A Bašternák-ügy az utcán tartja a tüntetőket

Bár a szakértők eleinte úgy vélték, viszonylag hamar kifullad majd a tüntetéssorozat, ez egyelőre nem igazolódott be, hiszen a forróság és a nyári szabadságok ellenére is kétezren tiltakoztak Robert Fico kormányfő és Robert Kaliňák belügyminiszter ellen a fővárosban, Kassán pedig a szervezők szerint háromezren voltak – igaz, itt a tiltakozást összekötötték az új parkolási rendszer elleni tüntetéssel. 
Igor Matovič, az Egyszerű Emberek vezetője, a tüntetések vezéralakja többször is fogadkozott már a sajtóban, hogy addig tüntetnek, míg Fico és Kaliňák meg nem bukik. Számítása egyelőre bejött, bár nyilatkozatai szerint a legutóbbi tüntetés előtt volt egy pillanat, mikor úgy gondolta, nem jönnek el elegen, aztán mégis kétezer körülire ugrott a létszám. 

A Bašternák-tüntetéssorozat eddigi sikere szervezettségének köszönhető. A 2012-es Gorillatüntetések például nagy lánggal indultak, sőt, helyenként erőszakba torkolltak. Később azonban – főleg az erőszak miatt – elmaradoztak az emberek, s végül az utolsó megmozdulások létszáma már nem volt sokkal nagyobb egy villamos-megállóban várakozó tömegénél. A 2014 novemberi, Pavol Paška leváltását követelő demonstrációk meglepő módon a házelnök lemondásának ellenére is folyamatosan erősödtek, ám decemberben végül kifulladtak. 

Információk adagolása 

Matovičéknak egyelőre sikerült fenntartaniuk az érdeklődést. Radovan Choleva politikai marketingszakértő a Sme napilapnak úgy nyilatkozott, a tüntetéseknek jó a marketingje, a rendezők figyelembe veszik az előző akciók tanulságait, és folyamatosan fejlődnek. A megmozdulások iránti érdeklődést ráadásul fenntartják a fokozatosan csepegtetett új információk Kaliňák és Bašternák kapcsolatáról. 

Az akciók emellett nem hosszúak, ám intenzívek, feszesek. A szervezők rendszerint jó rétorokat választanak, a felszólalók nem nyújtják el beszédeiket, inkább röviden, pörgősen szólnak, és irányítják, megnyilvánulásra bírják a tömeget is – az emberek pedig fogékonyak erre, jelszavakat skandálnak és kulcsokat csörgetnek. A demonstrációk üzenete ráadásul egy új, divatos és hatékony közegben is terjed: több médium a Facebookon, élőben közvetíti az akciókat – ezeket pedig ezrek követik a közösségi hálón. 

A hagyomány kérdése 

Az elmúlt évek eseményei alapján ugyan úgy tűnhet, Szlovákiában egyre nagyobb „trend” az utcai demonstráció, azonban míg az országban két-három ezer ember már nagy tömegnek számít, például Magyarországon nagyságrendekkel többen mozdulnak meg egy-egy tömegtüntetés alkalmával. 
Hangácsi István, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa szerint Magyarországon a demonstrációknak szakszervezeti és civil téren is nagyobb hagyományai vannak – menetrendszerűen azonban itt is csak 2006-ban jelentek meg az utcai tüntetések, Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde után.

„A második és harmadik Orbán-kormány esetében szimbolikus és nagyon rosszul kommunikált ügyekbensikerült masszív demonstrációkat szervezni, mint a 2014-es országos netadós tüntetések és az idei tanársztrájkok” – mondta lapunknak az elemző. 

Szlovákiában jóval mérsékeltebb a tüntetési kultúra, a társadalom ingerküszöbe és a politikai szereplők hozzáállása is más. A Bašternák-tüntetések Hangácsi szerint azért népszerűek az emberek körében, mert ez a botrány a Gorilláénál sokkal egyszerűbb profillal bír, jóval konkrétabb, és célja is egyértelműbb: Kaliňák, majd pedig esetleg Fico lemondatása. 

Végül lényeges különbség a szakértő szerint az is, hogy Magyarországon a tüntetéseket szervező baloldali ellenzék évek óta és folyamatos támogatást kap a nemzetközi sajtótól, főleg a kapcsolatai révén. Ezzel szemben a szlovákiai belpolitikai botrányok csak kis mértékben jelennek meg a nagyobb külföldi médiumokban. Korábban a mečiari rendszert érte rendszeres kritika, mostanság Marian Kotleba miatt volt olvasható egy-egy hasáb Szlovákiáról. Alapvetően azonban a Fico-kormányok botrányai komolyabb nemzetközi visszhang nélkül maradtak. 

Finta Márk