Előjött Mečiar igazi énje – mondja a pszichiáter

A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) vezetője néhány napja rátámadt egy újságíróra, jó ideje nem válaszol bizonyos kérdésekre, a TA3 vasárnapi esti vitaműsorában pedig 3 perc után felpattant és kirohant a tévéstúdióból. „Régen várt, nagy események előtt felfokozott idegállapot, úgynevezett intrapszichikus tenzió figyelhető meg, amikor az ember kiszámíthatatlan reakciókat produkálhat: a ruháit tépkedheti, rugdoshat, visonghat, de más rövidzárlatos reakciók is lehetnek” – magyarázta lapunknak Hunčík Péter. A gyerekek például így reagálhatnak, amikor először mennek iskolába, és náluk ez többé-kevésbé normális. A pszichológus szerint Vladimír Mečiar 1998 után egy sokszor bevált taktikát választott, amikor eltűnt a közönség szeme elől, és arra számított, „távollétében” elkezdődik egyfajta mítoszteremtés: akit nem látok, akiről nem tudok, az lesz a várva várt hős, a megváltó. Mečiar erre a jelenségre építette a mostani kampányát. 1998 után tehát visszahúzódott és a háttérből abban bízott, hogy a színen lévő politikusok hibát hibára halmoznak, az elégedetlenség nő a társadalomban, és megindul a mítoszteremtés, azaz hogy egyre többen hívják majd a megváltót, akit úgy hívnak: Vladimír Mečiar.

„Teljesen beleélte magát ebbe, és arra számított, a tömeg majd egy emberként fogja őt követelni. Csakhogy közvetlenül a választások előtt nyilvánvalóvá vált: a mítoszteremtés nem jött be, és most ennek a reakciói jönnek ki rajta” – véli a dunaszerdahelyi orvos. A felfokozott idegállapot felnőtteknél is előfordul és egyes esetekben elfogadható, például ha sportolókról, művészekről, bírósági tárgyalás előtt álló személyekről van szó, viszont ha valaki közjogi méltóság akar lenni, társadalmi funkciót akar betölteni, mégpedig olyan magasat, amilyen hatalmas ambíciói Mečiarnak vannak, akkor az ilyen viselkedés megengedhetetlen. „A felfokozott idegállapotra az a jellemző, hogy az emberből általában előtör a valódi énje. Valaki ilyenkor elkezd mókázni, viccelődni, sírni, nevetgélni, vagyis kiderül, általában milyen természetű ember. Aki ilyenkor üt-ver és pattog, az általában agresszív. Sajnos, Mečiar is megmutatta a valódi énjét. Csakhogy ha a saját krízishelyzeteit nem tudja uralni, mi lenne, ha döntenie kellene egy háborús vagy más válsághelyzetben az ország sorsáról? Rövidzárlatosan, kapkodva nem lehet felelősségteljes döntéseket hozni” – folytatta a pszichiáter, aki szerint a nyugati országokban már önmagában az a tény, hogy valaki felpattan egy kérdésre és kirohan a kamerák elől, elegendő lenne arra, hogy az életben többé ne számoljanak vele. Ezenkívül a közjogi méltóságok befolyásolják környezetüket, és hatásukra mások is hozzájuk hasonlóan kezdhetnek viselkedni. Ennek első jele már tapasztalható volt a HZDS trencséni nagygyűlésén, ahol az egyik Mečiar-szimpatizáns ugyanolyan durva szavakat használt és ugyanúgy rátámadt egy másik párt szimpatizánsára, valamint egy újságíróra is, mint a HZDS elnöke. „Egy társadalmi fertőzésről van szó, és ha egy ilyen embert elfogad a társadalom, ennek hatására negatív kép alakulhat ki az egész közösségről a külföld szemében” – tette hozzá Hunčík. (sza)