A helység kalapácsa

Két szlovákiai magyar színház, a kassai Patria-Művészeti Társulás és az észak-komáromi SZEVASZ Színház koprodukciójában készült el Petőfi örökbecsű epikus költeményének, A helység kalapácsának dramatizált változata. Népes csoportokban érkeztek a középiskolások a Bajor Ágost Művelődési Házba, hogy megtekintsék a széles tenyerű Fejenagy kovácsmester szerelemféltés okozta szenvedéseit.

Gál Tamás, a SZEVASZ színház színésze kiemelkedő alakítást nyújtott e hősi eposzokat parodizáló verses darabban. Ám nemcsak a nagyszerű orgánum ajándék, hanem a nagyszerű színészi képesség is, a legkülönfélébb karakterek megjelenítéséhez. Gál Tamás egy személyben állítja elénk Petőfi eposzi állandó jelzőivel megrajzolt szereplőit: szemérmetes Erzsókot, vitéz Csepű Palkót, a tiszteletes két pej csikójának jókedvű abrakolóját, Haranglábat, a fondor lelkületű egyházfit, a lágyszívű kántort, Bagarja uramat, a béke barátját, s nem utolsó sorban a helység kalapácsát, széles tenyerű Fejenagyot. A színművész a játék során sokszor lement a közönség soraiba, rögtönzésszerűen – és társaik legnagyobb derültségére – bevonva egy-egy fiatalt a történésekbe.

A vásári komédiák hangulatát idéző produkció Petőfi páratlan humorával és groteszk elemekkel fűszerezve tárta elénk a korabeli magyar falvak világát, s a veretes verselés a nagy görög hősi eposzok stílusában mutatta be a borgőzös kocsmai civódást, verekedést. Kovács Marcell, aki különféle népi hangszereken játszott, méltó társa volt Gál Tamásnak.

A november 15-i előadás nagy sikerére és a telt házra való tekintettel, mintegy közkívánatra, a darab egy héttel később újból bemutatásra került. (TT)