A gyertyás tüntetés 25. évfordulójára emlékeztek

ÖSSZEFOGLALÓ

Csehszlovákia 1968-as megszállását követően a legnagyobb rendszerellenes tüntetés volt. 1988. március 25-én 4-5 ezren békésen vonultak fel a pozsonyi Hviezdoslav téren, tiltakozva a hatalom vallásellenes politikája miatt, kérve az üresen maradt püspöki székek betöltését, egyben kifogásolva a polgári szabadságjogok be nem tartását. A reakció vízágyú, a tüntetők közé hajtó rendőrautók és a tömeg kiszorítása, szétverése volt.

Tegnap az évforduló apropóján – az egykori szervezők jelenlétében – konferenciára került sor a parlamentnek a pozsonyi várban található termeiben. Délelőtt leleplezték Hétköznapi hősök falát.

Az évfordulóra főleg a jobboldal kapott rá. A Népi Platform vezetői délután mécsest gyújtottak, az ellenzéki pártok pedig nyilatkozatokkal emlékeztek meg a 25 évvel korábbi eseményről.

Hivatalos bejelentés

A tüntetés ötlete Marián Štastný egykori csehszlovák jégkorongozótól – az SDKÚ-s, szintén hokis Peter Šťastný bátyjától – származott, aki 1981-től kanadai emigrációban élt. A felvonulásra az Amerika Hangja, a Szabad Európa, a Vatikáni Rádió, valamint különféle plakátok és szórólapok hívták fel a figyelmet.

A tiltakozást a hazai szervezők nevében František Mikloško hivatalosan is bejelentette a hatóságoknak, az akkori törvények szerint ugyanis megszervezéséhez és engedélyezéséhez elég volt a bejelentés is. A hatóságok ennek ellenére a megmozdulást betiltották, a szervezőket és két püspököt pedig aznap fogva tartották. Ennek ellenére többezres tömeg jött el Pozsony belvárosának legnagyobb terére, a felvonulás alatt az emberek égő gyertyákat tartottak, imádkoztak és énekeltek.

Vízágyú és gumibot

A békésen tüntető tömeget a rendőrség és a titkosszolgálat – közel ezren vettek részt az akcióban – kemény fellépéssel, vízágyúk, könnygáz és gumibotok bevetésével szétkergette. 126 csehszlovák személyt és további 12 külföldi állampolgárt letartóztattak. Ezzel megsértették a polgári és szabadságjogokat, legfőképpen a szabad gyülekezés jogát, melyet az 1960-as csehszlovák alkotmány is garantált, valamint a szabadság és politikai jogok nemzetközi egyezményét, melyet Csehszlovákia 1976-ban elfogadott.

A szabad világ elítélte a történteket, míg az állami propaganda megpróbálta eltussolni az ügyet. Történészek az egyik legjelentősebb fellépésként értékelik, ami a polgárok és a hívők részéről a kommunista rezsimmel szemben történt Csehszlovákiában. (MSz)