„A kisebbség végének kezdetét jelentené a lap megszűnése”

Pár tízezres nemzeti kisebbség egy 60 milliós országban. Miben más az olaszországi szlovének helyzete, s miben hasonló a szlovákiai magyarságéhoz?

A Szlovákiában élő magyarokhoz hasonlóan az Olaszországban élő szlovén kisebbség is az anyaország tőszomszédságában él. Bár az állam a középiskolai szintig biztosítja a szlovén nyelvű oktatást, s támogatja a kisebbségi médiát, a szlovén fiatalok többsége mégis inkább Szlovéniában akar élni. Milyen a szlovén kisebbség helyzete Olaszországban, s milyen problémákkal küzd a kisebbségi sajtó? Bojan Brezigarral, a megalapításának 70. évfordulóját ünneplő Primorski dnevnik lapigazgatójával beszélgettünk.

Az elérhető információk szerint Olaszországban napjainkban körülbelül 100 ezer szlovén él . Ők szlovéneknek, vagy szlovénül beszélő olaszoknak tartják magukat?

Ez a szám nem teljesen pontos. Az olasz belügyminisztérium 20 évvel ezelőtti hivatalos adatai szerint körülbelül 70 000 szlovén élt Olaszországban. Jelenleg már ez a szám is túlzottnak tűnik. Én általában 50 000 olaszországi szlovénről szoktam beszélni. Bizonyára mindez attól függ, kiket tartunk szlovéneknek: csak azokat, akik a szlovén közösség részének tartják magukat, vagy mindazokat, akik szlovén elődökkel rendelkeznek. Ha az utóbbi szempontot vennénk figyelembe, akkor a szám határozottan nagyobb lenne. Nekünk viszont szlovénekről kell beszélnünk, nem olaszokról, akik beszélik a szlovén nyelvet.

Csökken a szlovén kisebbség száma? Mit mutatnak az elmúlt népszámlálások eredményei? Meddig élnek még szlovének Olaszországban?

A népszámlálások alkalmával nálunk nem kérdezik, ki milyen nyelven beszél, milyen a nemzetisége. A nemzetiségi kisebbségek védelmének rendszere Olaszországban az adott területtől, s nem a kisebbség számától függ. A kisebbségek védelme tehát egy bizonyos területen adott, s a jogszabályok lehetőséget adnak a lakosoknak, hogy éljenek a kisebbségeket megillető jogokkal, ha akarnak. Szerintem ez jó rendszer. Ami pedig a jövőt illeti, mindenki ismeri a kisebbségek legnagyobb problémáját. Mi a határon élünk, Szlovénia fővárosa, Ljubljana csak száz kilométerre van Trieszttől. Fővárosról van szó, ezért nagyon sok fiatal elhagyja régiónkat és Szlovéniában telepszik le: több ott a munkalehetőség, a szórakozási lehetőség. Nem szeretnék arra gondolni, hogy a szlovének egyszer eltűnnek Olaszországból, de tény: azzal, hogy a fiatalok tömegesen távoznak, társadalmunk javát veszítjük el. Ez pedig komoly probléma.

Milyen a szlovén kisebbség helyzete Olaszországban?

Határozottan nem nevezhető rossznak. 2001-től hatályos a parlament által elfogadott, kisebbségek védelméről szóló törvény, elismernek bennünket, vannak állami iskoláink, hivatásos színházunk, újságunk, állami rádiónk, egyórás műsorunk a tévében, s némi pénzt is kapunk kulturális tevékenységeinkre. De ami a legfontosabb, hogy az olaszok nem tartanak minket ellenségnek. Szlovénia függetlensége, a kommunizmus bukása, az Európai Unióhoz és a schengeni egyezményhez való csatlakozás sokat segített a kisebbségbarát légkör kialakításában.

Milyen a szlovén kisebbségi iskolarendszer?

Állami iskoláink vannak, amelyek a szlovének lakta Trieszt és Gorizia régiók egész területét lefedik. Az összes tantárgyat szlovénül tanítják, olaszul csak az olasz nyelvórákon beszélnek a tanárok. Az oktatási rendszer az óvodától egészen a középiskoláig szlovén tanítási nyelvű, a fiatalok pedig ezt követően Szlovéniában tanulhatnak egyetemeken. Az ott megszerzett diplomát egy kétoldalú, Szlovénia és Olaszország között aláírt egyezmény szerint automatikusan elismerik az olaszok. Csupán Udine tartományban vannak bizonyos problémáink, ott kétnyelvű iskola működik. Egyébként a teljes oktatási rendszert az állam finanszírozza.

Mennyire tart igényt a szlovén kisebbség saját, szlovén nyelvű sajtóra?

Rendkívül fontos számukra a saját sajtó. A napilap juttatja el az írott nyelvet a családokba. A többség olasz közegben él, mindenütt olaszul kommunikálnak, de így részben a lapnak is köszönhetően a szlovén nyelvet is használják naponta. A napilap mindenről tájékoztatja őket, politikáról, pletykákról, sportról, kultúráról… A szakkifejezéseket az emberek nem tanulják meg az iskolában, ezt a szerepet tölti be a napilap. Az emberek nálunk azt szokták mondani, hogy ha egyszer megszűnik a napilap, az a kisebbségünk végét fogja jelenteni.

Milyen a Primorski dnevnik piaci helyzete?

Mindenütt elérhetők vagyunk, de értelemszerűen csak szlovének vásárolnak minket.

Milyen példányszámban jelenik meg lapjuk?

Kis napilap vagyunk, valamivel több mint 5000–6000 példányt adunk el naponta. Másrészt a régiónkban élő szlovén családokban jelen vagyunk.

Hogyan áll össze a költségvetés? Kapnak valamilyen állami támogatást?

Igen, költségvetésünk körülbelül 50 százalékát a kormánytól és a regionális önkormányzattól kapjuk. Ezekben a napokban kezdte tárgyalni a parlament a nyomtatott sajtóról szóló törvény módosítását, s örömmel tölt el, hogy az állam a jövőben is támogatni fog minket.

Mennyi emberrel dolgoznak?

Mint említettem, nagyon kicsi napilap a miénk. 14 újságíró, néhány technikai és adminisztratív alkalmazott, összesen kevesebb mint 30 embert alkalmazunk.

Mi okozza lapjuknak a legnagyobb problémát?

Természetesen a pénz. Egy napilap nem élhet meg 6000 eladott példányból, s a reklámpiacot értelemszerűen ilyen kicsi célcsoport nem érdekli. Minden évben harcolnunk kell azért, hogy meggyőzzük a kompetens embereket, mennyire fontos közösségünk számára ez a lap. S természetesen számos más problémával is szembesülünk: technikaival és szakmaival egyaránt. Nem könnyű jó újságírókat találni a közösségünkben; s azok, akik igazán jók, megpróbálnak nagyobb piacra betörni, nagyobb médiában elhelyezkedni. Érthető, hogy olyan karriert keresnek, amit mi nem tudunk nekik felkínálni. Nagyon sok szlovéniai újságíró, aki a Primorski dnevniknél kezdte, jelenleg az országos nemzeti hírügynökségnél, a RAI-nál dolgozik.

Hogyan jellemezné lapját? A Wikipediának a lapról szóló szócikkben az áll, hogy baloldali újság…

Amikor a Primorski dnevniket megalapították, 70 évvel ezelőtt, a jobboldal egyenlő volt a fasizmussal, nácizmussal. De igen, a Primorski dnevnik nagyon sok éven át a baloldali szlovén közösséget képviselte. Ez Szlovénia függetlenségének elérése után kezdett megváltozni. Én a szlovén közösség katolikus és liberális pártjából, a Slovenska skupnostból érkeztem. Közösségünk vezető képviselője voltam, s tagja voltam a Friuli-Venezia Giulia regionális parlamentnek, ahová Trieszt is tartozik. Én voltam a Primorski dnevnik első, nem a szlovén baloldali közegből származó főszerkesztője. Persze, a történelem adott, és én tudom, hogy a hidegháború idején nem lehetett könnyű Olaszországban szlovén napilapot megjelentetni a kommunista Jugoszlávia határán. Mára a Primorski dnevnik szerepe túlnyomóan az ismeretterjesztés. A szlovének jelentős része Olaszországban a Demokrata Pártra (baloldali párt, Olaszország kormánypártja – a szerk. megj.) szavaz, s helyi szinten a Slovenska skupnost koalíciót alkot a Demokrata Párttal. A politikai különbségek az esetek többségében már nem léteznek.

Úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedekben a szlovén kisebbség és a magazinjuk helyzete is pozitív irányban mozdult el.

A helyzet teljesen megváltozott, már nem vagyunk ellenségek, együttműködünk, a társadalom része vagyunk, elismernek minket mint embereket, s nem néznek le csak azért, mert más nyelvet beszélünk. A közeg, amelyben jelenleg élünk nagyon hasonlít a dán–német határszakaszon élők életfeltételeire. A határ nyitott, az emberek szabadon mozoghatnak, s többé nem tartanak minket idegennek. Mindez hosszú harc, csaták és kemény munka eredménye, de kimondhatjuk, sikeresek voltunk. Optimistán kell a jövőbe nézni. Napilapunk pedig mindezen változások tükre, tükre annak a társadalomnak, amelyben élünk.