A Kalligram folyóirat új évfolyama

Az Alföld tavalyi utolsó számában jelent meg egy beszélgetés, ebben a Fodor Péter kérdéseire válaszoló Németh Zoltán egyebek közt arról is szólt, hogy elhagyja a Kalligram folyóirat főszerkesztői posztját. Mindezt csak azért említjük, mert a Kalligram idei első számát lapozgató olvasónak tán föl se tűnik, hogy ezt az új évfolyamot már Mészáros Sándor jegyzi főszerkesztőként.

Na most, ha csak ennél, a főszerkesztőváltásnál maradunk, s abból indulunk ki, hogy valóban nem látszik, vagy fogalmazzunk pontosabban, nem jár szem?be?tűnő változásokkal, az egyfelől jó és örömteli. Okkal feltételezhető ugyanis, hogy akinek eddig tetszett a lap, annak ez az idei első száma is kedvére való. És valóban: Kukorelly-regényrészlettel indul, számozott darabokkal, azon belül számozott szereplőkkel, kedvünkre való, hogy történetesen ((205))-ben nőre lelünk, rögvest igazat is adunk neki: „a nők egy?szerűen jobbak.” S van tematikus összeállítás is, Az új Noé címmel, mely jó negyven oldalon jó szemle a modern arab irodalomból (Mestyán Ádám válogatása). A tanulmányok, kritikák, könyvismertetők is a helyükön, a lap végén, odáig már, köznapi fordulattal, vaktában is eltalálnánk. Vida Gergely árnyalt kötetelemzéséhez (Tő??zsér Árpád: Léggyökerek) például.

Másfelől annak okán is juthat még örömből elég, hogy Mészáros Sándor, akárhogy vesszük is, márpedig eszünk ágában sincs akárhogy venni, se alkatilag (szerkesztőként), se más minőségeiben nem II. Németh Zoltán. Már az üdítő, hogy az egy (Grendel) Lajos és a három (Hizsnyai, Csehy, Németh) Zoltán után most Sándor.

Ami talán első pillantásra mégis föltűnhet, az a hátsó, már szóba hozott kritikai-elméleti fertály küllembeli puritánsága, ami vagy terjedelmi okokra vezethető vissza, vagy eleve ilyennek lett elgondolva. Mindegy is, mert helyeselhető, legyünk gyakorlatiasak és lássuk be: nem föltétlen kell minden egyes kritikát új oldalon kezdeni, kivált ha így több belefér. (A margó is maradt a régi, szűkebb, de ez és a háromhasábos tördelés, szemre legalábbis, magasítja az oldalt, és előnyére válik.) Jó legyen a kritika inkább, semmint hogy szépen tálalják, ha épp választanunk kellene, szerencsére nem kell.

Végül, ajánljuk Julian Barnes novelláját (Franciául tudni; Mihálycsa Erika fordítása), természetesen mindenkinek, de kivált azoknak, akik őrzik (szó szerint vagy emlékezetükben) a Kalligram tavaly májusi, egészen kiváló (Bovaryné-központú) számát.