Körkörös bocsánatkérések

Pozsony. A Beneš-dekrétumok kérdését nem az MKP, hanem maga az élet nyitotta meg. Ugyanis Dél-Szlovákiából éppen 60 éve kezdődtek a kitelepítések Csehországba és Magyarországra. Az emberek most emlékeznek a történtekre, kollégáimmal legalább 30, a kitelepítést felelevenítő rendezvényen vettem részt – válaszolta Csáky Pál, az MKP elnöke arra a kérdésre, pártja miért most rukkolt elő a dekrétumok ügyével. Az elnök hozzátette: „Nem akarjuk semmissé tenni vagy megnyitni a Beneš-dekrétumokat, mindössze azt szeretnénk, hogy a parlament, amelynek döntései nyomán valósították meg a dekrétumokat, a károsultaktól kérjen bocsánatot.” Csáky Pál szerint az MKP-nak a Dzurinda-kormány idején is a prioritásai közé tartozott a világháború után hozott dokumentumok következményeinek rendezése, azonban a kormánypártok egyezsége nyomán ezt a témát átmenetileg jegelték. Rafael Rafaj, az SNS parlamenti frakciójának elnöke a szlovák-magyar viszony mostani elmérgesedésének kapcsán feltette a kérdést: „Mikor voltak ideálisak a szlovák-magyar kapcsolatok? Sohasem voltak ideálisak. A két kommunista rezsim 1948 után ugyan megegyezett a problémák szőnyeg alá seprésében, azonban a feszültségek 1990-et követően újra napvilágot láttak.” Rafaj szerint a szlovákok, a magyarokkal ellentétben, nem voltak felkészülve e témakör megvitatására, miközben Antall József miniszterelnök már az 1990-es évek legelején 15 millió magyar kormányfőjének tartotta magát. Az SNS a beneši dekrétumokkal kapcsolatos parlamenti határozatot nem szimbolikusnak, hanem tényleges jogi töltettel rendelkezőnek tartja, sőt Rafaj elárulta: pártja már javában dolgozik a köztársaság védelmét szorgalmazó törvénytervezeten. A parlamenti képviselő úgy véli, a szlovák-magyar kapcsolatok javulásának alapfeltétele, hogy a magyar fél egyoldalúan kérjen bocsánatot a múltbeli sérelmekért.