Marek Gábrišt,

A kormány folyamatosan támadja a magán egészségbiztosítókat, a második nyugdíjpillért, legutóbb Robert Fico kormányfő pedig az üzletláncoknak rontott. Ezeket a lépéseket Brüsszel már minősítheti az euró bevezetése érdekében tett politikai nyomásgyakorlásnak?

Az ország pénzügyi helyzetét reálisan mérlegelve Szlovákia megfelel majd az euró átvételéhez szükséges maastrichti kritériumoknak. Talán az államháztartás hiányának lefaragása tűnik a legnehezebb feladatnak, de ez sem megoldhatatlan, a kormány rendelkezésére állnak a megfelelő eszközök. Az infláció lefaragása érdekében folytatott küzdelem szintén eredményesnek mutatkozik. Brüsszel, vagyis az Európai Bizottság, valamint Frankfurt, vagyis az Európai Központi Bank inkább attól tart, hogy a korona árfolyamának tartós erősödése, és az energiaszolgáltatókra nehezedő kormányzati nyomás révén sikerült leszorítanunk az inflációt. Márpedig ha belépünk az eurózónába, akkor a kurzuserősödés hatásától elesünk. Tehát a Szlovákia eurós tagságáról döntő központok inkább amiatt aggódnak, vajon a mostani, jó irányba tartó mutatóink hoszszabb távon is fenntarthatók lesznek-e.

Robert Fico egyre gyakrabban emlegeti, Szlovákia esetleg politikai okokból marad ki az eurózónából.

Politikai okokról senki sem beszél, tény, hogy Joaquín Almunia uniós pénzügyi biztos, vagy Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke is csak óvatos optimizmussal nyilatkozott Szlovákia csatlakozási esélyéről. Ha politikai okok volnának a mérvadók, akkor az precedenst teremtene. Szerintem minden attól függ, hogy Szlovákia pénzügyi mutatóit hosszabb távon is tarthatónak ítélik-e meg, vagy sem. (shz)