A konyha és a popkultúra

H. NAGY PÉTER

Mivel a film a konyhaművészet különbségein keresztül közelít a férfi-nő kapcsolathoz, az ellentét – első találkozásról lévén szó – már itt teljesen nyilvánvalóvá válik. A történet alapsémája és végkifejlete számunkra most mellékes, a produkció egyetlen eleme lesz fontos: a konyhaművészet mint kommunikációs alakzat.

Önkifejezési forma

Szintén emlékezetes megoldás a Julie és Julia – Két nő, egy recept című film cselekményvezetése, mely a főszereplők párhuzamos identitásával áll kapcsolatban. A Meryl Streep és Amy Adams által alakított hölgyek a konyhaművészetet önkifejezési formaként kezelik, s ez generációkon átívelő kontaktust teremt közöttük. A francia receptkönyv elkészítése, majd a benne foglaltak újraalkotása összeforr az aktuális életfelfogással. A film ilyen módon nemcsak azt tudatosítja, hogy az evés és a róla való beszéd a társadalmi érintkezés egyik alapvető formája, hanem azt is, hogy az ételkészítés spektruma a művészettől kezdve a terápián keresztül az udvarlásig terjed.

A legjobb lecsó

Kihagyhatatlan ebből a gondolatmenetből a L’ecsó című animációs mestermunka. A főhős patkány kalandjai során egy étterembe vetődik, ahol újdonsült gazdáját támogatandó zseniális főzőtudományról tesz tanúbizonyságot. Az ételkritikusnak készített lecsó remekül sikerül (a patkánybarátok segítségével), s bár az éttermet bezárják (mégiscsak patkányok vannak a konyhában), a csapat új kajáldát nyit, ahol Rémy és társai közösen tevékenykednek az idők végeztéig. Ez az egyik legszórakoztatóbb történet a konyhaművészetről (meg persze sok minden másról: barátság, szerelem stb.). A Pixartól nem is várható más.

A test feltálalása

Hosszasan sorolhatnánk a példákat a pángalaktikus gégepukkasztótól (Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak) a Korongvilágon készülő sárételeken át (Terry Pratchett: Vadkanapó) a törpök zabálásáig (A hobbit – Váratlan utazás), a továbbiakban azonban két fontos tendenciát jelölünk ki a szerteágazó témán belül. Az egyik talán a gasztronómia radikalizálásaként aposztrofálható, példaként pedig Peter Greenaway 1989-es remekét, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című filmet említjük.

„A szakács – olvasható a DVD hátlapján – gasztronómiai csodákat szolgál fel egy gyönyörű étteremben. A tolvaj az étteremben tartja zsarnoki fogadásait, miközben mindenkit terrorizál maga körül. Felesége veszélyes és tiltott szenvedélynek hódol. A nő szeretője élete legkockázatosabb viszonyát folytatja.” A történet a feleség megalázásától szeretőjének meggyilkolásán keresztül a hírhedt bosszúig, a brutális férj, a tolvaj megöléséig ível. A film egyik recenzense szerint Greenaway alkotásában „zabálnak, csámcsognak, falnak, szürcsölnek, nyeldekelnek – borjút, nyulat, őzet, halat, rákot, kagylót, gombot, kitépett köldököt, könyvet és legvégül megsütött embert, mert annál tovább már nem fokozható ez az evés-eksztázis, minthogy embert eszik az ember”. Valóban, a film zárójelenete, az emberi test feltálalása nemcsak sokkoló, hanem a konyhaművészet lezárulását is jelöli. Itt ugyanis nem gasztronómiailag manipulált testrészeket szolgálnak fel (mint ahogy sokunk kedvence, Dr. Hannibal Lecter teszi), hanem a teljes testet látjuk kiterítve.

Főzőműsorok kora

A másik tendencia akkor lesz érdekes, ha átgondoljuk, hogy a főzőműsorok korában élünk. Politikusok szakácskönyveket írnak, a tévében elképesztő mennyiségben láthatunk gasztronómiai show-kat. A médiában komoly üzletággá vált a konyhaművészet bemutatása, a popkultúra pedig élénken reagál az ilyen jellegű változásokra. Történt egyszer nem régiben, hogy Alan Carr Chatty Man című show-műsorában Lady Gaga volt a vendég. A jó hangulatú beszélgetést követően egy önmagában is megálló produkció vette kezdetét Cooking with Gaga címmel, amelyben a művésznő bemutathatta főzőtudományát. A dolog azonban ennél egy picit többről szólt. Gaga és Carr összjátékába ugyanis több olyan elem keveredett, amely megszakította vagy felfüggesztette az étkezési diskurzust, és a popikon életművén keresztül megkettőzte a látottakat és a hallottakat (például a tojás utazóládaként való definiálása, a Gagáról elnevezett ételkiegészítő, a Gaga-dalok átiratai). A Cooking with Gaga tehát a konyhaművészet és a főzőműsorok paródiájaként is értelmezhető, s ily módon azok kritikáját is nyújtja.

Miről is szól ez a műfaj? Attól, hogy valaki valamiben jó, miért kellene azonnal a konyhában is helytállnia? Amikor Gaga serpenyővel klopfolta ki a húst, visszautalta az ételkészítést oda, ahova eredendően tartozik: a hétköznapok világába. Semmi művészet.