Csáky: most már egyértelmű, ki akar megbékélést és ki nem

Pozsony. Az ellenzéki pártok tegnapi találkozóján csak érintőlegesen került szóba az MKP megbékélési javaslata. „Bár a javaslat szövegét elküldtük a szlovák és a magyar parlament elnökének, illetve a szlovák és magyar parlamenti pártok frakcióvezetőinek, fontosnak tartottuk azt is, hogy az ellenzéki pártokat tájékoztassuk, hogy létrejött egy megbékélési nyilatkozat” – jelentette ki Csáky Pál, az MKP elnöke. Mikuláš Dzurinda nem nyilatkozott a javaslatról, ám lapunknak Csáky Pál azt mondta, az SDKÚ elnöke is hajlik arra, hogy ha kölcsönös lenne a bocsánatkérés, el lehetne gondolkodni egy ilyen lépésen. Pavol Hrušovský KDH-elnök szerint szükséges a kölcsönös bocsánatkérése, konkrét események megnevezése nélkül, így le lehetne zárni a történelmi sérelmeket. „Mi letettünk egy javaslatot. Most egyértelmű, ki akar, és ki nem akar megbékélést. Biztos, hogy ez nem lesz egyszerű folyamat, nem is voltak illúzióink, de senki nem mondhatja, hogy az MKP-nak nincs ebben a kérdésben tiszta és olvasható álláspontja. Korrekt megállapodást szeretnénk, mindkét oldal felé javasoltunk gesztusokat, nem feszültséget, hanem megértést és a múlt lezárását akarjuk. Értelemszerűen ezt egy kisebbségi párt nem tudja úgymond keresztülpasszírozni a politikai térfélen, de most már az emberek előtt is világos, hogy ki akar, és ki nem akar megoldást” – mondta lapunknak Csáky Pál. „Kígyót-békát kiabáltak a pártra az elmúlt öt hónapban, hogy radikalizálódni fog – most mindenki elolvashatja ezt a szöveget – a megbékélésről szól” – mondta az elnök. Ján Slota SNS-elnök kijelentésére, hogy a szlovákoknak nincs miért bocsánatot kérniük, de a magyarok kérjenek bocsánatot, Csáky annyit mondott: „A szlovák közélet és a szlovák politika szégyene, hogy Ján Slota igyekszik meghatározni a közbeszéd irányát és paramétereit. Ezt nagy butaságnak tartom, a 21. század elején, az EU és a NATO tagjaként. Nem tudok még egy olyan országot, ahol ilyen primitívségekkel bárki elő mer jönni, és megmarad a közéletben három napnál tovább. Ez a szlovák társadalomról szól, és nem elsősorban Ján Slotáról.” (sán)