lehetőség

Bizton állítható, hogy a jövőt a magfúziós energia jelenti, amely teljesen környezetkímélő és nyersanyaga kifogyhatatlan. Jelenleg csupán a maghasadás elvén dolgozó atomerőművekkel állítanak elő villamos energiát. Ezek szélesebb körű alkalmazásának egyik gátja a lakosság félelme, a másik viszont az a tény, hogy a radioaktív anyagok forrása is véges, legfeljebb egy-két évszázaddal odázzák el problémát.

Teller Ede a hidrogénbomba megszerkesztésével megmutatta, mekkora energia szabadítható fel atommagok egyesítése által. Ez esetben a hidrogén egyik válfaja alakul át héliummá, óriási mennyiségű hő kisugárzása közben. Az alapanyag a közönséges víz, amelynek egy-két százaléka nehézhidrogént tartalmaz. A közönséges hidrogén magjában csupán egy proton van, nehezebbik változatában, a deutériumban mellette egy semleges neutron is található. Csupán ezt a változatot tartalmazó ún. nehézvizet kell kiszűrni, ezt elektrolízissel elbontani, ami közvetlenül felhasználható. Az egyetlen bökkenő, hogy a folyamat beindításához nagyjából tízmillió fokos hőmérsékletre van szükség. Napjainkig kétfajta megoldással kísérleteznek: a mágneszsák (TOKAMAK) fő hibája, hogy csak néhány tized másodpercig marad fenn a nagy forróságú mágnesburok, míg a lézeres bombázással ugyancsak nem tudtak eddig folyamatos üzemelést biztosítani. Optimista előrejelzések szerint néhány éven belül kidolgozható az ipari megoldás, de a pesszimisták is az évtized végére megoldhatónak tartják. A végtermék ez esetben teljesen tiszta, tehát környezetszennyezéstől mentes hő, amellyel villamos áram termelhető. De ugyancsak használható vízbontásra, amelynek folyamán oxigén és hidrogén szabadul fel. Ez utóbbi viszont – a megfelelő technológia kidolgozása után – járművek üzemanyagaként használható.

Egyértelműen elmondható, hogy a magfúziós energiára vár a legnagyobb jövő. Az egyetlen kérdésre, hogy ez mikor következik be, a legközelebbi évtizedek adják meg a választ. (oe)