A Határon Túli Magyarok Hivatala új feladatai

A Szülőföld Alap létrehozása új feladatkörrel bővítette a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) tevékenységét. Erről a szervezet elnökét, Komlós Attilát kérdeztük.

A mi törvénybe foglalt kötelességünk a határon túli magyar közösségekkel és vezetőikkel való kapcsolattartás, gondjaiknak, bajaiknak, igényeiknek a figyelemmel kísérése. Párbeszédet tartunk fenn ezekkel a közösségekkel, és a magyarországi döntéshozókat felkészítjük a velük kapcsolatos politikai döntések meghozatalára. Közreműködünk e döntések végrehajtásában is. Most is ez történik, csak színesedett az életünk azzal, hogy az anyagi ügyek háborgó vizébe terelődött a sajkánk. Az anyagi támogatás nagyon szövevényes rendszerhalmaz. A Szülőföld Alap és az oktatási-nevelési támogatás ügyintézése a HTMH kötelezettsége. Ez egy újfajta feladatkör, amely miatt a házon belül bizonyos módosításokat kellett kitalálnunk. Nem panaszként mondom. Örvendhetünk neki, mert ezáltal nő a HTMH súlya, tekintélye, megbízhatósága. Egyre több ilyen jellegű feladatot kanyarít errefelé az állam.

Ahol pénzről van szó, ott mindig van vita és elégedetlenség. Hogyan lehet ennek elejét venni?

Ha a Szülőföld Alapról beszélünk mint a legújabb és egyik legjelentősebb támogatási rendszerről, meg kell jegyeznem, hogy ez egy önálló entitás. A HTMH pedig ügyeinek intézője. Mi nem döntünk, hanem az infrastrukturális hátteret biztosítjuk. A HTMH mindenkori elnöke tagja a tanácsnak a maga egy szavazatával. A lebonyolítás mindazonáltal rendkívül tanulságos, az ellenőrzés pedig nagyon fontos dolog. Szeretném aláhúzni: a határon túli magyarok támogatására szánt pénz a magyar adófizető állampolgárok adóforintjaiból áll össze. Nem úgy általában egy ködbe vesző magyar kormány adja, hanem a mindenkori magyar kormánypolitikának megfelelően a magyar állampolgárok pénzével gazdálkodva juttatja határon túli célokra az összegeket néhány alapítvány; ez az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás, az Apáczai Közalapítvány és a Szülőföld Alap is. Ez azt is jelenti, hogy itt mindenkinek nagyon becsületesen kell eljárnia. És senki ne sértődjék meg, ha a törvényes kötelességünknek eleget téve a pályázatokat nyomon követjük, és megvalósításukat figyelemmel kísérjük. Hozzá kell tennem, igazán kirívó probléma alig akadt az elmúlt esztendőben. Gond abból adódik, hogy a különböző országokban eltérő az elszámolási rendszer, más a számviteli terminológia, mások az adókulcsok stb. Nekünk erre szakembert kellett felkészítenünk, aki az adott helyszínen segít az elszámolás rendbetételében. Mindent megteszünk azért, hogy minél több támogatás jusson el oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Stratégiai terület az oktatás és a gazdasági élet segítése, ezért is van kiemelt helyen Kárpátalja és Vajdaság. Az itt élő magyarok problémái teljesen mások, mint pl. a szlovéniaiaké vagy az erdélyieké, akik hamarosan szintén EU-állampolgárok lesznek. Az előbb említett helyeken segíteni kell a gazdaságot, hogy legyen értelme ott maradni. Mert ha nincs miből megélni, akkor nem várható el, hogy a nemzeti önazonosság fenntartása érdekében maradjon meg valaki mindenáron magyarnak. Ezért kardinális dolog a gazdasági és az oktatási-nevelési támogatás. Ennek azonban az ún. felelős partnerség jegyében kell történnie: nem mint támogató és támogatott állunk egymással szemben, nincs alá- és fölérendeltségi viszony. Egy nemzet vagyunk, felelősek vagyunk egymásért. De nemcsak Magyarország felelős a határon túli magyarokért, hanem ők is felelősek egymásért egy országon belül. Ott, ahol nagyok a belső feszültségek, nagy a szembenállás, vajon nem várható el egy jobb együttműködés? Hogy ne osszuk meg magunkat még jobban! Vagy mondhatnám tovább: legyenek a magyar közösségek felelős partnerségben régiónként is, az erdélyiek a kárpátaljaiak iránt, a szlovéniaiak a vajdaságiak iránt és így körbe. De van ennek egy harmadik mozzanata is, amit most látok kibontakozni. Az anyaország is lehet olyan helyzetben, amikor szívesen venné, ha őiránta is éreznének felelősséget a határon túli magyar közösségek. Nekünk is lehetnek bajaink, nehézségeink, meg kell oldanunk ilyen-olyan dolgokat. És jól eső érzés azt látni, hogy a többiek megértők, türelmesek velünk szemben, és támogatnak problémáink megoldásában. (N. I.)