Hogy tanulhassunk a történelemből

Zsidó dallamokkal fejeződött be az ünnepségA szerző felvételeVágsellye. „Aki képtelen tanulni saját történelméből, az arra ítéltetik, hogy még egyszer átélje.” Ezt a mondatot egy nagy gondolkodó által megfogalmazott igazságként idézte tegnap Vágsellyén Jaroslav Chlebo külügyi államtitkár abból az alkalomból, hogy emléktáblát avattak a holokauszt áldozatául esett helybeli zsidók emlékére. Az táblát a városi könyvtár épületének falán helyezték el, ott, ahol egykor zsinagóga, fürdőház és zsidó iskola állt. Július Morávek polgármester megemlékezett arról, hogy 58 évvel ezelőtt, 1944 májusának végén, júniusának elején mintegy 850 vágsellyei, vágtornóci, negyedi és vágfarkasdi zsidót zártak a vágsellyei gettóba, hogy aztán a náci megsemmisítő táborokba szállítsák őket. A polgármester elmondta, hogy a Vágsellyén 1868 óta létező zsidó hitközség tagjai egészen a náci embertelenségek idejéig egyenrangú polgárai voltak a városnak, és nagyban hozzájárultak gazdasági fellendüléséhez. A holokauszt idején mintegy 150 vágsellyei zsidó nem élte túl a koncentrációs táborokat. Alig néhány elhurcoltnak sikerült hazatérnie, de az ő életükre is örökre rányomta bélyegét az átélt szörnyűség.

A megemlékezőket üdvözölte Baruch Meyers pozsonyi főrabbi és Lampel Sándor, aki Izraelből hozta az oda szakadt vágselylyeiek üdvözletét. Az emléktáblát a város polgármestere és a Zsidó Hitközségek Szlovákiai Szövetségének központi titkára leplezte le, majd egy zsidó egyházi ének eléneklésével fejeződött be a ünnepi ceremónia.

A megjelent vágsellyeiek közül többen is megjegyezték: a megemlékezés egyetlen szépséghibája, hogy az emléktáblán a szlovák, héber és angol nyelvű szöveg mellett egyetlen magyar szó sincs, holott az elhurcolt vágsellyei zsidók többsége ezt a nyelvet beszélte. (gaál)