A köztársasági elnök beszéde

Távolságtartásukban részint hideg számítás van, részint az, hogy így magukat mentesíthetik a kisember kínjától, mert vannak az ők, és vannak a mi. Mintha nem ugyanannak az államnak a polgárai lennénk. Az alternatív valóság építése lett a 21. századi politika válasza a problémamegoldásra. Alternatív látásmód, alternatív megoldásokkal, miközben a köznép jól messze van tartva a politikusoktól. A nyitrabányai észlénynek köszönhetően most már konkrét példát is tud az arcunkba tolni Fico, fél szemmel Orbán felé sandítva, hogy miért is tart egyre nagyobb távolságot a köznéptől a politikus, miért szemléli az eseményeket mind feljebbről, távolabbról, büszke gúnnyal, hogy az ország vezetésének a része, a földi halandók pedig csak hunyászkodjanak meg, mert ő a „Valaki”.

Sokszori meghallgatás után Peter Pellegrini beszédéből áthatott a művi aggodalom, megjátszott gondoskodás, a felszínes atyáskodás. Mindeközben a köztársasági elnök úr mintha a Fico-féle alternatív univerzumban ragadt volna.

Rég láttuk Pellegrinit. Korábban hozzá voltunk szokva az uborkaszezon csendjéhez. Az idei nyár, mit nyár (?!), 2024 úgy, ahogy van, egy véget nem érő politikai menetelés, ami híven tükrözi, mennyire szociális is a papíron szocdem Smer, és mennyire tartja tiszteletben a demokráciát, na meg az állandóan emlegetett jogot. Miközben a kulturálatlan kultúrasszony mindent felforgat, és tündértáncot lejtve építi a szerinte keresztényi és konzervatív, ám inkább csak haveri, korrupt, xenofób, homofób, meg úgy általában mindenfób, kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető, átpolitizált „kulturális életet”. Pellegrini hallgat, és valahol koktélt szürcsöl.

Miközben az emlegetett jogot nyilvánosan megerőszakolva, elítélt, korrupt arcok kerülnek szabadlábra, szétverik a NAKA-t, mert a belügyminiszter szerint nem elég hatékony – helyette létrehoznak három másik egységet az átlátható irányítás és spórolás jegyében –, Pellegrini hallgat, és fagyit nyalogat, valahol.

A köztársasági elnök láthatatlan. Láthatatlan, nem hallható, nem érzékelhető. Nyári szüneten van – miközben ez a luxus sokaknak nem elérhető, mert ugye vannak itt olyan úri huncutságok, mint villanyszámla, a szeptemberi iskolakezdés, kis nyugdíjból nagy gyógyszerbeszerzés.

Pellegrini eltűnt, és élvezi. Aztán Fico csettint, és érezhetően rekedten – tán még bulikázott egyet az előző este –, de jól begyakoroltan, határozott, nyugodt hangon elkezdi megmagyarázni az országnak az „apu iszik, mert te sírsz” logikájával, hogy azért van feszültség az országban, mert az emberek az utcára mennek tüntetni. Tapsvihar, függöny, csokor virág.

Nagy levegő. A cinizmus azért eszi meg szépen lassan a politikai életet, mert a képernyőn látható politikust szemmel láthatóan nem érdekli a valóság, ő csak választ fabrikál, amivel le lehet tudni a problémákat. A gondok tüneti kezelése gyorsabb, olcsóbb és egyszerűbb, mint megoldani az oktatásügy, az egészségügy problémáit, vagy érdemben kezelni a munkavállalók egyre kiszolgáltatottabb helyzetét. A kór Robert Fico és bandája, aki pedig Hello Kitty-s sebtapaszt nyom a társadalom bibis homlokára, az Peter Pellegrini, aki ott sem volt.