A gáztározók megteltek, a gázárak mégis megugorhatnak

Az árak a tavalyi szélsőséges kilengésekhez képest idén jóval alacsonyabbak, de még mindig két-háromszor magasabbak, mint 2021 előtt. Ez különösen Németország számára jelent problémát, amely az olcsó energiára építette fel az iparát, és most egy radikális fordulatot kellene végrehajtania, hogy helyreállítsa a versenyképességét.

Nem rossz, de nem is jó

Európa leszoktatta magát az orosz gázfüggőségről, diverzifikálta az ellátást, köztük olyan óriásoktól vásárolva, mint Norvégia, az Egyesült Államok vagy Katar. Az ellátás nagy részét azonban cseppfolyósított földgáz (LNG) formájában fedezi, és ez a piac jelenleg nagyon érzékeny, amire jó példa a jelenlegi izraeli konfliktus. Európát közvetlenül nem érintik a támadások, a Chevron energiaipari óriásvállalat a konfliktus miatt azonban elővigyázatosságból leállította a termelést a Tamar gázmezőn, amely Izrael déli partjainál található. Erről a mezőről a szomszédos Jordániába és Egyiptomba is exportál gázt. Egyiptom ezért valószínűleg nem kap izraeli gázt ezen a télen, ami azt jelenti, hogy a hazai fogyasztás fedezése érdekében csökkenti a kivitelét. Ez pedig azt jelenti, hogy az eddig főként Európába exportált gáz nem fog eljutni a fogyasztókhoz. Sem Izrael, sem Egyiptom nem tartozik az LNG-piac nagy szereplői közé. De a globális LNG-termelés 20 százaléka a Perzsa-öbölt az Ománi-öböllel összekötő Hormuzi-szoroson keresztül áramlik, és ha Irán bekapcsolódna a közel-keleti konfliktusba, a szoros blokkolásával jelentős károkat okozhatna. Ha ehhez hozzávesszük az ausztrál LNG-üzemek dolgozóinak a tervezett sztrájkját, nem csoda, hogy közvetlenül az Izrael elleni támadás után a gáz ára Európában egy hét alatt 24 százalékkal emelkedett.

Mikor csökkenhet az ár?

Szerencsére most, egy hónappal az izraeli konfliktus kezdete után csökkent a gázárakra gyakorolt nyomás. A problémák és az átmeneti áremelkedés ellenére a gáz megawattóránkénti (MWh) ára tavasz óta nem emelkedett 60 euró fölé. Ez persze nem elegendő ok arra, hogy alábecsüljük a helyzetet. Európa az ellátás biztonságának az érdekében továbbra is hosszú távú szerződéseket köt, miközben épp ez utóbbiakat próbálta meg korábban visszaszorítani, hogy gyorsabban közelíthessen a klímasemlegesség felé. Ez utóbbit persze az uniós országok továbbra is nemes célnak tartják, most azonban az energiabiztonság az elsőrendű feladat. Olaszország és Franciaország ezért a közelmúltban hosszú távú, 2050-ig szóló LNG-szállításokra vonatkozó szerződéseket írt alá.

Bár a közeljövő még mindig aggodalomra ad okot a gázárakkal kapcsolatban, hosszabb távon az idő Európa javára játszik. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint a földgáz iránti kereslet fokozatosan csökkenni fog. Ez 2026-ra akár néhány százalékos csökkenést is jelenthet, ami a megújuló energiaforrásoknak és az energiahatékonyság növelésének köszönhető.

A másik jó hír, hogy a globális piac továbbra is működik. Európában és Ázsiában magasabbak a gázárak, ami azt jelenti, hogy akinek van gáza, az ide akarja szállítani. Ez már legalább egy éve így van, és a következő években még inkább így lesz. 2030-ra évi 250 milliárd köbméternyi kapacitásra számíthatunk, ami a felével több a mainál. Ebben Katar és az Egyesült Államok fogja játszani a legnagyobb szerepet. Európa számára ez nagyobb megtakarításokat és a gazdaság fellendülését jelentheti. A gyenge kereslet és a termelés növekedése miatt az áraknak a jövő év végére 30 euró/MWh-ra kellene csökkennie, ami már az energiaválság előtti évekhez hasonlítható. Európa így az orosz gáz nélkül is versenyképes lehet az energiaárak szempontjából.

TOMÁŠ MIKULÍK

A szerző a Trend gazdasági hetilap munkatársa