A félholdat is az égről

Ott, arra van a labdarúgás jövője, az offenzív játékSomogyi Tibor felvétele Van már annyira „török”, hogy a kirakodóvásáron képes lenne minimumra lealkudni a portéka árát?

Egyáltalán nem okozna gondot. Már csak azért sem, mert - nem szerénytelenségből mondom – ismert ember vagyok a 250 ezer lakosú Rizében, és egyáltalán ebben a hatalmas kiterjedésű országban. Itt hihetetlen a labdarúgás körüli reklám, az újságok óriási terjedelemben foglalkoznak vele, például a huszonnégy tévéállomás közül négy csak futballt sugároz.Hogyan került ebbe az egzotikusnak tartott világba?

Annak idején Nagyszombatban járt a Genclerbirligi elnöke, tetszett neki a csapatom játéka. Aztán még egyszer eljött, de már ajánlattal a zsebében: nem lenne-e kedvem hozzájuk menni, s megtanítani nagyszombatiul focizni a játékosait. Nemet mondtam, egy évre szólt még a szerződésem. Nem lettünk bajnokok, engem pedig - a vezetők hitegetése ellenére – távollétemben egyszerűen kirúgtak. Bánta a török kontraktusom.De később mégiscsak összejött. Nem egészen két évig volt Ankarában, szerették a szurkolók, a játékosok, mégis szakításra került sor...

Itt százszorta bizonytalanabb a tréner élete, mint másutt. Mindenki türelmetlen, a klubtulajdonos, a fanatikus néző. Kilencvenkilencben például negyvenkét edzőcsere volt az I. ligában. Én tulajdonképpen csúcstartó vagyok: a Genclerbirligi soha egyetlen szakvezetővel sem hosszabbított szerződést, csak velem. Talán azért, mert az első évben a tizenötödik helyről a hetedikre hoztam fel a csapatot, s munkám pénzt jelentett a klubnak: ötezer néző helyett húszezer ült a lelátókon. De Törökországban ez már úgy járja, hogy ha egyszer-kétszer gyengébben futballozik a csapat, a szurkolók spontánul követelik, mondjon le a vezetőség. Erre elküldik az edzőt.Pecze Károly esetében ez hogyan történt?

Hét fordulóig vezettük a bajnokságot, később elmaradtak az eredmények, s a tulaj kezdte eladogatni a játékosokat; Geremit például ötmillióért a Realnak...Mit csinált a milliókkal?

Építtetett egy ultramodern futballkomlexumot: három fűves és egy műfüves tréningpálya villanyvilágítással, tökéletesen berendezett irodák, ötcsillagos szálloda, minden játékosnak külön szoba, étkezés tetszés szerint reggeltől este tízig. Azt mondta, ezért nincs pénz erősítésre. Volt viszont egyik gazdag részvénytársasági tagnak, de feltételekhez kötötte az adakozást: kiszemelt embere legyen az új tréner. ĺgy lett.Hazajött, de nem sokáig maradt. Visszahívták. A Rizespor jelentkezett.

Igen. Második éve irányítom a tavalyi újoncot. Szerződést hosszabbítottak velem. Ez nem mindennapi dolog Törökországban. És én ezt nagyra becsülöm, a munkám elismerése. A nézőknek tetszik a csapat futballozása, hasonló stílusban játszatom, mint annak idején a nagyszombatiakat. Mindig telt ház, tizenötezer szurkoló van a stadionban.Olyan nagyra becsülte a kontraktus-hosszabbítást, hogy nem vállalta el a szlovák válogatott edzői posztját?

Nem egészen így állnak a dolgok. Már a nyáron megszólítottak, mondván, én vagyok az első számú jelölt. De halogatták a dolgot, ez viszont nekem nem kedvezett, nem bonthattam fel egyik napról a másikra a szerződésemet. Még a kinevezés napján is felhívtak. Kompromisszumot javasoltam: áprilisban, a török bajnokság befejezése után jöhetek. Addig Bubenko, aki a segítőm lett volna, látja el vezetőedzői teendőket. Nem találtam meghallgatásra. Különben örülök, hogy a közvélemény és a szakma sem feledte el, hogy ki vagyok.Csakugyan, kicsoda Pecze Károly Törökországban?

Úgy tartanak számon, mint az offenzív, játékos labdarúgás megtestesítőjét, aki csapataival többször is megverte a nagy isztambuli együtteseket, a Galatasarayt vagy a Besiktast. Ez itt olyan esemény, mintha valaki a világbajnok ellen nyerne. Amikor legyőztük a Galatát, a szurkolók az égről is lehozták volna nekem a félholdat; a tulaj össze-vissza csókolt, s azt mondta, tíz évre meghosszabbítja a kontraktusomat. Az élet, persze, nem mese...Milyen hát a Boszporusz partján?

Más, mint ahogyan sokan gondolják. Ez nem egy elmaradott ország, hanem gyorsan fejlődő, modern irányba haladó. A török ember barátságos, udvarias, előzékeny és nem irigy. Óriási a futballkonjunktúra, állandóan telt ház előtt zajlanak a meccsek, a klubokban szinte ideálisak a feltételek, nincs hiány semmiben. Csak ámultam, mennyi a jól felszerelt labdarúgó-komplexum, focisuliba tömörítik a tehetséges fiatalokat, tréningtáborokat rendeznek számukra. Hol van itt az elmaradottság? Mi vagyunk elmaradva. Össze sem lehet hasonlítani a körülményeket. Van öt második liga és a harmadik liga is profi státust élvez.Gondolom, jól keresnek a török futballisták.

Átlagban háromszor-négyszer annyit, mint nálunk. Van rajtpénz, prémium, fizetés. A szövetség és az egyesületek kitermelik a pénzt. Az előbbi például százhúszmillió dollárért adta el a tévéközvetítési jogokat, a milliókat szétosztja a klubok között. Sok szponzor, csoportosulás pumpálja a csapatokba az anyagiakat, de nem a haszon reményében, hanem imázsuk érdekében. A Galata, a Fener, a Besiktas, a Trabzon elnöke a nép szemében a miniszternél is több. Óriási a publicitásuk ezeknek a gazdag kluboknak. Ha egy sportlapban nyolc oldal szól a fociról, abból a nagy négyes visz négyet, a maradék a tizennégyé. Egyébként minden klubtulajdonos ad a csapatára, büszkesége nem engedi meg, hogy például védencei rosszabb szállodákban lakjanak a riválisoknál.Milyenek a labdarúgók? Annyi mindent beszélnek róluk...

Fegyelmezettek, sportszerűen élnek és nagy az önbizalmuk, büszkeségük. Mindegyik azt hiszi magáról, ő a legjobb, de elismerik egymást és nem irigyek. Nem nagyon szeretnek korán kelni, a délelőtti edzések helyett hajlandóak éjjel is tréningezni. A meccseken hajtanak, egy pillantig sem lazsálnak, néha talán túlságosan is hevesek, türelmetlenek.Nemrégen fejeződött be a ramadán, amikor napkeltétől napnyugtáig sem enni, sem inni nem szabad.Ez mennyire jelent gondot a trénernek?

Bizonyos mértékig respektálnom kell a vallásukat. Egyszer edzőtáborba indultunk, előállt a busz, de a huszonnégy játékosból csak nyolc jelent meg. A többiek a mecsetbe mentek imádkozni. Rendben. A táplálkozás. más tészta. Elmagyaráztam nekik, nem elég csak napnyugta után teletömnie magát az embernek, ez káros a szervezetre, a kondícióra. Aztán már bátortalanul vétettek Allah ellen: ettek és ittak is valamit a tiltott időszakban.A ramadánnak vége, itt a kereszténység legnagyobb ünnepe. Hol tölti a karácsonyt?

Remélem otthon. Huszonharmadikán még bajnokit játszunk, de szentestére szeretnék Pozsonyban lenni.