Az örömteli karácsony

ČTK-felvételKarácsony a világ minden táján az egyik legismertebb, várva várt ünnep. Az újszövetség népe számára minden bizonnyal így van.

Azon túl, hogy különleges hangulatát évről évre igényelt páratlan látványosságok, kellemes élmények biztosítják, például – gyertyagyújtás, karácsonyfa-állítás, ajándékosztás, több törődés egymással, a tisztaság érzetét keltő hótakaró, fények villódzása..., karácsonykor valamivel több szeretet is jut egymásnak. Éppen ez utóbbi az, aminél álljunk meg és csendesedjünk el.

A lényeget így adja elénk az evangélium: „úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3;16). Ma is erről szól a karácsony és arról, ami az emberre nézve Isten kegyelmes hitéből következik. A békesség akarása, munkálása és a jóakarat érvényesítése a Földön.

Hogyan ünnepel az ember, hogyan ünnepelünk 2004 karácsonyán?

Sokan úgy tartják és mondják is, hogy az év vége a gondolkodó, tervező, reménykedő és érző szívű ember számára a mérlegelés, a számadás ideje. Ez azt jelenti, hogy a mindent elárasztó, harsogó, profitérdeket szolgáló, pénztárcát (ki)ürítő nyüzsgésben más valami és más valaki a fontos.

A befelé fordulás, ugyanakkor a vissza- és előretekintés időszakának középpontjában maga Jézus áll. Az Isten szeretetének e felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan megnyilatkozása, amely és aki által legalább egy rövid időre mi is egymásra találunk. ĺgy lesz igazi karácsonyunk, mert a karácsonyi kufárkodásnak nincs lelki vonatkozása, sem jelentősége.

Jézus születése, megváltói tette, feltámadása az élet tiszta örömét hozta a világba. Ezt az örömöt ízlelgetjük karácsony ünnepén az egymást vállaló szeretet megvidámító melengető áradásában.

Jézus bizonyosan boldog és örvendező ember volt. Bensőséges kapcsolatban élt Istennel, akit Atyának nevez. Harmonikus kapcsolatban volt a természettel, szinte folyamatosan mutat rá a teremtett világ csodálatos voltára, a természet gyönyörűségére. Vegyetek példát a fügefáról, figyeljétek a rügyfakadást, nézzétek a mező liliomait, lássátok meg a szántó-vető reményteljes munkáját, az aratásra váró mezőket, a dombokon legelésző nyájakat, az ég madarait, mennyi örömöt gerjesztő szépség!

Ő örömöt szerzett a síróknak, enni adott az éhezőknek, gyógyította a betegeket. Együtt örült a lakodalmas násznéppel, szembeszállt a halállal, és mindig megtalálta az elcsendesedés, az imádkozás alkalmait. ĺgy is lehet, sőt így kellene élni.

Jézus öröme túláradó, az emberre és környezetétre is kisugárzó öröm (János 15;11. v.). Szívünkbe kell őt fogadnunk, vele együtt az örömöt is befogadjuk. Vele teljessé lesz a mi örömünk. Teljes, mindent betöltő és állandó öröm.

Ha valaki nehéz helyzetben, sőt veszélyeztetett állapotban úgy vélné, hogy Ő erre nem képes, vagy értelmetlen próbálkozás lenne, gondoljon Pál apostolra, aki fogolyként a börtönből is azt üzente Krisztus követőinek, akik között minden önkénynek kiszolgáltatott rabszolgák is voltak: „...örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek” (Filippi 4;4).

Az Úrban való örvendezés nem pénzfüggő, nincs dátumhoz kötve, nem futó vidámkodás. Emberi ügyeskedéssel meg nem büntethető. Alapja az Isten megváltó atyai szeretete, a semmivel és senkivel nem rokonítható karácsonyi ajándék, a Megtartó Jézus Krisztus.

Kívánatos, nagyon jó lenne, ha a karácsony békéje és öröme benső tulajdonunkká, kincsünkké válna és embertársaink életében kamatozna, gyarapodna. Nagyon kellene, hogy a karácsonyi szeretetből mindenkinek, minden napra jusson, általunk is. Akkor nem lennének éhezők, nem lennének fagyhalálok, nem lenne annyi mérgező viszály, nem folyna hiába annyi vér. Nem embertelenedne el az ember.

Azért lett Jézus, az Isten fia emberré, hogy az ember valóban ember lehessen, örömben élő, alkotó ember. Nem nélkülözhetjük a karácsonyi jó hírt: legyen már békesség és jóakarat! Nem tagadhatjuk meg Jézust, az örök Ige testet öltött csodáját.

Áldott, örömteli karácsonyt!

Erdélyi Géza

református püspök