A 2021-es népszámlálás és a szlovákiai magyarok

A szlovákiai magyarság kudarctól tartva fogott hozzá a népszámlálásra való felkészüléshez. Erre minden oka megvolt: 2011-ben precedens nélküli, 62 ezres fogyást mutatott a magukat magyaroknak vallók aránya az országban. A 458 ezer fős végeredmény azt is jelentette, hogy a szlovákiai magyarok országos aránya 9,7 százalékról (amit sokszor a közbeszédben 10 százalékra kerekítettünk) 8,5 százalékra esett le. Hasonló zuhanást mutatott a magyar anyanyelvűek aránya is, az 508 ezres végeredmény szintén több mint egy százalékponttal alacsonyabb arányt mutatott, mint a 2001-es szám. 

MÓDSZERTANI VÁLTOZÁSOK 

A Statisztikai Hivatal a 2021-es népszámlálásra való felkészülésképpen aktualizálta a kisebbségek felmérésére vonatkozó módszertanát. A nyelvhasználat esetében 2011-ben újításként három különböző kérdés is a kérdőívbe került: ezek az anyanyelv, a nyilvánosan használt nyelv és az otthon használt nyelv voltak. 2021-ben visszatért a korábban használt, egykérdéses rendszer, amely csak az anyanyelvre koncentrált. A Statisztikai Hivatal nem fogadta be azonban egyes kisebbségi szervezetek arra vonatkozó kérését, hogy a lakosok több nyelvet is bejelölhessenek általuk elsődlegesen használt nyelvként. 

Komolyabb változás állt be a nemzetiségre vonatkozó felmérésben. 2021-ben Szlovákia is alkalmazni kezdte egy második nemzetiség megjelölésének lehetőségét. Ilyen módszert használ a régió legtöbb országa, többek között Csehország és Magyarország is. A „hagyományos”, nemzetiségre vonatkozó kérdés megmaradt, mellé azonban bekerült egy második is, amely lehetőséget adott egy darab potenciális második nemzetiség megnevezésére is. A módszertan több nyilvános vita ellenére is érvényben maradt, 2022-ben pedig a kormány elfogadta annak hivatalos értelmezési keretét, minek értelmében a nemzetiségi adatokat (például a nyelvi jogok szempontjából) a két kérdés összegéből kell számolni. 

További fontos változást jelentett maga az adatfelvétel mikéntje is. Korábban az adatfelvétel kérdezőbiztosok révén történt. 2021-ben azonban az állampolgárok lehetőséget kaptak önálló, online kitöltésre. Kérdezőbiztossal csak az találkozott, aki – bármely okból – nem töltött ki internetes kérdőívet. A kisebbségek szempontjából ez pozitív változásnak számít, amennyiben azok tagjainak nem kellett hovatartozásukat valaki más előtt, kvázi nyilvánosan megvallaniuk. 

Szlovákia lakossága a 2021-es népszámlálás alapján 5 millió 449 ezer fő, ami növekedést jelent a tíz évvel azelőtt mért, 5 millió 397 ezer főhöz képest, ami jó hír az ország demográfiai stabilitásának szempontjából. A Statisztikai Hivatal becslései alapján azonban az ország már elérte a demográfiai csúcspontot, és 2020-ban megkezdődött a lakosság létszámának lassú csökkenése. A lakosság ráadásul öregedőben van, míg 2011-ben az összlakosság 12,8 százaléka volt 65 évnél idősebb (ún. posztproduktív korban), 2021-ben már 17,0 százalék. Némileg növekedett a gyerekek aránya is, 2011-ben a lakosság 15,4 százaléka volt 14 évnél fiatalabb gyerek, 2021-ben viszont már 15,9 százalék. Ez azt jelenti, hogy a produktív korban lévők minden eddiginél több gyereket és időskorút kell, hogy eltartsanak (lásd a grafikont). 

SZLOVÁKIAI MAGYAROK

A magyarok változatlanul Szlovákia legnagyobb nemzetiségi közösségét alkotják. 2021-ben 456 ezer ember vallott magyar nemzetiséget, nagy többségben (93%) az első kérdésnél választva ezt a lehetőséget. Bár ez a szám csak pár ezerrel alacsonyabb a 2011-es adatnál (458 ezer), ez a két szám a változó módszertan miatt nem közvetlenül összehasonlítható. A fogyásról jobb információt adhatnak az anyanyelvi adatok: itt a végeredmény 462 ezer fő, amely jelentős visszaesést jelent a tíz évvel ezelőtti, 508 ezerhez képest. Mit jelent ez a magyarság szempontjából? A második nemzetiség bevezetésével komplexebb képet kaphatunk arról, kik is alkotják a szlovákiai magyarságot. Sok olyan ember, aki korábban nem tudta kifejezni a több nemzethez való kötődését (pl. a vegyes házasságokba született gyerekek), ezt most megtehette. A magyar romák, akik korábban vagy a magyar, vagy a roma nemzetiséget jelölhették csak, most mindkettőt is bejelölhették. Összesen 15 ezer ember tett így, és ezzel a magyar romák végre hivatalos és statisztikai értelemben is megjelentek a népszámlálásban. Ráadásul van 11 olyan település is, ahol a magyar romák immár hivatalosan a lakosság több mint felét teszik ki (egyaránt a Rimaszombati járásban). 

A magyarság fogyása azonban nyomon követhető az anyanyelvi adatok öszszehasonlításában, ahol 2011-hez képest 10 százalékkal kevesebb ember jelölte meg a magyar anyanyelvet. Ez a szűkülés azt jelenti, hogy a magyarok fogyása a népszámlálási adatok szerint nem állt meg, ha nem is lett gyorsabb. 

Kerületi szinten a legtöbb magyar változatlanul Nyitra megyében él, 160 ezer fő, ezzel a megye 24 százalékát teszik ki. Ezt Nagyszombat (120 ezer, 21%), Kassa (75 ezer, 10%), Besztercebánya (72 ezer, 12%) és Pozsony (24 ezer, 3%) követik, a többi megyében a magyarok száma elhanyagolható (lásd megyetáblázat). 

A megyerendszer a magyarok számára kedvezőtlen volta nyommal követhető azon, hogy az egyes magyarlakta járásokban a megyéket jóval meghaladó módon koncentrálódik a magyar lakosság. Két járásban is a magyarok alkotják a lakosság abszolút többségét, ezek a Dunaszerdahelyi (88 ezer fő, 71%) és a Komáromi (65 ezer fő, 65%). A 18 ún. magyarlakta járásban több, mint 448 ezer magyar él, ami a teljes szlovákiai magyar lakosság 98 százaléka. A maradék két százalék jelenti a szórványmagyarságot (lásd járástáblázat).

A települések tekintetében, ma Szlovákiában 363 olyan város és falu van, ahol a magyarok teszik ki a lakosság abszolút többségét, és további 130, ahol a magyarok aránya meghaladja a kisebbséginyelvtörvény által, nyelvhasználati küszöbként előírt 15 százalékos határt. A legmagyarabb település a Rimaszombati járásban található Balogújfalu (97%). Járási székhelyeink közül Dunaszerdahelyen (74%) és Komáromban (57%) haladja meg a magyarok aránya az 50 százalékot, Rimaszombatban (33%), Galántán (30%), Érsekújvárban (24%) és Rozsnyón (22%) pedig a nyelvhasználati küszöbértéket. 

EGYÉB NEMZETISÉGEK

A nemzetiségek között a második helyet a romák foglalják el, a maguk 156 ezer fős eredményével. Ez ugyan jóval több a 2011-es 105 ezer fős eredményél, azonban két okból mégsem tekinthető kedvezőnek. Az első ezek közül, hogy specializált mérésekből (pl. a Roma Közösségek Atlaszából) tudjuk, hogy a romák valós száma ennél sokkal magasabb, akár 450 ezer fő is lehet, a mért eredmény ennek csak a harmada. A második pedig az, hogy a magyarokkal ellentétben a romák között azok voltak többségben, akik a második helyen jelölték meg ezt a nemzetiséget (57%). Mindkét adat arra utal, hogy a roma lakosság viszonya saját nemzetiségéhez a mai napig feszült, gondterhelt. Ez nem feltétlenül belső indíttatású: a romák 1991 előtt nem is vallhatták be a nemzetiségüket, és a cigányság azóta is stigmatizált csoportnak számít. Ezek és az ehhez hasonló faktorok gyengíthetik a lakosság azonosulását a roma nemzetiséggel. 

Szlovákia harmadik legnagyobb őshonos nemzetiségét a ruszinok teszik ki, akik létszámukat tekintve egy 63 ezer fős csoport. Ez a szám bőven rekordot jelent Szlováki újkori történetében, 1991-ben még csak 17 ezren, de 2011-ben is csak 33 ezren vallották ezt a nemzetiséget. Ennek okai a ruszin kisebbség a szocializmus évtizedeiben elszenvedett, elnyomott státusza (a hatalom a ruszin identitás tagadására és az ukrán nemzetiség elfogadására sarkallta őket). A ruszinok viszonylagos asszimiláltságát jól mutatja, hogy még a romáknál is nagyobb arányban, 63 százalékban a második nemzetiséget jelölők adták a közösség létszámát. Sok ruszin él vegyes házasságban, illetve olyan családokban, ahol a generációk között már nem öröklődik a ruszin nyelv, egy erős ruszin identitás. A rokon ukrán nemzetiség létszáma ezúttal 11 ezer fő volt. 

A  Szlovákiában őshonos, kisebb létszámú nemzetiségek zömében növelni tudták létszámukat, így tettek egyebek mellett a németek (8 ezer fő, +83%), horvátok (2 ezer fő, + 96%) és zsidók (2 ezer fő alatt, + 191%) is. Negatív tendenciáról (a magyarok mellett) csak a morváknál számolhatunk be, az ő létszámuk azonban elsősorban a szlovákiai morva kisebbség fokozatos passziválódása miatt apadhatott alig több, mint felére (lásd nemzetiségtáblázat).

NYELVI JOGOK

 A ma érvényes, 2010-ben elfogadott kisebbséginyelv-használati törvény alapján egy kisebbség azon településeken használhatja a saját nyelvét a hivatali kommunikációban, ahol két egymást követő népszámláláson is 15 százalék fölött van az adott nemzetiség aránya. Ezt a településeknek először az idei népszámláláson lehetett elérniük. Ezt összesen 157 településnek sikerült elérnie. Zömükben ruszin (87) és roma (64) településekről van szó, de a hivatalos kommunikáció lehetővé válik öt újabb magyar (Alsócsitár, Bellény, Ebed, Kismácséd, Patonyrét) és egy német településen is. A magyar települések esetében zömében olyan falvakról van szó, amelyek az elmúlt évtizedek során önállósultak (újra). Az újonnan szerzett nyelvi jogaikkal a falvak lakói onnantól élhetnek, ha a kormány elfogadja a kisebbségi települések aktualizált listáját. Ez jelen sorok írásakor még nem történt meg. 

Nyelvi jogait ezúttal egyetlen település sem veszthette el, mivel ahhoz három alkalommal kell az adott nemzetiség arányának 15 százalék alá esnie. Ez először 2031-ben lesz lehetséges. 

A népszámlálást több, ma Szlovákiában el nem ismert nemzetiségi közösség is arra használta fel, hogy felhívják magukra a figyelmet és megkezdjék hivatalos elismerésük folyamatát. Így tett a vietnámi közösség (3282 fő) és az északi határvidéken élő gorálok (5273 fő) is. Ma Szlovákiában nincs törvény által előírt folyamat a kisebbségek elismerésének mikéntjére (az a kisebbségek jogállását szabályozó, a mai napig el nem fogadott törvény tárgya lenne), így az érintett közösségek elismerése akadályokba ütközhet. 

Ravasz Ábel 
A szerző szociológus, 
a Bél Mátyás Intézet elnöke